NYILATKOZAT a román–magyar párbeszéd tárgyában

Húsz évvel a rossz emlékezetű Neptun-gate után, idén júniusban az egykori titkos tárgyalások főszereplői Brassó-Pojánán adtak kézfogót egymásnak, hogy felelevenítsék az akkori találkozókat, és „leltárt készítsenek” azok eredményeiről. Közel négy hónapra rá Allen H. Kassof egykori főtárgyaló, a Project on Ethnic Relations (PER) volt főigazgatója tűnt fel újból, immár Sepsiszentgyörgyön, hogy a Kovászna Megyei Tanács által szervezett „beszélgetésen” új párbeszédet kezdeményezzen az RMDSZ és a román pártok között.

„Új alapokra kell helyezni a román többség és a magyar kisebbség közötti viszonyt, és újra kell értékelni a húsz évvel ezelőtt kötött megállapodást” – jelentette ki a váratlan vendég. Az amerikai szervezet magát „pártatlannak” minősítő képviselője azt is elmondta, hogy a megelőző időszakban – Bukarestben és Brassó-Pojánán – immár négy alkalommal került sor „egyeztetésekre” az RMDSZ és román pártemberek között. Ő maga román politikusok felkérésére, nevezetesen Viorel Hrebenciuc szocialista politikus felkérésére vágott bele újból a közvetítésbe, „egyes RMDSZ-es vezetők beleegyezésével”.

A kép és a kiindulópont kísértetiesen hasonlít a két évtizeddel ezelőttihez. Miközben csupa pozitív dologról – párbeszédről, egyeztetésről, megállapodásról, újrakezdésről – szól a fáma, éppenséggel arról vagyunk hajlamosak elfelejtkezni, hogy a neptuni egyezkedés nem egyenlő felek közötti „párbeszéd” és „megegyezés” volt, hanem egy olyan titkos paktum, melyet az elnyomó román hatalom által önkényesen kiválasztott politikusok – név szerint Frunda György, Borbély László és Tokay György – a saját szakállukra, illetve az erdélyi magyarság rovására, bárminemű közösségi felhatalmazás nélkül, sőt az RMDSZ illetékes fórumainak és vezetőinek a tudtán kívül kötöttek román „elvtársaikkal”. A PER elnevezésű konspiratív amerikai szervezet ebben vállalt cinkos közvetítő szerepet, hogy obskurus kollaborációjuk eredményeképpen az erdélyi magyarság autonómiapolitikája hosszú időre vakvágányra fusson, eladdig egységesnek mondható magyar érdekképviseletünk végletesen megoszoljon, megalkuvó politikai elitje kormányzati pozícióba jusson, a kommunista restauráció útján járó Románia pedig nemzetközi elismerésben részesüljön, és az Európa Tanácsba felvételt nyerjen.

Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa mindezek ismeretében méltán részesítette testületi megrovásban a közösségi érdekeinket eláruló, különutas politikai közszereplőket. Az SZKT ezen határozata mindmáig érvényben van.

Az illegitim neptuni paktum kártevését helyrehozni hivatott atlantai tárgyalások – sajnos – nem érték el céljukat: a román hatalmi akaratnak megfelelően és hathatós amerikai segédlettel az eredeti pályájáról kisiklatott RMDSZ immár feltartóztathatatlanul tovább haladt a neptuni önfeladás útján. Végső soron ennek az eredménye az RMDSZ végérvényes besorolása a korrupt román posztkommunista versenypárti politikába, a „modellértékű román kisebbségpolitika” téveszméjének a legitimálása, valamint a magyar önrendelkezés, illetve Székelyföld területi autonómiájának az elárulása. Egészében véve a Neptun-paktumnak tulajdonítható az alapvető erdélyi magyar érdekek feladása, a megsemmisítésünkre irányuló hungarofób román nemzetstratégia akadálytalan folytatódása, valamint a romániai kisebbségpolitikai rendszerváltozás elmaradása.

Ha Európa nem – akkor rajtunk már „csak” Isten segíthet. De csak akkor, hogyha mi sem hagyjuk el magunkat.

A PER újabb közbeavatkozása láttán igen valószínű, hogy a kétes hátterű román kezdeményezésre beinduló újabb „párbeszéd” hátterében idegen érdekek húzódnak meg. A joggal feltételezhető bukaresti érdekek kiszolgálására újból csak a komprádor hajlamú magyar opportunistákat kívánják felhasználni, a végsőkig elégedetlen magyar közösség pacifikálása és domesztikálása végett. A közelgő államelnök-választás alkalmával ez a párbeszédes, autonómiázó kampányolás egyben az RMDSZ önmentésére és önigazolására is igen alkalmas.

Az előzmények ismeretében sem a román uralkodó osztály, sem a közvetítésre vállalkozó PER, sem a megalkuvó RMDSZ nem érdemli meg bizalmunkat. Éppen ezért cinkosságon alapuló párbeszéd-forgatókönyvük sem érdemel hitelt.

Egy eredményt ígérő, hiteles párbeszéd alapvető követelménye mindenekelőtt az, hogy az erdélyi magyar közszereplők előbb egymással jussanak egyetértésre, és közös nemzeti érdekeink képviseletében maguk kezdeményezzenek párbeszédet a román féllel, ennek előmozdítása céljából pedig – amennyiben szükséges – maguk válasszák meg közvetítőiket.

Ezen célkitűzés elérése érdekében ismételten indítványozom az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum összehívását, mely az egységes magyar érdekképviselet testületeként hiteles és hatékony módon folytathatna párbeszédet és kereshetné a megbékélés és a megegyezés útját a többségi románsággal, egy majdan létrejövő román–magyar kerekasztal keretében.

Brüsszel, 2014. október 15.

Tőkés László

az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke