2022. szeptember 22. csütörtök

„És lesztek nékem tanúim”

A kisvárdai Tőkés László Alapítvány díját 28. alkalommal adták át vasárnap, szeptember 18-án a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kisváros református templomában. 2022-ben a Tőkés-díjat Lezsák Sándornak, a magyar Országgyűlés egyik alelnökének ítélte oda kuratórium.

A hagyománynak megfelelően istentisztelet előzte meg az ünnepélyes nyilvános kuratóriumi ülést. Szilágyi Balázsnak, a szatmárnémeti Láncos templom lelkészének az igehirdetése adta meg az alapot a lélek feltöltődéséhez a nemzeti összetartozás gondolatával, az „egy vérből vagyunk” szellemében. Az alkalomhoz is illően idézte a szolgálatát befejező, a küldetésének eleget tevő, áldozatot hozó Krisztus szavát: „Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett. Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim…” Addig is, nekünk nagyon sok tennivalónk van. Látjuk, hogy Európa és a világ milyen irányt vesz, és ebben a helyzetben a szolgálatunk felértékelődik, becsüljük meg az elöljáróinkat, akik helyettünk és értünk fáradoznak. Mert kétség ne legyen afelől testvéreim: mi győzelemre vagyunk ítélve – lelkesített az igehirdető.

Az istentiszteletet követően nemzeti himnuszunk eléneklésével kezdődött a kuratóriumi ülés. Lengyel Szabolcs, a kuratórium elnöke az alapítvány elmúlt évi munkájáról adott számot. Elhangzott: az 1989 szeptemberében, a romániai diktatúra teljében létrehozott Tőkés László Alapítvány az üldözött temesvári lelkipásztor és a szorongattatott erdélyi magyarság melletti kiállással a nemzeti összetartozást kívánta és kívánja mindmáig erősíteni szerény eszközeivel. Két területe van munkájának: évenként egyéni díjat ad át a magyarság érdekében kiemelkedő munkát végző egyénnek, másrészt a Magyarország határain kívül élő, magyar iskolába járó rászoruló tanulókat segíti.

A kisvárdai ünnepségen elhangzott: a kuratórium, amely 1991 óta oszt egyéni díjakat (ez csupán 2012–13-ban maradt el), tíz jelölt közül választotta ki ez év májusában Lezsák Sándor tanárt, József Attila-díjas költőt, a sokoldalú irodalmárt és politikust, az Országgyűlés alelnökét, Magyarország keleti kapcsolatainak gondozóját, Mindszenthy József életművének ápolóját, a Kurultáj rendezvény támogatóját – ahogy Bíró Zoltán irodalomtörténész laudációjában hallható volt. A Magyar Demokrata Fórum alapítója méltatásában felidézte: „Lezsák Sándor közvetlen politikai tevékenysége erősen emlékeztet Kölcsey Ferenc megjelenésére Pozsonyban, amikor azért imádkozott, hogy elkerülje a politikából áradó korrupciót és azt a sok szennyet, amivel ez együtt jár. Lezsák nem merült el a politika sötét vizeiben, nem épített magának csodapalotát, nem váltotta aprópénzre pozícióját, ezzel szemben felépítette Lakiteleket, egy modern magyar kisvárost, a Hungarikum-ligetet, mely szimbóluma a magyar önépítés eszméjének. Jelentős életművének kontúrjai értésünkre adják, hogy immár lehet nyugodtan, a napi harcok és hisztériák mellett is alkotni, csak jól megválasztott cél kell hozzá, akaraterő és következetes folytonosságra törekvés” – halhattuk a bő hónap múlva 73. életévét betöltő ünnepeltet méltató szavakat.

A személyes köszöntéseket megelőzően ismertették a korábbi Tőkés-díjasok jókívánságait. Kiss Tamás, Bagdy Emőke és Balog Zoltán levélben gratulált Lezsák Sándornak. Vári Fábián László kárpátaljai költő saját versét szavalta el, Dévai Nagy Kamilla dalaival köszöntötte az ünnepeltet, mindketten Tőkés-díjasok. A köszöntések sorát Meleg Vilmos nagyváradi színművész Farkas Árpád versének megrendítő tolmácsolásával zárta.

A díjat, Győrfi Sándor Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművész alkotását, valamint a Kótics Ferenc grafikusművész által készített oklevelet és a kitüntetett portréját Lengyel Szabolcs adta át Lezsák Sándornak.

„Mindenkinek külön megköszönöm, hogy a jelenlétével segít elviselni ezt a délutánt, mert az elismerést, a jó szót nagyon nehéz viselni. Úgy érzem magam, mint egy emléktábla-avatáson” – reagált szellemes öniróniával a kitüntetett, majd így folytatta: „Ez a díj benne van a magyar történelmi tudatban, kitüntetettjeit és általában a magyarokat a keresztény nemzeti tudat, az Európa-tudat és a veszélytudat köti össze. Ez utóbbi ahhoz kell, hogy ellenálljunk mindannak, ami most fenyeget, legyen szó orosz–ukrán háborúról, migrációról vagy rezsiválságról. A Tőkés-díjazottak munkássága, Tőkés László és sok-sok tízezer magyar küzdelme bizonyítja, hogy soha nem adjuk föl” – mondotta, majd Nagy László szavait aktualizálva figyelmeztetett: „A torkon vágott forradalmak pirosát és gyászát viseljük belül, és az újabb torokra mért ütés végzetes, önmegsemmisítő lehet”. Megtanultuk, hogy ki lehet bennünket zárni, de a múltunkból kizárni bennünket nem lehet – fogalmazott Lezsák Sándor, majd visszautalva arra a pillanatra, amikor Magyarország Alaptörvénye mellett ö is igennel szavazott, hozzátette: „A rendszerváltoztató folyamat soha nem fog befejeződni, de akkor és ott olyan pillanat kezdődött, ami után a Kárpát-medencének programja lett, amely azóta is és mindig egy sebezhetetlen jövő érdekében hat.”

Felidézte: a magyarság 1100 éve a szláv és német környezetben idegenként él, és valóban gyakran támadják. A 18. században Herder azt jósolta, hogy a magyarok a 20. század közepére eltűnnek a Kárpát-medencéből. Ez azonban nem következett be. Herder nem tudta, hogy születik Magyarországon egy Kölcsey, egy Petőfi, egy Széchenyi és még sokan mások, akik a nemzet megmaradásáért fognak küzdeni. „A veszély mindig jelen van, de a keresztény gondolkodás és érzésvilág, a nemzeti tudat erősítése megvéd bennünket” – konkludált az Országgyűlés alelnöke.

Természetesen Tőkés László, az alapítvány névadója is jelen volt az ünnepi alkalmon. Köszöntésében visszaemlékezett a 33 évvel ezelőtti temesvári eseményekre, Lezsák Sándor is ott volt akkor az adományokkal. Megmozdult a magyarság, a nemzeti összefogás szép példája valósult meg. Méltatta a kitüntetett elszántságát, akaratát, erejét, aki fizikai munkásként kezdte, tanyasi tanítóként folytatta, majd létrehozta a lakiteleki csodát, 2006 óta pedig az Országgyűlés ciklusonként újraválasztott alelnöke. Közben ír, könyvei jelennek meg, tanít, politizál, túl a hetvenen is igen aktív. „Nem kényeztette el a sors kiváltságokkal, külsőségekkel, de élete során úgy építette pályáját, úgy nőtt fel, hogy megjárva mélységet és magasságot csúcsokra érkezett. Szálláscsinálója lett a rendszerváltozásoknak, a lakiteleki találkozóknak. Pártelnök, országgyűlési képviselő, olyan személyiség, aki soha nem maradt alul, soha nem adta meg magát a sorsnak, mindenhol felülemelkedett a helyzetén, és kiküzdötte a továbblépés útját és lehetőségét. Mindemellett Lakiteleken példás módon érvényesítette azt a vallási és nemzeti ökumenét, aminek a szellemében maga is cselekszik, épít és fáradhatatlanul fejti ki munkásságát a mai napig” – sorolta a püspök, felidézve a közös küzdelmek nagy pillanatait is.

Tőkés László egyúttal méltatta a nevét viselő alapítvány munkáját is, miközben emlékeztetett: azt 1989-ben egy üldözött lelkészről nevezték el, nem a későbbi püspökről, európai parlamenti képviselőről, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács mai elnökéről.

A nyilvános díjátadó kuratóriumi ülés abban az értelemben kettős ünnepnek is számított, hogy az alapítvány és az egyéni díj névadója az idén töltötte 70. életévét, Tőkés László püspököt ez alkalomból külön is köszöntötték. Az ugyancsak Tőkés-díjas Orbán Viktor miniszterelnök szavait Papp László kurátor tolmácsolta: „Jöttek azok a decemberi csodás napok, amelyek egybeforrtak a neveddel, és egyik pillanatról a másikra, a világtól elzártan, magányosan és reménytelenül harcoló lelkészből a történelem jeles színpadára emeltünk. Ha akkor és ott, a megalkuvás lehetőségét választod, talán lehetnél nemzetközi szinten elismert polgárjogi aktivista, vagy az egész emberiség ügyét védelmező békeharcos, akit kézről-kézre adnak egymásnak az államfők és a riporterek. Te azonban továbbra is a magyarság szolgálatának szűk, rögös, bogáncsokkal és tövisekkel teleszőtt útját választottad…”

A Szózat közös eléneklésével zárult a templomi ünnepély, majd a Szent László Egyházi Középiskola ebédlőjében fehér asztal mellett folytatódott a beszélgetés.