UNIÓ, ERDÉLLYEL!

- egy európai program erdélyi olvasata -

Az erdélyi magyarok évezredes gyökerekkel kötődnek Európához. Nem kérdés tehát, hogy van-e helyünk Európában. A kérdés most az, hogy az erdélyi magyarok európai képviselőjének mi a küldetése a megszokott kereteit szétfeszítő, új arcát és belső rendjét még kereső Európai Unióban. Továbbá, arra, hogy miként mehet e változó Európa által ügyünk, általában a magyarság, sajátosan az erdélyi magyarok ügye előbbre.

Európai parlamenti képviselet: új eszköz, új lehetőség.

Eszköz az önálló nagyhatalmi identitását kereső és dolgaink iránt sokszor közömbös Európa megszólítására

Lehetőség egy erős és hatékony erdélyi magyar külpolitikai központ kiépítésére, amely a román nemzetállami érdek helyett Erdély és azon belül a magyar közösségi érdekek érvényesítésén munkálkodik.

Alapvető célok, feladatok, prioritások

Európában, az Európai Parlamentben ahhoz keresünk szövetségest, hogy minél hatékonyabban megjeleníthessük, érvényesíthessük és megvédhessük Erdély és a Részek népei, az egymással stratégiai partnerségben levő nemzeti közösségek, köztük mi, szülőföldünkhöz, közösségi önazonosságunkhoz, múltunkhoz és jövőnkhöz ragaszkodó magyarok értékeit és érdekeit. Románia uniós tagsága révén újraértelmeződik a nemzeti szuverenitás fogalmát, ezentúl – a többi tagállamhoz hasonlóan – az állam ezt megosztva gyakorolja az Európai Unió intézményeivel. Ha okosan élünk a képviselet adta lehetőségekkel, Brüsszelben védelmet találunk Bukarest homogenizáló és központosító törekvéseivel szemben.

A keresztény értékrend hangsúlyos megjelenítése az új, egységes Európában

Európa akkor lehet ismét az, ami egykor – egyike az emberiség jövőjét meghatározó nagyhatalmaknak –, ha visszatér keresztény gyökereihez. Azokhoz a rendező elvekhez és értékekhez, amelyek egykor erejét és tekintélyét adták: az emberi méltóság tisztelete, a jogállamiság, a keresztényi szolidaritás, szociális biztonság, a család és a nemzeti hagyományok megbecsülése, a szerves társadalmi-gazdasági fejlődés, nem pedig az öncélú, elidegenedett, szellemi és természeti környezetünket pusztító, kizárólag a profit maximalizálására törő mai gyakorlat.

Szembenézés a kommunizmus örökségével

Az Európai Unió reformját meghatározó és gyakorlatba ültető folyamat sikere azon is múlhat, hogy tagországai képesek-e szembenézni a mögöttünk hagyott évszázad történéseivel és ennek tanulságait fel tudják-e dolgozni a jövőtervezés során, vagy ezt elmulasztva, megismétlésüket kockáztatják. Az 1989-es rendszerváltoztató események után közel két évtizeddel még mindig időszerű kérdések a kommunista örökség feldolgozása, az átvilágítás és a lusztráció. Ha keresztény Európát akarunk, ezen kérdések tisztázó vitája fel kell kerüljön az európai intézmények napirendjére is.

Családvédelem, keresztény szolidaritás és szociális biztonság

A szociális biztonságot és a családok védelmét elősegítő intézkedésekben elöljáró tagországok pozitív gyakorlatának elterjesztése az újonnan csatlakozó országokban igazi uniós feladat. A hatékony és a versenyképességet bátorító közös európai piac mellett épüljön hatékony és erős európai szociális háló, amely elsősorban a családot védi.

Szellemi és természetes környezetünk védelme A keresztény Európa motorja a kisközösségek és kisrégiók értékeit megőrző, erre érzékenyen figyelő, a környezetbe szervesen beépülő gazdasági fejlődés. Feladatunk, hogy ez így is legyen.

Európai kisebbségvédelem – a pozitív gyakorlatból legyen európai norma

Bár az esélyegyenlőség, a szubszidiaritás és az önkormányzatiság az európai építkezés rendezőelvei, és minden nyolcadik európai polgár kisebbségi is egyben, jelenleg az Európai Unió működését szabályozó szerződések és dokumentumok mégsem beszélnek világosan a számbeli kisebbségben élő nemzeti közösségek és a hozzájuk tartozó személyek sajátos jogairól. Új európai rend számunkra nem képzelhető el ennek tisztázása nélkül. A mi dolgunk a világos, mindenki által megérthető és megkerülhetetlen érvekkel alátámasztott beszéd, amit elmulasztottak a nevünkben eddig beszélők. Lemondani az önálló külpolitika eszközeiről, beolvasztva azt a román nemzetállami külpolitika gyakorlatába akkor sem elfogadható, ha ennek hozadéka bukaresti kormányzati béke. A végrehajtó hatalomban való részvétel nem zárja ki a saját közösségi érdekeink határozott és bátor külpolitikai képviseletét. Ezt kell tehát tennie az erdélyi magyarok európai képviselőjének.

Az Európai Parlamentben egyik legfontosabb feladat egy Európai Kisebbségvédelmi Charta megalkotása, melynek rendelkezései normatív erővel bírnak. Vagyis amit Bukarest megtagad tőlünk immár közel két évtizede, azt Brüsszelben elérhetjük az európai kisebbségi képviselők összefogásával. A kérdésnek nem csak emberjogi, hanem biztonságpolitikai vonatkozása is van, ami azért fontos, mert a stabilitás és biztonság az európai rend kulcsszavai az új évezred első évtizedében. A kisebbségek egyéni és kollektív jogainak európai szintű rendezésében kezdeményező szerepünk lehet. Feladatunk a román nemzetállami külpolitika által sikeresnek eladott és a nagyhatalmak által is visszaigazolt, de a kérdést igazából a szőnyeg alá söprő „román kisebbségvédelmi modell” helyett felmutatni azt az „erdélyi magyar modellt”, amely a határok helyett a kisebbségi nemzeti közösségek problémái iránti szemléletet, illetve ezen kérdések kezelési gyakorlatát módosítja. Amely nemcsak anyanyelv-használati jogok biztosításában és a hagyományápolásban látja a kérdés megoldását – bár ezeknek fontossága sem lebecsülendő –, hanem törvény által szavatolt közjogosítványokban és ezeket gyakorló, a közösség által választott, de állami hatósági erővel és jogállással bíró közintézményekben. A magyar modell lényege, hogy azt békés, jogállami és demokratikus eszközökkel akarja érvényesíteni, sok más uniós tagországban élő nemzeti közösségtől eltérően, amelyek eszköztárukból az elmúlt évtizedek során nem zárták ki az erőszakos eszközöket sem a jogaikért folytatott harcukban. A kihívás az, hogy Európa megértse és segítse ezt a biztonságpolitikai szempontból is értékelhető – békés, de határozott – erdélyi magyar törekvést.

Nemzeti és regionális önrendelkezés – a közösségi autonómiák és európai régiók rendszere

Európa ma még a nemzetállamok szövetsége, a fejlődés iránya azonban világos: az Unió a régiók és nemzeti közösségek szövetsége lesz, céljaink tehát a beleillenek a jövő Európájába.

Erdély – egy sokszínű európai nagyrégió

Az Európai Unió több tagországa kisebb mind lakossága, mind területe, mind gazdasági-szelllemi potenciálja szempontjából, mint az erdélyi régió. Teremtsünk pozitív európai késztetést arra, hogy Erdély Románia részeként, de fejlesztési elképzelései és nagyberuházásai, stratégiai jövőképe szempontjából autonóm európai szereplővé váljon. Keressünk erre szövetségest itthon és Európában, az Európai Parlamentben, az Európai Régiók Tanácsában, az európai nagyrégiók képviselői között egyaránt.

Az autonóm európai státus természetes következménye lehet az, hogy a szerves fejlődés eredményeképpen kialakult történelmi tartományok, mint a Partium vagy a Bánság és nem utolsó sorban a Székelyföld sajátos gazdasági és közigazgatási jogállást nyerhet dolgainak rendezésére. Egy ilyen közigazgatási berendezkedést egészíthet ki egy nemzeti közösségi alapon szerveződő, az állam központi, regionális és helyi hatóságai által elismert és partnerként elfogadott közösségi autonómia-rendszer, amelyen belül minden nemzeti közösség – így mi, magyarok is – választott testületeik által saját maguk dönthetnek iskoláikról, egyetemeikről, minden közösségi önazonosságot érintő kérdésről.

Területi autonómiát Székelyföldnek

Az erdélyi magyarok majdnem fele immár egy évezrede a Székelyföldön él és ott is szeretne boldogulni. Fejlődésének, gyarapodásának szükséges feltétele a sajátos közigazgatási és társadalomszervezési hagyományokat a modern államigazgatás eszközeivel hatékonyan ötvöző, az európai gyakorlatnak megfelelő sajátos jogállás. Ennek mindeddig legfőbb akadálya a román államszervezésben az európai köntös alatt továbbélő, a homogenizáló és központosító kényszereket levetni nem tudó nemzetállami szemlélet.

Az Európai Unió fejlődési iránya másfele mutat. A hasonló európai régiók – az olaszországi Dél-Tirol vagy a spanyolországi Katalónia – pozitív példája bizonyítja, hogy nemcsak a nemzeti identitás megőrzésének, hanem a gazdasági-társadalmi jólét elérésének is ez az útja. Az ő szövetségükkel, Európa segítségével sikerülnie kell megvalósítani az autonóm Székelyföldet, ha ezt egyértelműen és határozottan kimondjuk, majd következetesen képviseljük.

Határokon átívelő nemzetegyesítés

A Kárpát-medence – ahol honfoglaló őseink egykor letelepedtek – egy igazi európai nagyrégió lehet.

Kiemelt szerep hárul a határmenti közösségekre: kihasználni a jelenlegi román-magyar határ két oldalán található régiók – Temesköz–Arad – Békés–Csongrád, Bihar – Hajdú-Bihar, Szatmár – Szabolcs-Szatmár – vonzáskörzeteinek összeolvadásából, a stratégiai fejlesztések harmonikus összeillesztéséből származó lehetőségeket. Ezekben a határokon átívelő eurorégiókban nemcsak az etnikai arányok rendeződnek át számunkra pozitív módon, hanem a gazdasági-infrastrukturális fejlesztési lehetőségek és az életminőség javulása is a szülőföldön boldogulást erősíti, ha az uniós forrásokat okosan használják fel.

Az Európai Parlament magyar képviselői pedig egy összehangolt fejlesztésközpontú nemzetstratégia alapján egységesen állhatnak ki a nemzeti érdekek mellett.