Október 6.: Krisztusi áldozatvállalás

Nemzeti gyásznapunkon, október 6-án megemlékezést szerveztek Nagyváradon az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Szövetség megyei és helyi szervezetei Nagysándor József honvéd vezérőrnagy, a Sebes-Körös parti városban született aradi vértanú emléktáblájánál, amelyet a kiegyezés után, 1873-ban állított a magyarság a tábornok egykori földszintes szülőházán, s ami 1889-ben került át az annak a helyén épült emeletes polgárházra, az akkori Nagysándor utca 4A szám alatt.

Török Sándor, az EMNT Bihar megyei elnöke üdvözölte a megjelenteket, majd korabeli dokumentumokat és memoárokat idézve helyezte történelmi kontextusba az 1849. október 6-án Aradon történteket, a magyar szabadságharc több katonai vezetőjének kivégzését, ami a császári önkény egyik legmegrázóbb megnyilvánulása volt.

Tőkés László október 6-ához kötődő diktatúrabeli emlékeit is felidézte Krisztusi áldozatvállalás című megemlékező beszédében, miután Szent László városának ’48-as hőseit, kiállásukat és mártíromságukat méltatta. A Megváltó szenvedéstörténetével vont párhuzamot, amit igehirdetőként sokszor állított középpontba az évek során: „176 évvel az aradi tragédia után mi magunk is azzal a döbbenettel éljük át a magyar és a világszabadság vértanúinak csúfos vesztét, mintha éppenséggel jelen volnánk az aradi Golgotán – amiképpen Kossuth Lajos nevezte vesztőhelyüket.” A mártírok végnapjait és utolsó üzeneteit felidézve emlékeztetett: vértanúink nem hiába éltek s haltak. „Önfeláldozásuk jövőt terem. Mert áldozatvállalás és áldozathozatal nélkül nincs szabadság. Megváltásunknak és örök életünknek is Krisztus vére volt az ára” – mondotta a püspök.

Az EMNT elnöke emlékbeszédének második része a jelenre és a jövőre összpontosított: a Nagysándor József által is példás módon képviselt „magyar függetlenségi gondolatra”. Tőkés László szerint nemzetünk valamennyi igaz forradalmát és szabadságharcát a függetlenségért vívtuk, hiszen ez nemzeti és állami létünk alapja. Magyarország és Erdély történelméből vett konkrét példákat, a török- és Habsburg-elleni harcoktól az ’56-os antikommunista felkelésig. „Azt hihetnénk, hogy végezetre egyszer s mindenkorra ki lehet harcolni a szabadságot és függetlenséget. Az élet és a történelem azonban rácáfol erre. 1989 óta is eltel már harminchat esztendő. és távol állunk attól, hogy megnyugodhassunk babérjainkon. Sem itt, Romániában, sem Magyarhonban. Szakadatlanul tovább folyik a küzdelem: még itt, a jobb sorsa érdemes Európában is nemzetünk függetlenségéért, Erdélyben pedig a magyar, a székely autonómiáért. Nem állhatunk félre gyáván, opportunista módon, megalkuvón, némán, tétlenül. Krisztus követőiként és az előttünk járó felmenőinkhez méltón meg kell hoznunk mindennapi áldozatainkat közös jövendőnkért, családjainkért, gyermekeinkért, falvainkért, városainkért, egyházainkét, nemzetünkért” – fogalmazott a püspök, aki végül a kétszáz éve született Jókai Mórnak a szintén 1849. október 6-án kivégzett Batthány Lajos mártír miniszterelnök 1870-es újratemetése alkalmából írott szavait idézte: „Mert e koporsóban nem Battyhány Lajos fekszik egyedül. A hazának húsz esztendeje van oda mellé leszegezve.” Már Jókai is arra intett, hogy nekünk a koporsók mellett állva is mártír hőseink „világló szellemét” kell követnünk.

A megemlékezés keretében Hajdú Géza színművész mondta el Ady Endre és Pósa Lajos egy-egy versét, majd következett a koszorúzás és főhajtás, végül pedig a Himnusz eléneklése.