Az első napon, szeptember 23-án, Elmar Brok távollétében a közös küldöttség Cristian Preda román néppárti képviselő, külügyi bizottsági koordinátor vezetésével folytatta munkáját, a három EP-frakcióhoz (néppártiak, szocialisták és liberálisok) tartozó két svéd, két horvát, valamint egy-egy brit, osztrák és bolgár képviselő részvételével. A munkában mindvégig részt vettek az EU Szerbiában akkreditált állandó küldöttségének képviselői, élükön Michael Davenport nagykövettel.

Az egész napos, zsúfolt programok keretében a népes küldöttség megbeszéléseket folytatott az EU tagállamainak nagyköveteivel, a nem-kormánypárti (NGO), illetve civil szervezetek, továbbá a média, az országban működő nemzetközi szervezetek, valamint a parlamenti demokratikus ellenzék vezető képviselőivel, és látogatást tett az integráció folyamatában leginkább illetékes parlamenti és kormányzati képviselőknél, bizottságoknál, illetve hivatalokban. A küldöttséget külön is fogadta Maja Gojković parlamenti elnök, Saša Janković ombudsman, Ivica Dačić külügyminiszter, nem utolsósorban pedig Aleksandar Vučić kormányfő.

A látogatás zárónapján az emberi jogi küldöttség külön program keretében találkozott a kisebbségi nemzeti tanácsok vezetőivel, élükön Ana Tomanova Makanova koordinátorral, a Szlov1ák Nemzeti Tanács elnökével, továbbá Suzana Paunovićtyal, az Emberi és Kisebbségi Jogok Hivatalának vezetőjével, valamint Čedomir Backović igazságügyi miniszterhelyettessel, a készülő Kisebbségi Akcióterv munkacsoportjának vezetőjével.

A hivatalos EU-tagjelölti státuszt tavaly elnyert Szerbia csatlakozási tárgyalásainak elkezdése – jobbára az ország felkészületlensége miatt – egyre halasztódik. Biztató ígéretek és a szerb fél reményei szerint erre leghamarabb idén ősszel kerülhet sor, lehetőség szerint az alapvető jogokat is magába foglaló 23. tárgyalási fejezet megnyitásával. Ez azonban azért problematikus, mivel éppen az emberi – és kisebbségi – jogok terén Szerbia nemhogy előrelépne, hanem inkább visszaesést mutat.
 

 

A délszláv állam európai orientációját és eddig elért eredményeit bizonygató hivatalosságok az integrációs folyamat felgyorsítása mellett érveltek, olyannyira, hogy a parlament elnöke éppenséggel a 2018-as csatlakozás vágyálmának adott hangot. Velük ellentétben a civilek és a média képviselői inkább a fennálló hiányosságokról és akadályokról szóltak, az ellenzéki pártok vezetői, köztük Boris Tadić volt államfő, a Szociáldemokrata Párt elnöke, valamint Saša Janković ombudsman, „a polgárok protektora” pedig egyenesen lesújtó képet festettek a demokrácia állapotáról és az emberi jogok helyzetéről.

Az egyes megbeszélések alkalmával notórius módon vetődtek fel a következő kérdések, illetve égető problémák: a sajtószabadság durva korlátozása, illetve a média demokratikus jogokat sértő privatizációja; támadás a demokratikus intézmények, köztük is elsősorban a polgári jogok szószólóinak hivatala, illetve vezetője ellen; burjánzó korrupció; a volt és a jelenlegi titkosszolgálatok visszaélései és ellenőrizhetetlensége; az emberi és a kisebbségi jogok terén végbemenő megszorítások; a nők, a gyermekek és a hátrányos helyzetűek iránti diszkrimináció; a romák/cigányok romló helyzete; jogtalan gyakorlat az igazságszolgáltatásban stb.

Az európai küldöttség tagjai ismételten rákérdeztek Szerbia és Koszovó, valamint Szerbia és Oroszország viszonyára. Az elhangzó szigorú kritikák mellett mérsékelt elismeréssel értékelték a Pristinával kialakult párbeszédet.

Az egyre dagadó migránsválság valamennyi megbeszélésre rányomta a bélyegét. Vučić miniszterelnök érdemszerző egyoldalúsággal dicsérte országa helytállását a migránsáradat kezelésében, éles kritikával illetve Horvátország ezzel kapcsolatos magatartását. Tőkés László arra kérdezett rá, hogy Szerbia – regisztrálás és akadály nélkül – miért zúdította rá Magyarországra a közel-keleti átvándorlókat, a kialakult válságban való összefogás közös érdekét hangsúlyozva ugyanakkor. Elmar Brok delegációvezető viszont elhárította ezeket a kritikákat, és inkább Magyarországot marasztalta el a migránsok fogadtatásának kérdésében.

A felszólalók közül többen is arra hívták fel a figyelmet, hogy a migránsügy mellett nem sikkadhatnak el az integráció tárgyát képező belpolitikai és emberi jogi kérdések.

A negyedszázad után is kísértő kommunista múlt vonatkozásában Andrej Kovačevbolgár néppárti képviselő erdélyi képviselőnkkel együtt az irattárak felnyitását, az UDBA jugoszláv titkosszolgálat áldatlan működésének a feltárását sürgette. Tadić volt államelnök erre irányuló sikertelen próbálkozásait magyarázta, Saša Janković pedig arra mutatott rá, hogy a titkosszolgálat jelenleg is a parlamenti ellenőrzést kijátszva tartja megfigyelés alatt a pártokat.

A hivatalos kormánypropagandával szemben a kisebbségi nemzeti tanácsok megszólaló képviselői, élükön Tomanova Makanova asszonnyal arra mutattak rá, hogy nincs igazi párbeszéd a kormánnyal. A csatlakozási tárgyalásokra nézve „megrendelt” Kisebbségi Akcióterv inkább a kormány bizonyítási kényszerét tükrözi, és annak előkészítésébe nem vonják be kellőképpen az egyes nemzeti tanácsokat és a kisebbségi civil szervezeteket. Slaven Bačić, a Horvát Nemzeti Tanács elnöke „a partnerség hiányáról”, az információk megvonásáról, valamint a már meglévő törvények általi korlátozásról panaszkodott. Mindazáltal a nemzeti kisebbségek vezetői – köztük Hajnal Jenő, a szerbiai Magyar Nemzeti Tanács jelenlévő elnöke – a készülő akciótervben esélyt és lehetőséget látnak a kisebbségi jogoknak az integrációs folyamat mentén való fokozott érvényesítésére.

Tőkés László valamennyi felszólalásában külön hangsúlyt fektetett a kisebbségi jogok kérdésére, és konkrét módon is szóvá tette a nemzeti tanácsokról szóló törvény, valamint a Vajdaság státuszára vonatkozó törvény hiányosságainak és szükséges módosításának a kérdését, továbbá az új médiatörvény romboló kihatását a kisebbségi médiára, a kommunista időket idéző kétnyelvű iskolai oktatás elfogadhatatlanságát, a kisebbségiek számarányuknak megfelelő foglalkoztatását – sürgetve egyben a kisebbségi vonatkozású törvények harmonizálását a nemzeti tanácsokról szóló törvénnyel, valamint a meglévő kisebbségi törvények végrehajtását. Romániai magyarként szolidaritásáról és támogatásáról biztosította a szerbiai magyar, román és vlach közösséget, valamennyi nemzeti tanácsot arra buzdítva, hogy tudatos és következetes módon használják ki az európai integráció nyújtotta jogérvényesítési lehetőségeket.