Sajnos az eltelt közel három évtizedben alattomos szándékok és tragikus események árnyékolták be ezt az együttélést. Folyamatos elutasításra talált a romániai magyar nemzeti közösség békés törekvése a jogos, alkotmányos, megígért önrendelkezésre. Az erdélyi románok gyulafehérvári proklamációjának centenáriumi évében erről különösen beszélni kell. Őszinte és alapos intézményes párbeszédre van szükség a többségi románság és a kisebbségi magyarság képviselői között, új alapokra kell helyezni a kapcsolatokat, mind a nemzetközi és regionális fejlemények, mind a belpolitikai realitások fényében, különös tekintettel a Székelyföldön és a Románia más részein élő magyarok szűnni nem akaró autonómiaigényére.

 

Ennek a dialógusnak az elősegítésére kérik fel levelükben a megszólítottakat annak aláírói. Tőkés László és Izsák Balázs így fogalmaz: „Tisztelettel kérjük, hogy adjanak esélyt egy személyes találkozóra, amelynek során az átfogó, rendszerezett román–magyar párbeszédre vonatkozó javaslatunkat bemutathassuk.” Ennek keretében nyílna esély az autonómiáról és a stabilitásról szóló demokratikus dialógusra.

 

Tőkés László és Izsák Balázs húsvéti jókívánságokkal zárták a román államfőnek és a törvényhozás két elnökének küldött levelüket.