Csáky Pál nyitóbeszédében ismertette, hogy a mai európai kisebbségek milyen nehézségeket tapasztalnak a mindennapokban, kezdve a kultúrától, oktatástól egészen a politikai képviseletig. A képviselő szerint a nemzeti öntudat kulcsfontosságú, és többé-kevésbé megvannak a szükséges törvények és intézmények, amelyek biztosítják ennek megőrzését a kisebbségek számára. Ám például Szlovákiában ezek a törvények mai napig hiányoznak, ami a szlovák többségbe való beolvadást eredményezi. „Az asszimiláció a legkönnyebb út, de ez sajnos a nemzeti kisebbségek eltűnéséhez, pusztulásukhoz vezet” – jelentette ki.

Díszvendégeként Navracsics Tibor oktatásért, kultúráért, ifjúságpolitikáért és sportért felelős uniós biztos rövid beszédében kitért az európai jogszabályok hiányosságára a kisebbségi jogokat illetően: „az EU-ban a kisebbségek jogai egy lábjegyzetben elférnének”. Véleményében kifejtette az indokot, mégpedig hogy eredetileg egy gazdasági együttműködés volt az EU alapja, és a polgár szó az európai kodifikációban először csak az 1992-es maastrichti szerződésben jelent meg. Azonban reményét fejezte ki a jövővel kapcsolatban, melyben a kisebbségek helyzete javulhat olyan programok által, mint a nemrégiben útjára bocsátott Minority Safepack európai kisebbségvédelmi polgári kezdeményezés. A hatáskörébe tartozó Erasmus-program vonatkozásában rámutatott, hogy nem kizárólag mobilitási programot jelent a diákok számára, hanem oktatáson kívüli projektek megvalósítására is lehet használni – nyelvtanulás, diákmunka, sport. Emellett Franciaországban, Skóciában és Írországban a kisebbségeket már anyagilag is támogatta a program.

A meghívott felvidéki kisebbségi intézményvezetők bemutatták többek közt a szlovákiai magyar felsőoktatás, sajtó, színház és ifjúság helyzetét. Valamennyien kitértek a szlovák államtól elvárt anyagi támogatások teljes hiányára – a kormányzat jó esetben már nem támadja a magyar intézményeket. Ezek fontos eszközök egy közösség mindennapi fennmaradásában, mostani létüket jórészt a Magyarországról jövő támogatások biztosítják.
 

 

Tőkés László erdélyiképviselőhozzászólásában kifejtette, hogy az erdélyi és felvidéki magyarok testvéri kapcsolatot ápolnak, már csak évszázados kisebbségi sorsazonosságuk okán is. Egy nemzeti közösségnek az életben maradáshoz elsősorban kedvező és betartott törvényekre, valamint működő és színvonalas intézményekre van szüksége. Kérdéseiben a szlovákiai magyarság közösségi, intézményes jogairól és a Selye János Egyetem veszélyeztetett állapotáról érdeklődött. Válaszában Csáky Pál megjegyezte, hogy Szlovákiában átfogó kisebbségi törvény még nincs, de a nyelvre és kultúrára vonatkozó jogszabályok már vannak. A komáromi egyetem rektora pedig megjegyezte, hogy már nem érzik fenyegetve magukat, mivel sikeresen akkreditáltatták intézményüket.