Az október 6-i nagyváradi megemlékezésről

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt a hagyományokhoz híven közös megemlékezést tartott október hatodikán, nemzeti gyásznapunkon, Nagyváradon.

A szabadságharc mártírjai előtti tisztelgés Nagysándor József honvéd tábornok, az egyik aradi vértanú emléktáblája előtt kezdődött – amelyet 1873-ban avatott fel a város polgársága a család egykori lakóházán –, ahol az EMNT és az EMNP képviselői kora délután elhelyezték a tisztelet koszorúit. A rövid megemlékezés során felolvasták az aradi vértanúk névsorát, majd a jelenlevők elénekelték a Szózatot, Tőkés László püspök pedig Isten áldását kérte az emlékezőkre.

Ezt követően a közeli Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében a nap szellemiségéhez illő könyvbemutatóra került sor, jelesül Fleisz János történészprofesszor munkáját, Nagysándor József tábornok, „a magyar függetlenségi gondolat egyik legkövetkezetesebb híve” című kötetet méltatta Velkey Ferenc történész, a Debreceni Egyetem docense.

A könyvbemutatót követően az emlékezők átvonultak Szacsvay Imre, a magyar országgyűlés mártír jegyzője szobrához – akit majd napok múlva, 1849. október 24-én végeztek ki Pesten –, ahol Török Sándor moderálása mellett folytatódott a megemlékezés. Beszédet mondott Demeter Stefánia Katalin konzul, Magyarország kolozsvári főkonzulátusának munkatársa, majd ezt követően a nagyváradi Szigligeti Színház két művésze, Firtos Edit és Szabó Eduárd adott elő a gyásznaphoz illő verseket, illetve felolvasták a aradi mártírok névsorát.

A megemlékezés fő szónokaként Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, az Erdélyi Magyar Szövetség társelnöke az évszázadok óta nagyhatalmi erőközpontok homlokterében élő és szabadságáért folyamatos harcot vívó magyarság küzdelmeire tekintett vissza, hangsúlyozva Közép-Európa kis népeinek egymásra utaltságát, rámutatva, hogy nem lehet szabad az a nemzet, mely egy másik nemzet szabadságára tör. Jelenünk kihívásaira reflektálva leszögezte: az egyenes, igaz szó joga is szabadságunk része, ezért szabadságunk féltése okán ki kell mondanunk a nyilvánvaló igazságot: a szomszédunkban zajló háborúhoz semmilyen érdeke nem fűződik a magyarságnak, nem értünk vívják, de az árát mi fizetjük. „A múlt üzenete egyértelmű: a szabadságunkat fenyegetők elleni leghatékonyabb védelem a közép-európai népek együttműködése, mi magyarok, románok, szlovákok, szerbek, bolgárok akkor vagyunk biztonságban, ha nem hagyjuk, hogy egymás ellen fordítsanak minket” – húzta alá.

Hozzátette: „Ma már az is szabadságharc része, hogy kimondhatjuk: az apa férfi, az anya nő. Gyermekeinket pedig hagyják békén.” Az EMNP elnöke ugyanakkor rámutatott az éles kontrasztra, mely az aradi mártírok áldozatvállalása és a jelen erdélyi és romániai közéleti szereplőinek viselkedése között fennáll, hiszen míg előbbiek a legtöbbet, életüket áldozták a szabadságért, addig ez utóbbiak főleg saját fizetésük megemelésével vannak elfoglalva az általános válság közepette. Így nincs mit csodálkozni azon, ha sokan a korszellemet követve az egyént helyezik a középpontba, és legyintenek, ha a közösségi érdekről, nemzetről, hazáról esik szó. „Elődeink üzenete ugyanakkor világos: létezni sokféleképpen tudunk, de élni csak egymásért, és szabadon lehet. Legyen tehát béke, egyetértés és szabadság, győzzön a halál felett az élet, a gonosz felett a jó” – zárta beszédét Csomortányi István.

A Váradi Dalnokok nevű dalárda néhány hazafias dallal keretezte a megemlékezést, a koszorúzások rendjén az EMNT és az EMNP több vezetője, köztük Tőkés László és Csomortányi István elnökök hajtottak fejet az emlékműnél, de tisztelgett a Partiumi Keresztény Egyetem diáktanácsa is. A Szacsvay-szobornál a Himnusz közös eléneklésével ért véget méltóságteljes, rövid megemlékezés.