Főtiszteletű Püspök Úr, Elnök Úr!

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kedves újesztendőt köszöntő Gyülekezet!

Kedves Testvéreim!

 

Régi szép református énekünk gyönyörű soraival köszöntöm Önöket szívbéli szeretettel.

Illő és méltó, hogy első szavunk, első mondatunk a dicséretmondásé és a hálaadásé legyen: a Szentek Urának légyen örök magasztalás: dicsérettel, dicsőséggel, tisztességgel és hálaadással!

Őnéki mondunk köszönetet az elmúltakért, a múlt esztendőért. Mert tetszett Néki, hogy az elmúlt évben is – minden nehézség, próbatétel és gond ellenére – jó előmenetelt adjon nekünk. Mert méltóztatott minket megőrizni és megtartani! S mindeközben ajándékozott nekünk elegendő erőt, szeretetet, hitet és reménységet, amellyel elvégezhettük a reánk bízottakat. Melyek segítségével megtehettük mindazt, melyeket meg kellett tennünk! Engedjék meg, hogy magam és a bizottságunk, a magyar parlament Nemzeti Összetartozás Bizottsága nevében ezúton megköszönjem Önöknek mindazt az áldozatot, munkát, szorgalmat, szeretetet, amellyel Önök is hozzájárultak közös nemzeti víziónk megépüléséhez: a nemzet felemeléséhez, megerősödéséhez és anyagi-lelki-szellemi-erkölcsi növekedéséhez és fejlődéséhez!

Az elmúlt év Márton Áron-emlékév volt, amely lehetőséget teremtett arra, hogy szerte a Kárpát-medencében és a világban megemlékezzünk Márton Áronról. Aztán 2016-ban volt az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 60. évfordulója, amely lehetőséget teremtett arra, hogy méltóképpen tiszteljük és emlékezzünk meg az 56-os hőseinkre és áldozatainkra.

Ennek keretében október 23-án főtiszteletű Tőkés László püspök úr, európai parlamenti képviselő az egyik legmagasabb magyar állami kitüntetést, a Magyar Becsület Rendet vehette át. Engedje meg Püspök úr, hogy megragadjam az alkalmat, és ebben az ünnepi gyülekezeti közösségben magam és bizottságunk nevében gratuláljak e magas kitüntetéshez, és Isten áldását, jó erőt és egészséget kívánjak Temesvár hősének!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Ünneplők!

Felsorolhatatlan az a sok stratégiai jelentőségű lépés, döntés, program, amelyek az elmúlt évek során hozzájárultak ahhoz, hogy itt és ma örömmel kijelenthetjük: közjogi értelemben újra egységes magyar nemzetről beszélhetünk. Új Alaptörvény, számtalan fontos törvény, jogszabály, különböző szakmai, intézményi és pénzügyi programok jelzik, hogy paradigmaváltás történt! Ám soha nem felejthetjük el, hogy ennek a nagy nemzeti víziónknak a megvalósítása folyamatos, mindennapi kitartó munkát, szorgalmas és áldozatos erőfeszítést és állhatatos hitet igényel! Nem szabad azt magunk mögött hagynunk! Nem szabad feladni, nem szabad elégedetten hátradőlni vagy lemondani önmagunkról és egymásról. Szükségünk van minden szívében igaz magyar emberre! Szükségünk van a hitünkre és reménységünkre, szükségünk van egymásra és szükségünk van a bizalomra Istenben, önmagunkban és nemzeti közösségünkben, hogy az előttünk álló feladatokat: életünk értelmét és küldetését lelkesen és elkötelezetten elvégezzük, illetve betölthessük!

Kedves újesztendőt kezdő Gyülekezet!

Az előttünk álló idő mindig titokzatos, mindig bizonytalan, mindig sok kérdőjelet hordoz! Ugyanakkor tudom, hiszem és tapasztalom, hogy nekünk vannak kapaszkodóink is az életünkben! Ma azt kívánom Önöknek őszinte szívvel és szeretettel, hogy ebben az új évben figyeljünk a bizonytalan emberi dolgok helyett a biztos isteni vezetésre és értékekre. A teljesíthetetlennek tűnő emberi elvárások helyett a minket megvigasztaló, megbátorító isteni buzdításra: „Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? Aki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna Vele együtt mindent minékünk?” (Róm 8, 31-32)

A körülöttünk recsegő és ropogó európai civilizáció és szellemi környezetünk helyett koncentráljunk Isten csodálatos ígéreteire jobban ebben az évben!

Kedves Testvérek!

2017 a kiemelten fontos évfordulók esztendeje lesz, amelyek bizonyos üzeneteket jelenthetnek személyes életünk és nemzetünk, egyházunk számára. Csak vázlatosan említhetem ezen a helyen ezeket az évfordulókat:

1. Ebben az évben ünnepeljük a reformáció 500. évfordulóját Illyés Gyula versének jegyében: „Hiszed, hogy volna olyan – amilyen magyarság, ha nincs Kálvin? Nem hiszem!”

2. A tegnap emlékeztünk meg az 1568-as tordai országgyűlésről, amely 449 évvel ezelőtt elsőként iktatta törvénybe a vallás- és lelkiismereti szabadságot.

3. 2017 Szent László-emlékév lesz, számtalan módon állíthatjuk történelmi és személyes példaként a mai nemzedékek elé vitéz lovagkirályunkat!

4. Végül, de nem utolsósorban ebben az évben ünnepeljük Arany János születésének 200. évfordulóját, például itt, Váradon – Elnök úr javaslatára – egy gyönyörű Arany János-szobor avatásával!

Igen, mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek az események nem pusztán ünnepeket, évfordulókat, de kihívásokat, új feladatokat, a megújulás szent lehetőségét: egyszóval isteni küldetést és Isten áldását ajándékozhatnak személyes életünkben és a reánk bízottak, a magyar nemzetünk számára!

A küldetés, a feladat tartalma pedig ez: a hitünkért, a hitünk- és lelkiismeretünk szabadságáért naponként meg kell küzdenünk! Történelmünk, történelmi személyiségeink és kultúránk, hagyományaink megtartó erejét újra és újra fel kell fedeznünk. Azokat őriznünk és továbbadnunk erkölcsi kötelességünk.

Nem csak a Szabó Dezső-i gondolat igaz: „Minden magyar felelős minden magyarért!” De az is igaz, hogy minden magyar felelős a saját hitéért, vallásáért, történelmünkért, kultúránkért és hagyományainkért, mert ezek Isten ajándékai számunkra, amelyek nemzeti közösségünk alapját és megmaradásunk zálogát jelentik.

Ebben az Újesztendőben mindezért imádkozzunk és dolgozzunk töretlenül, állhatatos hittel és reménységgel! Orando et laborando, imádkozva és dolgozva!

Isten áldja Önöket!