2023. február 22. szerda

Eltemették Kozma Dezsőt

Dr. Kozma Dezső irodalomtörténész, egyetemi tanár, a romániai magyar nyelvű irodalom, kultúra és tudomány egyik kiváló ismerője és művelője február 3-án hunyt el Kolozsváron. A Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra február 18-án, a református egyház szertartása szerinti búcsúztatásán számos tisztelője mellett részt vett részt vett Tőkés László, a Pro Universitate Partium Alapítvány elnöke, valamint Tolnay István alelnök is, akinek búcsúbeszédét alább tesszük közzé.

Kedves gyászoló család, kedves gyászoló gyülekezet!

A Partiumi Keresztény Egyetemet alapító Pro Universitate Partium Alapítvány, az egyetem vezetősége, tanári kara, munkatársai és hallgatói nevében jöttünk kegyeletünket leróni Kozma Dezső professzor ravatalánál. Köszönettel tartozunk azért a tíz esztendei szolgálatért, amelyet 2003 és 2013 között tanszékvezetőként és dékánként egyetemünkön végzett. Hatalmas, enciklopédikus tudásával, oktatói és vezetői tapasztalatával, nem utolsó sorban pedig empátiával teli személyiségével hatékonyan tudta segíteni fiatal intézményünk fejlődését.

Immár azok közé a kolozsváriak közé sorolhatjuk őt, akik – mint Szabó Pál, Kerekes Jenő, Furdek Mátyás, Angi István, Bíró András, Szegő Katalin és még sokan mások – a hívó szóra segítségére siettek a rendszerváltás utáni első önálló romániai magyar egyetem építésének, és lettek a Sulyok István Református Főiskola, majd a Partiumi Keresztény Egyetem meghatározó személyiségei. Arról, hogy mi indította Kozma Dezső professzort a nagyváradi szolgálatra, így vall 2020. február 3-án kelt írásában: „Számomra az egykori kolozsvári Bolyai, majd a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalom Tanszékén végzett fél évszázadnyi oktatói, tudományos munkám folytatására a frissen megteremtett nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem meghívása kínált új lehetőséget. Irodalomtörténészként megtisztelőnek éreztem az előlegezett bizalmat, azért is, mert több évszázados irodalmunk egyik bölcsőhelye, otthona ez a táj. Janus Pannonius, Pázmány Péter, Kölcsey Ferenc, Arany János, Ady Endre örökségének őrzője. Csakhamar egyértelművé vált számomra, hogy az új évezred küszöbén, elszánt akarások árán életre hívott magyar egyetem célja kezdettől fogva: egyetemes érvényű értékeket nyújtani hallgatói számára. Olyanképpen, ahogyan a megidézett elődök, illetve Bartók Béla és Kodály Zoltán tették. Vagy miként a városhoz, a Partiumhoz, Erdélyhez oly sok szállal kötődő Ady Endre, a „régi pompás szavak” megigézettje, költészetünk korszakos megújítója vallotta: az ’új dalok’, az ’új vizek’ tovatűnt századokból fakadnak.”

Köszönjük, Tanár úr, ezeket a megtisztelő sorokat, és köszönjük azt a váradi tíz esztendőt!

Végezetül: engedjenek meg egy személyes jellegű vonatkozást. Úgy hozta a sors, hogy Kozma Dezsőnek feleségemmel együtt a hatvanas évek második felében tanítványai lehettünk. Nagyváradon aztán, más volt tanítványaival együtt, kollégákká minősültünk, elannyira, hogy ugyanazt a tárgyat is tanítottuk. És úgy érzem, hogy az utóbbi tíz-tizenöt évben barátjává is fogadott. Sok-sok tartalmas beszélgetést folytattunk, így tudom, hogy rengeteg terve volt még, amiket sajnos ő már nem tud megvalósítani.

Legyünk hálásak ezért az értékes, előttünk példaként álló életért!

Isten nyugtasson békében, Professzor úr!

Tolnay István