A tárlatnyitón Tőkés László európai képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke köszöntötte elsőként a megjelent művészeket – köztük a felsőbányai alkotótábor több részvevőjét, akik Nagybányáról, Magyarországról vagy épp Székelyföldről érkeztek –, valamint a művészetpártolókat és érdeklődőket. Röviden utalt a millecentenárium évében megalapított festőtábor szerepének közművelődési, missziói és nemzetpolitikai vonatkozásaira, hangsúlyozta a hagyományápolás, az értékteremtés és a folytonosság jelentőségét – különös tekintettel arra, hogy az impériumváltást követően, de leginkább a „szocialista realizmus” éveiben az újonnan berendezkedő hatalomnak már-már sikerült fokozatosan lenulláznia a Nagybánya-jelenséget, az egyetemes és a magyar művészettörténet eme csúcsteljesítményét. A KREK előző püspöke hangsúlyozta az egyházak mindenkori művészetpártoló szerepét, amely abban gyökerezik, hogy a vallás és a hitélet a kezdetektől ihletadó forrása a szépművészetnek. Az oktatás-nevelés és művészetpártolás kettős feladatát magára vállalva jött létre másfél évtizede a most megnyílt tárlatnak otthont adó egyetem is, amely a református püspökség székházából kialakított oktatási, egyházi és művészeti központban működik. Végül a szép és a jó, e két alapérték összefüggését és egymásból való eredeztetését taglalva bibliai alapon mutatott rá a teremtés munkájának veszélyeztetettségére, teremtett világunk megoltalmazásának imperatívuszára. Amennyiben az igazi művészet út a teremtő Istenhez, az inspiráció folytán ugyanakkor Istentől Istenhez vezető úton jár minden értékteremtő, a belső és külső világot ábrázoló, azt értelmező és láttató alkotóművész – mondotta Tőkés László, kifejezve reményét és bizakodását, hogy a Nagybánya-festőtelep rövidesen székházhoz is jut a kívánatos intézményesedés során.

Bráda Tibor Munkácsy-díjas festőművész, ny. egyetemi tanár az egész Nagybánya-jelenséget vázolta és méltatta tárlatnyitó beszédében, máig ható vonatkozásaira külön kitérve. A festő szemével láttatva a Bányavidék és Máramaros jellegzetességeit, nosztalgiával idézte fel a nagy elődök törekvéseit, kritikusan jegyezve meg: gondatlannak bizonyult az utókor az ránk maradt örökség kezelésében. „Nagyon nagy feladat vár az ifjúságra, hogy ezt a folyamatot megállítsák, és úgy alakítsák a jövőt, hogy ennek a korszaknak méltó emléke maradjon az eredeti helyszínen” – vélte a neves festőművész.

 Véső Ágoston, a Nagybánya Tájképfestő Telep lelke a maga során bepillantást nyújtott az alkotótábor elmúlt két évtizedébe, különös tekintettel a kezdetekre, valamint az idén ősszel sikerrel megszervezett huszadik táborra, amit szeptember 12-én táborzáró ökumenikus hálaadó istentisztelet és a frissen megszületett alkotásokból rendezett kiállítás tetőzött be Felsőbányán. Ugyanakkor korát meghazudtoló lendülettel tett hitet a szervező- és alkotómunka folytatása mellett. Méltatta a román művészkollégák testvéri viszonyulását is, a támogatók kitartását. Alkotáslélektani kiselőadásából kitetszett a művészet ember- és társadalomformáló erejében való bizodalma, egy ilyen túlbürokratizált, elanyagiasodott és agyontechnicizált korban is.

A Partiumi Magyar Művelődési Céh szervezésében megnyílt kiállítás az új esztendő elejéig tekinthető meg a PKE székházában.