Emlékeztetésképpen: Kelemen Hunor RMDSZ-elnök több ízben kijelentette, hogy „az RMDSZ a bíróságon nem akadályozza a párt bejegyzését”, és ezt mind Borbély László politikai alelnök, mind Kovács Péter főtitkár ismételten megerősítették.

   Ezt szem előtt tartva, méltán fejezzük ki tiltakozásunkat aziránt, hogy az RMDSZ-párt egy kétes hátterű és ellenséges érzületű román magánszemély gyanús közreműködését veszi igénybe a vele szövetségben álló Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által kezdeményezett új párt bejegyzésével szembeni mesterkedésében annak céljából, hogy pénzt, fáradtságot – s talán minisztériumi apparátust – sem kímélve ellenőrizzék az EMNP dossziéját, ezen belül is a támogató aláírásokat.

   Ezek után az is nehezen hihető el, hogy az RMDSZ-es vezetésű Pénzügyőrség – hosszú heteken át – „a feketemunka elleni küzdelem” jegyében ellenőrizte az erdélyi demokráciaközpontok könyvelését, és hogy nem megrendelésre „szivárogtatták ki” – egyébként törvénytelenül – egy központi román napilapnak (Evenimentul Zilei) az így begyűjtött pénzügyi adatainkat. A kialakult helyzet alapján újból csak bebizonyosodni látszik, hogy az RMDSZ alias UDMR – ha önös érdeke úgy diktálja – sokkal közelebb áll többségi „partnereihez”, mint az erdélyi magyar közösségből való, saját Testvéreihez…

   A nemzeti szolidaritás hiányán túlmenően ez a politikai magatartás a demokrácia megcsúfolását is jelenti egyben, ekképpen egész erdélyi magyarságunk kétszeres szégyene. Bő húsz esztendővel a rendszerváltozás kezdete után senkinek sincs joga ahhoz, hogy egy ilyen gesztussal semmibe vegye mindazokat a demokratikus eszméket, amelyekért harcoltunk 1989-ben, és amelyekben 1990 óta minden romániai állampolgár hitt, és amelyekre alapozva erdélyi magyarságunk békés úton igyekszik kivívni önrendelkezését. Mert milyen alapon kérhetnénk számon demokratikus jogainkat a többségi románság politikusaitól, hogyha – ezzel szemben – mi magunk sem tartjuk tiszteletben azokat?!

   Ezúton szólítom fel az RMDSZ vezetőit, hogy az ilyen típusú akcióknak egyszer s mindenkorra vessenek véget. Erdélyi magyarságunknak nem attól lesz erős érdekképviselete, hogyha tűzzel-vassal fellépnek minden más magyar politikai képződmény ellenében, hanem attól, ha a szűkkeblű pártpolitikát félretéve és az önös érdekeink fölé emelkedve valamennyien egy irányba húzzuk a szekeret – vagyis hogyha minden politikai szereplő részvételével sikerül megteremtenünk az érdemi összefogást.

   Az utolsó előtti órában: erre a föltétlen összefogásra teszek felhívást – az erdélyi, valamint az összmagyar nemzeti együttműködés szellemében és keretében, annak biztos tudatában, hogy erdélyi magyar közösségünk többet érdemel.

 

Nagyvárad, 2011. június 13.

 

Tőkés László

az Európai Parlament alelnöke,

az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács

elnöke