NYILATKOZAT – Harmincöt évvel a marosvásárhelyi fekete március után

Az 1990. márciusi interetnikai konfliktus az 1989-es romániai forradalmat követő időszak egyik legsötétebb epizódjaként maradt ránk.

Az akkori tragikus eseményeket mesterségesen kreálták, hogy megindokolhassák és legitimálhassák a Román Hírszerző Szolgálat megalapítását a volt a kommunista politikai rendőrség, a Securitate megmaradt vázára és emberi erőforrásaival. Az új bukaresti államvezetés beleegyezésével kialakított forgatókönyv megtervezett és folyamatos magyarellenes uszítással indult a közmédiában, ami egy véres konfliktus kirobbantásába torkollt azzal a céllal, hogy kompromittálják az 1989 decemberében Temesváron megnyilvánult etnikum- és felekezetközi szolidaritást. Ezt azzal érték el, hogy az ország népességének antikommunista és Securitate-ellenes érzéseit egy új ellenség, mégpedig a magyar kisebbség felé terelték, konvertálták.

Ez a szcenárió azonos mintára készült, mint az 1989. decemberi „terrorfenyegetésé” és az 1990. júniusi „bányászjárásé”: veszélyesnek kikiáltott – úgymond külföldről irányított – társadalmi vagy etnikai csoportok („terroristák, magyarok, egyetemisták, értelmiségiek”) ellen uszítva robbantottak ki összetűzéseket, hogy aztán bevethessék a karhatalmat ezek megfékezésére, az ország integritásának megvédésére.

Mindhárom forgatókönyvet tudatosan, programszerűen tervelték ki és hajtották végre, állami eszközökkel és erőkkel, egyes jól meghatározott csoportok ellen, s mindegyiknek tragikus következményei lettek: hosszú távra kiható társadalmi traumák, meggyilkolt áldozatok, széttört életek. Nem túlzás ezeket a cselekményeket emberiség elleni bűntetteknek minősíteni, amelyek természetüknél fogva eleve nem évülhetnek el jogilag soha.

Mivel adósak vagyunk gyermekeinknek és az áldozatok hozzátartozóinak az igazság bemutatásával, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács az alábbiakat követeli:

– A marosvásárhelyi fekete március dossziéjának megnyitását, a hadparancsok és utasítások közzétételét, a hadsereg és a Securitate, minden értintett fegyveres erő dokumentumainak feloldását a titkosítás alól, a nyomozati szakasz újrakezdését a felelősök konkrét és korrekt azonosítása végett;

– Az állam felelősségének nyilvános beismerését a marosvásárhelyi etnikumközi konfliktusban, az áldozatok erkölcsi és anyagi rehabilitációját és kárpótlását, ahogy az az 1989. decemberi forradalmi események kapcsán történt;

– Az 1990. márciusi interetnikai konfliktust kutató, feltáró és dokumentáló munkacsoport létrehozását történészekből, szociológusokból és jogászokból egy olyan részletes és nyilvános jelentés kidolgozása céljával, mint amilyen a kommunizmus romániai bűneit elítélő Tismăneanu-jelentés.

Ez alkalommal is kifejezzük teljes együttérzésünket és szolidaritásunkat a marosvásárhelyi fekete március áldozatai és hozzátartozóik felé, akik mind a mai napig nem nyertek elégtételt el a román állam részéről az általuk elszenvedett veszteségekért és szenvedésekért.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács