Az esemény díszmeghívottja, Tőkés László európai parlamenti képviselő, a PKE elnöke, Szegő Katalinra emlékező személyes hangvételű beszédében kiemelte, milyen fontosak voltak az erdélyi magyar kultúra fennmaradásában az olyan tanáregyéniségek, mint a Tanárnő, aki a legnehezebb időkben is felvállalta a kultúraközvetítő szerepét, és aki teljes hittel és minden tudását latba vetve munkálkodott az új intézmények kiépítésén, amikor arra lehetőség kínálkozott. Kitért arra is, hogy abban a korban, amikor a filozófiát az ideológia szolgálóleányának tekintették, milyen nehéz és ugyanakkor milyen fontos volt továbbvinni a filozófia valódi értelmét, valamint reményét fejezte ki, hogy a Szegő Katalin által alapított szak a jövőben is tovább tudja vinni ezt a küldetést. Beszélt ugyanakkor arról is, milyen jelentősége volt Szegő Katalin életében annak, hogy élete utolsó évtizedeiben filozófusként is képviselhette keresztény hitét, generációk számára adva mintát ahhoz, hogy a szellemi szabadság és az élő hit milyen szerves kapcsolatban létezhet egymással.

   Tolnay István, a PKE Igazgatótanácsának megbízott elnöke egykori Szegő-tanítványként emelkedett szólásra, elmesélve, milyen élmény volt Kati néni óráira járni azokban az időkben, amikor az egyetemi oktatás éppenséggel nem a kritikai gondolkodásnak kedvezett. Történeteiben felelevenedett, hogyan nevelte tanítványait Szegő Katalin az önálló gondolkodásra, a tanítást egyenrangú felek közötti párbeszédként értelmezve, és még a nem-filozófia szakosoknak is továbbadva a filozófia szeretetét. Dr. János-Szatmári Szabolcs, a PKE rektora Szegő Katalinnak a Partium Kiadó és a Partiumi Egyetemi Szemle megalapításában játszott szerepét emelte ki, valamint maga is személyes emlékeket osztott meg az öregdiákokkal, elmesélve, milyen volt fiatal tanárként együtt dolgozni egy olyan mesterrel, mint a Tanárnő. Végezetül Dr. Horváth Gizella, a PKE rektorhelyettese szólt néhány szót Szegő Katalin szeretetreméltóságáról és arról, hogy Kati néni generációk hosszú sorának volt úgyszólván szellemi anyja – sőt, ha a tanítványok tanítványait is tekintjük, immár nagyanyja –, és hogy azt az örökséget, amelyet e generációk tőle kaptak, igyekeznek legjobb tudásuk szerint továbbadni.

   A megemlékezések végeztével a résztvevők az egyetem második emeletére vonultak, ahol a Tőkés László által vezetett rövid áhítat után leleplezték a Szegő Katalin terem névtábláját.