Az eseményen jelen volt Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, az EMNP védnöke, Szilágyi Zsolt, a párt elnöke, Zatykó Gyula országos alelnök és Csomortányi István Bihar megyei elnök. Nevezetteket ebben a sorrendben kérte évértékelő és feladatösszegző szólásra a rendezvény moderátora, Török Sándor Bihar megyei EMNT-elnök.

Tőkés László röviden vázolta azt a történelmi-geopolitikai helyzetet, amelybe kontinensünk, régiónk, országaink jutottak 2017 végére. „Az Európai Parlament döntéshozói ugyanolyan fontosnak tekintik az Európába sereglő migránsoknak a jogait, mint az őshonos népekéit, éles ellentétben Magyarország álláspontjával” – állapította meg, jelezve: a bolsevik puccs centenáriumán egyesek a kommunizmust vették védelmükbe. De nem csak a nemzetközi fórumokon vált bonyolulttá a helyzet: Romániában is mélypontra süllyedt a politikai osztály megítélése, az évek óta megújuló tüntetések erről tanúskodnak. A nemzetiségi-kisebbségi kérdés is csak propagandaszerűen van megoldva. „Nem kérünk olyan román–magyar paktumból, mely csak arra jó, hogy az RMDSZ és a baloldali kormánypártok a jogállamiságot sértő, demokráciaellenes jogalkotást folytassanak. Ezek az aktuálpolitikai problémák árnyékolják be a gyászba borult Romániát, s mi mégis tudjuk – 28 évvel a temesvári események után –, hogy hol a helyünk, mi a feladatunk, s büszkén jelenthetjük ki: nem tudtak minket megvásárolni” – mondta az EMNT elnöke, hozzátéve: „Mihály király halála sokakat ráébresztett: a szovjet bolsevista megszállásnak és a kommunista diktatúrának mind a mai napig érezhetők a hatásai, az elhunyt király állhatatos demokratizmusa és nemzete iránti szeretete pedig a változás szükségszerűségére hívja fel a figyelmet.”
 

 

„Évről évre, minden találkozásunk alkalmával érezzük, hogy összeköt minket az a lelki rokonság, amely már 1989-ben, a forradalmi események idején is létezett köztünk, s amelynek köszönhetően félszavakból is értjük egymást. Egy ilyen biztos alapokra épülő közösség erős és kitartó bázis, hiszen nem a pillanatnyi politikai érdek tartja össze, hanem a közös célokba vetett hit” – kezdte beszédét Szilágyi Zsolt. Rámutatott, hogy bár az országot Bukarestből irányítják, a Néppárt feladata az, hogy Erdélynek s az itt élő magyar közösségnek visszaadja önmagába vetett hitét és erejét.

 „Politikai szerepvállalásunk kezdete óta ugyanazt mondjuk, és ugyanazt tesszük – a Tőkés László által megadott irányvonalat és Temesvár szellemiségét követve” – mondotta Zatykó Gyula, hozzátéve: „Sikerült megteremtenünk Erdélyben a politikai pluralizmust, alternatívát mutattunk a magyarságnak. Jó erőben lévő, cselekvőképes csapatot tudhatunk magunk mögött, s éppen ezért hiszem: komoly lehetőségek várnak még ránk.”

Csomortányi István úgy vélte: „Nincs más dolgunk, mint hogy közös szolgálatunkat valós tartalommal töltsük meg. Vissza kell adnunk az emberek cselekvőképes hitét, hiszen nem az eltüntetett adólejek károsították meg leginkább közösségünket, hanem az, hogy sokakkal elhitették: erőtlenek és cselekvésképtelenek. Azért kell dolgoznunk, hogy visszaadjuk a nagyváradi és Bihar megyei civilek önbizalmát, ezáltal pedig nemcsak ők, de az egész közösség is erősebbé váljék.”
 

 

Az évbúcsúztató rendezvény szünetében a részvevők levonultak a városháza elé, a Szent László-templom előterében álló adventi koszorú harmadik gyertyáját meggyújtandó. Egyházi énekkarok szolgálatával keretezve Tőkés László püspök mondott igei köszöntőt. „A nép, a mely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és a kik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada” – idézte a Szentírást (Mt 4.16), a várakozás nemes érzését és sokrétűségét ecsetelve. Alkalmi beszédében az adventi gyertyagyújtás szimbolikáját részint retorikai, részint poétikai tálalásban vetítette ki mai valóságunkra, mely az 1989-es váradalmainkat csak kis mértékben teljesítette. „Gyertyát gyújtunk jeleképpen az isteni világosságnak és Isten-váró reményeinknek. De felveheti-e a versenyt a gyertya kicsiny fénye a karácsonyi vásárok vakító, sokkoló fényáradatával, a reklámok és kirakatok pazar fényzuhatagával? Azért imádkozunk, hogy a neonfényes, Krisztus nélküli társadalom és lelkünk sötétje oszoljék, s támadjon világosság!”