Tőkés László levele az SZNT közgyűléséhez

A Székely Nemzeti Tanács tagjainak

Tisztelt Küldöttek!

Kedves székely Bajtársaim!

Szeretettel és aggodalommal üdvözlöm a székely székek egybegyülekezett képviselőit a Székely Nemzeti Tanács gyergyócsomafalvi ülésén.

Testvéri és bajtársi szeretettel gondolok Rátok, annál is inkább, mivel 2003-ban, a szatmárnémeti Láncos-templomban tartott rendkívüli bővített egyházkerületi Közgyűlésen a közösségi önrendelkezés ügyét közösen emeltük ki a feledés homályából és hoztuk ki a szőnyeg alól, elindítva azt a folyamatot, melynek eredményeképpen még abban az esztendőben megalakíthattuk a Székely Nemzeti Tanácsot, valamint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot.

Ezzel együtt, féltő aggodalommal fordulok az SZNT plenárisához, mivel az azóta eltelt mintegy fél évtized alatt közös ügyünk szekere igen lassan és nehézkesen halad előre, a Székely Nemzeti Tanács jobb sorsa érdemes vezetői elszigetelődni látszanak, és fennáll a veszélye annak, hogy megkérdőjelezhetetlennek hitt – vélt vagy valós – igazuk kizárólagosságából jottányit sem engedve, elidegenítenek maguktól, és netalán az igaz ügytől, sok segítő szándékú embert és támogatásra kész erőket.

Tisztelt Székely Tanács! Kedves Barátaim!

Remélni merem, hogy bárki előtt is szükségtelen bizonygatnom a Kárpát-medencei egységes magyar nemzet ügye iránti elkötelezettségemet. Ebben a tekintetben ugyanaz vagyok, aki voltam 1989-ben. Gondolom, az sem kétséges előttetek, hogy Székelyföld területi autonómiáját mindenkor a szívemen viseltem, és azért legjobb szándékom és tehetségem szerint mindig kiálltam. Büszkén gondolva vissza háromszéki felmenőimre, Nagyváradon élő magyarként magam is tartom magam legalább olyan jó székelynek, mint Szász, vagy mint az SZNT egykori – szintén váradi – elnöke.

Változatlanul meggyőződéssel vallom, hogy Székelyföld területi autonómiája elválaszthatatlan az erdélyi magyarság személyi elvű autonómiájától, és hogy ezt a kettőt, sőt más magyar többségű régiók és települések sajátos jogállásának ügyét, vagyis a Romániába szakadt magyarság több szintű autonómia-rendszerben megfogalmazódó közösségi önrendelkezését integrált módon, összehangoltan és egységesen kell képviselnünk idehaza és szerte a nagyvilágban. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács – mondjon akárki akármit – mindig ezt tette, és 2003-beli ébredésünk idején, a Székely Nemzeti Tanáccsal közös szervezeti formában is összefogva, ugyanerre szövetkezett.

Az Isten akaratából, valamint nemzeti közösségünk tagjai szavazatainak köszönhetően Brüsszelben eltöltött, közel két esztendő még inkább megerősített előbbi meggyőződésemben. Ugyanakkor még jobban meggyőződtem arról, hogy nemzetközi téren, Európában – de talán idehaza, Bucureşti-ben is – az autonómia kérdésében csak akkor vesznek komolyan bennünket, és csak abban az esetben képviselhetjük kellő hatékonysággal közös érdekeinket, hogyha dél-tiroli vagy katalán minta szerint, pártállásainkon és megosztottságainkon fölülemelkedve, sikerül egységes álláspontot kialakítanunk, és ennek alapján, egymással vállvetve harcba szállunk.

>Az erdélyi Magyar Összefogás megteremtését célzó erőfeszítések mögött is ez a meggyőződés állott. Egyelőre törékeny és hiányos összefogásunk attól függően szélesedhet ki és erősödhet meg, hogyha az autonómia mellé tudjuk állítani egész közösségünket, egész szervezeti és politikai erőnket. A Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés közös erővel való megszervezésének nemes szándéka is ebből a meggyőződésből fakadt – mint amiképpen a székely Memorandum pártállásuktól független, valamennyi választott székely önkormányzati tisztségviselő általi elfogadása és aláírása is ezért rendkívül fontos.

Tisztelt Küldöttek!

2003-beli közös indulásunk szellemében és akkori összefogásunk értelmében újítom meg ajánlatomat közös ügyeink együttes képviseletére. Ezt ugyanolyan tiszta szándékkal és tudatos politikai belátással teszem, mint ahogyan ennek előtte az erdélyi Magyar Összefogás jelöltlistájának – lehetségesen befutó – negyedik helyét ajánlottuk fel az SZNT elnökének, vagy mint amiképpen az SZNT – és az MPP – képviselőjét bajtársi érzéssel hívtuk meg az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum alkotó tagjai sorába.

Mindenesetre, akármi is volna a testvéri kéznyújtásra adandó válaszotok, abban biztos vagyok, hogy az egyeztetéstől, a különböző elképzelések ütköztetésétől, valamint az egymást kiegészítő véleményektől – végső soron pedig: az egymástól – való elzárkózás semmiképpen sem jelentheti a helyes utat Székelyföld területi autonómiája felé. Semmiféle kizárólagosság nem jó tanácsadó. Egyedül Krisztus Urunk mondhatta el magáról, hogy: „az út és az igazság én vagyok”.

Mostanság, amikor egyes elrugaszkodott vagy politikailag szerfölött gyanús elmék egyenesen a „Székely Köztársaság” kikiáltásának vizionálásával űznek veszélyes politikai játékot, mely éppen a székelyföldi területi autonómiára nézve jelenthet megsemmisítő csapást – az erdélyi Magyar Összefogás józan és célravezető útjának megfontolását ajánlom a szíves figyelmetekbe.

Ismételten megköszönve azt a szeretetet, bizalmat és támogatást, melyben – közös harcainkban – az SZNT odaadó Tagjai és Pártolói oldaláról részem volt, Isten áldását kérem a Székely Képviselőtestület tanácskozásaira és az Ő bölcsességét döntéseire – tisztelettel és szeretettel:

Nagyvárad, 2009. szeptember 25.