Az emlékérem azoknak a magán és jogi személyeknek adományozható, akik egyebek mellett jelentős mértékben elősegítették a debreceni agrár-felsőoktatás fejlesztését, az oktatás, kutatás feltételeinek és tartalmi színvonalának emelését. Mint ismert, a PKE és a Debreceni Egyetem közti stratégiai partnerség már hosszú esztendők óta elkezdődött.
  A kitüntetést azon a konferencián adták át, amelyet az AGTC a magyar-román határmenti kapcsolatok témájában szervezett, s amelyen Tőkés László Határon átnyúló programok, eredmények, perspektívák az Európai Unióban címmel tartott előadást.

   Az EP alelnöke bevezetőjében megemlítette, hogy szerinte kiemelt szerep hárul a határmenti közösségekre: kihasználni a jelenlegi román-magyar határ két oldalán található régiók – Temesköz–Arad – Békés–Csongrád, Bihar – Hajdú-Bihar, Szatmár – Szabolcs-Szatmár – vonzáskörzeteinek összeolvadásából, a stratégiai fejlesztések harmonikus összeillesztéséből származó lehetőségeket. „Ezekben a határokon átívelő eurorégiókban nemcsak az etnikai arányok rendeződnek át számunkra pozitív módon, hanem a gazdasági-infrastrukturális fejlesztési lehetőségek és az életminőség javulása is a szülőföldön boldogulást erősíti, ha az uniós forrásokat okosan használják fel” – hangsúlyozta Tőkés László megjegyezve, hogy az EP magyar képviselői összehangolt fejlesztésközpontú nemzetstratégia alapján egységesen állhatnak ki a nemzeti érdekek mellett.

   Mint mondta, a szoros együttműködésre nem csupán a nemzeti együvétartozás kötelez, hanem a különböző környezetvédelmi kihívások is, mint például a tiszai ciánszennyezés, a verespataki ciántechnológiás megaberuházás, vagy az, amire éppen az elmúlt napokban "duplázott rá" Borbély László bukaresti környezetvédelmi miniszter, amikor bejelentette, hogy év végig megkaphatja a környezetvédelmi engedélyt a másik szintén cianidos technológiát alkalmazó, Felsőcsertésen tervezett bányaberuházás is. Miután az Európai Bizottság nem jogosult arra, hogy a bányászati ciántechnológiát általános érvénnyel betiltsa és csak arra képes, hogy a bányászat biztonságossá tételét szabályozza, „nem lehetnek kétségeink: a tagállamok rövid távú gazdasági érdekei a mai napig felülírják a makroregionális érdekeket, az európai értékeket – mi magunk képesek vagyunk megásni a saját sírunkat. Elég nehéz erdélyi magyar EP-képviselőként ezt a szégyent lenyelni az Európai Parlamentben.”

   A Partiumról szólva, Tőkés László a Magyar Tudományos Akadémia egyik háttértanulmányára hivatkozva beszélt arról is, hogy a két világháborút lezáró békeszerződések legsúlyosabb következményei között mindenképpen ki kell emelni a tényt, miszerint az új határok már évszázadok óta szerves egységként működő régiókat vágtak több részre, ahol a korábban jól működő munkamegosztás az új keretek között lehetetlenné vált, mert a korábbi térségi központok jelentős része a határok túloldalára került, elzárva a falvakat korábbi biztos felvevőpiacaiktól. A gazdasági (és egyéb) traumát tovább mélyítette, hogy a városhiányossá váló térségek a központ közeli helyzetükből hirtelen periférikus fekvéső, féloldalas vagy csonka infrastruktúrájú, egyre inkább elmaradott térségekké váltak.

   Az EP alelnöke megemlítette a 2001-es magyarországi, illetve a 2002-es romániai népszámlálások adatait, amelyek alapján a teljes határmenti térségben a népesség 56%-a magyarnak, 39%-a pedig románnak vallotta magát, a roma népesség aránya pedig meghaladja a 3 százalékot. Ugyanakkor a magyar nemzetiségű lakosok aránya a román oldalon lényegesen meghaladja a magyar oldalon élő román nemzetiségű lakosok arányát, akik között szerbek, szlovákok és németek is előfordulnak a térségben, s akik ugyancsak fontos szerepet játszanak a különleges soknemzetiségű környezet megőrzésében. „Levonhatjuk a következtetést: egymásra vagyunk ítélve, ugyanakkor van keresnivalónk nemzeti szempontból is” – mondta Tőkés László.

  A politikus ezt követően arról beszélt, az EU-ban előírásként fogalmazódott meg, hogy a 2007–2013-as pénzügyi időszakban az Európai Kohéziós Politika és a Strukturális Alapok keretébe tartozó programoknak integrálniuk kell a globális és összeurópai célokat, valamint a prioritásokat. (Például a globális versenyképességet, a fenntartható fejlődést vagy az éghajlatváltozás elleni küzdelmet.) „Mivel azonban Európa mi magunk vagyunk, mi töltjük meg konkrét tartalommal is e projekteket. Ha azonban hozzá nem értő "szakértők" kezébe kerül az irányítás, a támogatások könnyen célt téveszthetnek, így pedig egyenesen nevetségessé tehetjük magunkat – a korrupcióról nem is beszélve. Például sajtóbotrány lett abból, hogy európai uniós támogatásból közös honlapot hozott létre Nagyvárad, illetve Bihar megye és a szomszédos Hajdú-Bihar önkormányzata, amelyen a két megye turisztikai látványosságait sorolják fel. A honlapon és a népszerűsítő kiadványokban azonban következetesen románul, Bihor néven említették Bihar megyét. Ez is azt támasztja alá, hogy ha mi magunk nem becsüljük meg saját örökségünket, ha nem vagyunk igényesek, akkor a mi munkánkat a brüsszeli technokraták helyettünk nem fogják elvégezni” – figyelmeztetett Tőkés László, s fontos szerepet tulajdonított az egyetemek közötti, illetve az egyetemek és vállalkozások közötti együttműködés erősítésének, mert szerinte ennek szintje jelenleg igen korlátozott, s az ilyen jellegű együttműködés erősítése fontos szerepet játszhat a térség versenyképességének erősítésében.

   Megemlítve a Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program célkitűzéseit, vagyis a közlekedési és információs infrastruktúra, a természetvédelem és a közös üzleti infrastruktúra fejlesztését, valamint a munkaerőpiaci és oktatási területeken, a kutatás-fejlesztésben és innovációban, az egészségügyben, a közös kockázatok megelőzésében folytatott együttműködést, Tőkés László elmondta még, többnyire önkormányzatainkon, az önkormányzati szakembereinken, a tudományos és civil szférán áll, mi valósul meg e nemes célkitűzésekből. E szereplőket azonban, akiknek „éppen ezért nagy a felelősségük”, engedni kell, hogy illetékességüknek megfelelő módon labdába rúgjanak, s „a túlzott adminisztrációval, vagy az eurobürokráciával nem szabad elbátortalanítani a pályázástól”.

Az EP alelnöke előadása végén kifejtette, hogy határmenti politikánkban és terveinkben a partnerség kellene, hogy a kulcsszó legyen. „Partnerség egyetemeinkkel, tudományos műhelyeinkkel, partnerség a civil szférával, a történelmi egyházainkkal. Annál is inkább, mert – ellentétben Nyugat-Európával – a volt szovjet tömb országaiban, Kelet- és Közép-Európában a regionalizációt állami centralizáció formájában központilag befolyásolják. Tehát, amíg Nyugaton a szubszidiaritás elve volt a mértékadó, addig nálunk az alulról történő építkezés legnagyobb akadályát mindmáig éppen a központosított román állam jelenti. Ezt a helyzetet kell megváltoztatnunk, ezen a szemléletmódon kell változtatnunk. S minden ebbe az irányba tett apró lépés – a mai is – nagyon fontos. Nagyobb európai összefüggésben nézve, ez azt is jelenti, hogy nekünk a mentális vasfüggönyök mellett még a belső, nemzetállami korlátokat is le kellene bontanunk. Újra kell fogalmaznunk saját regionális identitásunkat olyanképpen, hogy ezzel egyik nemzetet se érje sérelem. Csakis ebben a formában valósulhat meg az európai értelemben vett egymás mellett élés. Európa magyar és román polgárainak a közös értékek és érdekek mentén történő együttműködése. Ellenkező esetben párhuzamos, vagy éppenséggel egymással szemben álló világok foglyai maradunk. A párhuzamosok vagy a szembemenők pedig a jövendő Európájában nem találkoznak.”