A miniszterelnök beszédében azt mondta: „azért gyűltünk össze, hogy az Amerikai Egyesült Államok és Magyarország szövetségét tovább erősítsük, e szövetség harcos hírnökei előtt tisztelegjünk, Magyarország és az Egyesült Államok szövetségének újabb erős bástyáját ünnepeljük”.

   Az amerikai és a magyar emberek szövetsége erős alapokon áll. Erős alapot ugyan lehet kőből, lehet acélból létrehozni, ám „a mi szövetségünk erejét különös módon egyetlen szó adja”, ez pedig a szabadság – mondta beszédében a kormányfő, hangsúlyozva, hogy „a szabadság iránt érzett szenvedélyes vonzalmunk” közösséget alkot, és nincs a világon még egy olyan erős, magabiztos és elkötelezett közösség, mint a szabadságszerető emberek, népek közössége.

   Az ilyen szövetség kitermeli a maga hírnökeit és harcosait. A magyar szabadság üzenetét hírnökök vitték a világban akkor is, amikor „a megszállás és a diktatúra tombolt Magyarországon” – fejtette ki, majd emlékeztetett, hogy sok ilyen hírnök érkezett Amerikába, sokan közülük harcosokká váltak, a magyar szabadság ügyének harcos képviselőivé. A magyar nép mindig is hálás lesz ezeknek a hírvivőknek, harcosoknak, akiknek egyike volt Tom Lantos. Orbán Viktor rámutatott, mai szabadságunk az aktív, cselekvő amerikai magyar emigrációnak is köszönhető.

   Felidézve találkozásait Tom Lantossal a miniszterelnök azt mondta, előfordult, hogy vitáztak, sőt szinte minden magyar belpolitikai kérdésben eltért az álláspontjuk, a közös elkötelezettségük a szabadság és a magyarok szolgálatában azonban áthidalt mindenfajta politikai különállást.

    A Tom Lantos Intézet parlamenti megnyitóján Martonyi János külügyminiszter kijelentette: Magyarország elkötelezett a transzatlanti kapcsolatok mellett, és szem előtt tartja a magyar származású amerikai képviselő, Tom Lantos örökségét, a szabadság és a demokrácia fontosságát.

   Hangsúlyozta, a magyar soros EU-elnökség nyílt, befogadó, aktív és konstruktív politikát folytatott, céljai igazodtak a Tom Lantos által vallott értékekhez. A külügyminiszter ezzel kapcsolatban külön kitért a romák helyzetének javításában elért eredményekre.

   Az, hogy a Tom Lantosról elnevezett intézet megnyitását egy szabad és demokratikus országban ünnepelik, hatalmas eredmény – vélekedett. Mint mondta, az egykori politikus neve a legjobb garancia arra, hogy az intézet teljesíti a vállalt célokat, elkötelezett a demokrácia, az egyéni és a kollektív emberi jogok védelme mellett.

   Rövid, szubjektív kitérővel kezdte ünnepi beszédét Tőkés László, az Európai Parlament erdélyi alelnöke, amikor többek között Hillary Clinton, az Egyesült Államok külügyminisztere, Condoleezza Rice, az USA korábbi külügyminisztere, illetve a magyar származású Tom Lantos egykori amerikai kongresszusi képviselő több hozzátartozója és Orbán Viktor miniszterelnök, illetve kormányának tagjai, valamint a magyar parlamenti pártok képviselőinek jelenlétében az egykori amerikai politikusra emlékezett a róla elnevezett Tom Lantos Intézet megnyitóján.

   Az erdélyi politikus külön köszöntötte az Európai Parlament részéről érkezett, a német Elmar Brok, az EP külügyi bizottságának elnöke által vezetett bizottságot, valamint Emil Constantinescu volt román államfőt, és megemlítette, hogy Tom Lantos neve mellett méltó, hogy elhangozzék egy másik amerikai magyar, Teller Ede neve is.

   A Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspöke a héber Bibliát idézve vezette be ünnepi beszédét. „Ha nincs mennyei látás, elvész a nép” (Példabeszédek 29, 18) – olvashatjuk a héber Biblia lapjain, és ezen ószövetségi tanítás modern korunkra is érvényes – mondta Tőkés László, majd azzal folytatta, hogy „ha nincsenek széles látókörű, jövőbe néző vezetőink, emberi közösségeink puszta léte kerül veszélybe. Intézetünk névadója, Lantos Péter Tamás, a néhai amerikai kongresszusi képviselő pedig éppen ilyen vezető volt”. Az EP alelnöke felidézte Tom Lantos emberjogvédő munkásságát, tettrekészségét, anyanyelv és Erdély-szeretetét, illetve a transzszilván nyelvi, etnikai és kulturális együttélés, valamint vallási tolerancia iránti tiszteletét, majd visszatérve a már említett Biblia-idézethez, ismételten leszögezte: „széles látókörű, jövőbe néző emberekre van tehát szükségünk, akik értékközösségünk magasabb eszményei felé irányítják tekinteteinket, amiképpen Lantos Tamás is tette. Meggyőződésem, hogy a Tom Lantos Intézet névadója eszményeit elevenen fogja tartani.”

   Felidézve a pillanatot, amikor 1990. március 15-én a washingtoni Capitoliumban, az amerikai törvényhozás épületében – Tom Lantos meghívására – részt vett Kossuth Lajos mellszobrának felavatásán és együtt elénekelték a Kossuth-nótát, Tőkés László dalra fakasztotta budapesti közönségét, amely az erdélyi politikussal együtt énekelte el az egykori toborzó szöveget az Országgyűlés felsőházi termében.

    A Tom Lantos Intézetben az emberi és polgári jogokról, a kisebbségek helyzetéről, a közép-európai történelmi megbékélésről, valamint a transzatlanti kapcsolatokról végeznek majd kutatásokat.

Tőkés László beszédét alább olvashatják.

 

 

   „Ha nincs mennyei látás, elvész a nép” (Példabeszédek 29, 18) – olvashatjuk a héber Biblia lapjain, és ezen ószövetségi tanítás modern korunkra is érvényes. Ha nincsenek széles látókörű, jövőbe néző vezetőink, emberi közösségeink puszta léte kerül veszélybe. Intézetünk névadója, Lantos Péter Tamás, a néhai amerikai kongresszusi képviselő pedig éppen ilyen vezető volt. Lantos Tamás – azaz Tom Lantos, ahogyan világszerte ismerték – rendíthetetlen védelmezője volt az egyéni és kollektív jogoknak, az alapvető szabadságjogoknak. Politikusként mindvégig kiállt a világ bármely térségében elnyomott, üldözött, emberi méltóságuktól megfosztott, faji vagy más alapon hátrányosan megkülönböztetett embertárasaink védelmében. 

   A kelet-közép-európai országokban tomboló kommunista diktatúrák időszakában Tom Lantos és jómagam két igencsak különböző világban éltünk, melyeket szimbolikusan – és hermetikusan – az úgynevezett Vasfüggöny választott el egymástól. Mindazonáltal, amikor első washingtoni látogatásom alkalmával az a megtiszteltetés ért, hogy találkozhattam Lantos képviselő úrral, azt tapasztaltam, hogy világaink – végül is – nem különböznek sarkalatosan, hiszen sok a közös bennünk: elsősorban a magyar kultúra, egyedülálló anyanyelvünk és az erdélyi magyarság mély szeretete, másrészt az erdélyi nyelvi, etnikai és kulturális együttélés páratlan sokszínűségének és a példamutató vallási tolerancia több évszázados erdélyi hagyományának tisztelete. Ekképpen, bár sohasem éltünk egyazon országban Lantos képviselő úrral, közös kulturális örökségünk összekovácsolt bennünket, öröklött hagyományaink közösségében együvé tartoztunk.

   Egy méltányosabb társadalom kialakulásába vetett közös hitünk is összekapcsolt bennünket. Mindketten bíztunk abban, hogy a rasszizmus, a diszkrimináció és az üldöztetés helyét a vallási és kulturális tolerancia, az emberi méltóság és a sokszínűség tisztelete veszi majd át.

   Lantos képviselő úr a kommunista diktatúrák bukása után is odafigyelt arra, hogy kelet-közép-európai térségünkben betartsák az emberi jogokat. Hitt a jelképek erejében, ezért kezdeményezte azt, hogy Raoul Wallenberg posztumusz amerikai állampolgárságot kapjon, és ezért érezte szívügyének a kommunizmus százmilliónál több áldozata washingtoni emlékművének felállítását. Sosem volt rest cselekedni: térségünk vezető politikusainak is többször levelet írt a magyar kisebbségek kollektív emberi joginak csorbítása láttán.

   Az Európai Parlament alelnökeként magam is azért dolgozom, hogy a Tom Lantos képviselő úrral táplált közös reményeink valóra váljanak. Amikor a faji, nemzeti vagy vallási alapon hátrányt szenvedők oldalán a toleranciáért és a lelkiismeret szabadságáért küzdünk, amikor az európai régiók kulturális és nyelvi sokszínűségének megőrzéséhez igyekszünk jogi garanciákat találni, vagy éppenséggel amikor a nemzeti kisebbségek önrendelkezése, illetve kulturális vagy területi autonómiája érdekében emeljük fel szavunkat, mindannyian Lantos képviselő úr nyomdokain haladunk, ki-ki saját lehetőségeihez és korlátaihoz mérten. 

   A transzatlanti közösségben az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok értékrendje azonos. Ezen értékek hiányában politikai, gazdasági és katonai lehetőségeink – és közösségeink is – kevesebbek volnának: „Ha nincs mennyei látás, elvész a nép” – mondottuk. Széles látókörű, jövőbe néző emberekre van tehát szükségünk, akik értékközösségünk magasabb eszményei felé irányítják tekinteteinket, amiképpen Lantos Tamás is tette. Meggyőződésem, hogy a Tom Lantos Intézet névadója eszményeit elevenen fogja tartani.

   Hozzon sok áldást az Intézet munkája!

 

Budapest, 2011. június 30.

Tőkés László