Utóbbi kapcsán nézzük a tényeket: nem az Erdélyi Magyar Néppárt kötött titkos paktumot a parlamenti választások előtt az Szociálliberális Unióval (USL), miközben a románveszéllyel riogatott. Nem Toró T. Tibor elnök úr, vagy szerénységem szólaltunk fel a román szociáldemokraták (PSD) kongresszusán, és nem mi hajbókoltunk a korrupció miatt börtönviselt Adrian Năstase volt szocialista kormányfő előtt – hanem éppen Kelemen Hunor elnök úr.

   Ami a Néppárt „létét” illeti: nem csupán a hetvenezer szavazat mögött álló választópolgár arculcsapása ilyeneket mondani, de egy olyan magyar párt elnökeként, amelyik legutóbb a Kárpát-kanyaron túlról származó román szavazatok segítségével éppen csak becsúszott a parlamenti küszöb fölött, mi nem engednénk meg magunknak ilyen kijelentéseket. 

   Kelemen Hunor ráadásul az USL-vel kötött titkos paktum román részről történt felrúgásából sem tanult. Mikor érti meg végre az RMDSZ elnöke, hogy az erdélyi magyarok stratégiai céljait – a többszintű autonómiát, az önálló magyar oktatást, a magyarlakta területek kiemelt és összehangolt fejlesztését, a magyar nyelv hivatalossá tételét stb. – románokkal „szövetségben” soha nem fogja elérni?

   Mikor ébred rá már végre, hogy a szavazóknak több mint a fele azért fordult el a pártpolitikától, és már választani sem megy el, mert az erdélyi magyar–magyar együttműködés helyett titkos paktumokra épített bukaresti mutyipolitizálásból már elege van?

   Ennél azért Markó Béla is jobb volt – legalábbis soha nem ugrált ilyen szilajon a vékony jégen. 

Felszólítom Kelemen Hunor elnök urat, hogy gondolja újra a Román Kommunista Párt sikerpropagandájára hajazó állásfoglalásait. Kár lenne az RMDSZ-ért, hogyha a hozzá nem értő és arrogáns vezetés miatt a történelem szemétdombjára kerülne.

   A magam részéről továbbra is bármikor hajlandó vagyok az erdélyi magyarok problémáira adandó közös megoldásokról érdemben tárgyalni az RMDSZ vezetőivel – de ilyenfajta személyeskedő és terméketlen vitában többé nem kívánok részes lenni. A politikai helyekről, mandátumokról, hatalomról stb. való sajtóháborút értelmetlennek tartom – ugyanis ez nem más, mint politika a politikáról.

   Foglalkozzunk végre az erdélyi magyarság problémáival, hiszen őértük vagyunk, az ő felhatalmazásukkal és az ő képviseletükért kapjuk a fizetéseinket, az ő adójukból.