Az erdélyi püspök elöljáróban felidézte a református egyház magyarországi és erdélyi szolgálattevőinek viszonyulását a kommunista diktatúrához, többük hitelvű ellenállását, sőt mártíriumát. A tisztelet és megbecsülés hangján szólt azokról az 56-osokról, akik életüket áldozták a szabadságért, akiket valamilyen módon utolért a marxista-leninista megtorló gépezet, nemcsak Magyarországon, de szerte a Kárpát-medencében. Tőkés László ezt követően – a meghirdetetteknek megfelelően – a reformáció fél ezredéves jubileuma előtt tisztelegve tartott előadást az erdélyi protestantizmusról. Kálvin és a kálvinizmus Erdélyben című, alapvetően még 1985-ben papírra vetett tanulmánya csak most fog könyv formában megjelenni, ennek a készülő kötetnek azt a kezdőrészét mutatta be az adott időkeretben Miskolcon, amely a reformáció erdélyi elterjedését, a kálvinizmus kikristályosodását, megerősödését és államvallási rangra jutását taglalja. Azt a történelmi korszakot dokumentálja a szerző dolgozata, amelyben a reformáció és a református egyház nemzetmentő és nemzetmegtartó erővé vált a szétszabdalt Magyarországon, nem utolsó sorban az erdélyi fejedelmek és országnagyok jóvoltából. Tőkés László emlékeztetett: idén nemcsak magának a reformációnak az 500 évét ünnepeljük, hanem a magyar református egyház létrejöttének 450. évfordulóját is, jövőre pedig a tordai vallásbékét: 1568. január 6. és 13. között tartották az erdélyi városban azt az országgyűlést, amelyen kihirdették ki – a világon elsőként – a vallásszabadságot, amely biztosította a „bevett vallások”, a katolikus, a lutheránus, a református és az unitárius vallások szabad gyakorlását és terjesztését.
 

 

A templomi együttlétet követően megemlékező koszorúzást tartottak Oláh Miklós ’56-os mártír emléktáblájánál. A 21 évesen, ártatlanul kivégzett miskolci fiú a forradalom egyik legfiatalabb áldozata volt. 1957 első napjaiban vitték el szülei házából – amelyen 2014 ősze óta tábla őrzi az emlékét –, majd alig pár hónap múlva kivégezték. A Tárkányi utcai emlékjelnél a Lévay József Közművelődési Egyesület, a Miskolc-Belvárosi Református Gyülekezet, a Nyilas Misi Alapítvány és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács képviselői rótták le kegyeletüket.