Bagdy Emőke átvette Kisvárdán a Tőkés László Alapítvány idei díját

„Bagdy Emőke a maga területén ugyanazt a szolgálatot végzi, amit mi, lelkipásztorok. A hitet és a szakmai szolgálatot szerves összefüggésben éli meg és gyakorolja, a munkája során a boldogságkeresés útján nap mint nap elvezeti az embereket Istenhez” – mondotta a kisvárdai díjátadón Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke.

„Igazán itthon érzem magam ebben a közösségben. Ez az elismerés számomra is kitüntetés” – fogalmazott köszöntőjében. A róla elnevezett alapítványt még 1989-ben kezdeményezte és hozta létre a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kisvárosban a nemzeti érzelmű értelmiségiek egy csoportja az akkor életveszélyben forgó temesvári lelkipásztor védelmezése, valamint a határon túli magyarok megsegítése és támogatása céljával. Az alapítók 1990 februárjában kérték a Kisvárdára látogató Tőkés László beleegyezését, hogy róla nevezhessék el az alapítványukat, valamint az általuk kiosztásra szánt egyéni díjat, amelyet 1991-túl kezdődően olyan személyeknek ítél oda a kuratórium, akik tevékenységükkel a magyarság helyzetét jobbítják, akik tudományos, művészeti, politikai, vallási területen végzett munkájukkal vagy humanitárius cselekedeteikkel sokat tettek a magyar nemzet fejlődéséért.

Az október 24-én délután lezajlott díjátadó ünnepség előtt Koncz Imre, a Szabolcs-Beregi Református Egyházmegye esperese hirdette Isten igéjét a kisvárdai református templomban. „Bagdy Emőke prófétai feladatot lát el azzal, hogy lelket önt belénk – mondta a díjazottról az ünnepi istentiszteletet követően. – Példát mutat arról, az Istenben bízó ember soha nem passzív szemlélője sorsa alakulásának. Munkásságából is erőt merítve mindannyiunk feladata, hogy tisztességgel helytálljunk. Ránk van bízva a Föld, a hazánk, a családunk, nekünk pedig mindent meg kell tennünk azért, hogy ezeket folyamatosan építsük.”

Lengyel Szabolcs, a Tőkés László Alapítvány kuratóriumának elnöke ismertette a szervezet 2020-as eredményeit, így például 223 magyar iskolába járó, szociális gondokkal küzdő diák tanulását támogatták. A pandémia miatt idén másodjára adják át a Tőkés-díjat: a tavalyit idén nyáron Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke vehette át ugyancsak Kisvárdán. Papp Angéla, a kuratórium tagja jelentette be, hogy egyhangú szavazással eldöntötték, a 2021-ik évi, immár 27. Tőkés-díjat prof. dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológusnak, egyetemi tanárnak ítélik oda.

Ezt követően az esperes felolvasta Fekete Károlynak, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökének a laudációját, aki betegség miatt nem lehetett jelen. „Nem könnyű feladat laudációt mondani annak a Bagdy Emőkének a méltatásakor, aki sokakról írt vagy mondott már remekbe szabott, telitalálatos és igaz laudációkat, aki emberismerete mellett mestere a szavaknak is, és van érzékenysége az intellektuális és lelki megnyilvánulások hívatott értékelésére. Volt kitől tanulnia, mert nagyapja a világháború előtt közismert hazafias költő volt. A Rákosi-érában sokat rettegett, mert Trianon-sirató versei miatt megbélyegzett osztályellenséggé vált. Mint sokan mások, félt, hogy »elviszi a fekete autó«. Édesapja, Bagdy István tudós-tiszteletes lelkipásztor is a szavakból élt, és az Isten szolgálata mellett az emberszolgálat volt az élethivatása” – írta a debreceni püspök, majd vázolta a díjazott életútját. „Bagdy Emőke katedrára termett, vérbeli pedagógus. Otthonosan mozog a tudományos, akadémiai közegben és az ismeretterjesztés területein. Iskolateremtő munkásságának gyümölcsei ismertek nemzetközi és hazai szinten is, egészen a székelyföldi Illyefalváig. A lipótmezei Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézetben 1968-tól Mérei Ferenc irányításával kezdett dolgozni. Ez a hely az ’56-os priuszosok menedéke volt. Mérei olyan szellemi központot hozott létre Lipótmezőn, amit a klinikai pszichológia bölcsőjének tekintenek. Díjazottunk 1982-től a Klinikai Pszichológiai Osztály vezetője volt, itteni működését klinikai pszichológiai és pszichoterápiás szakigazgatóként fejezte be.” A továbbiakban Bagdy Emőke debreceni és budapesti szakmai, oktatói és intézményszervezői éveit méltatta, leszögezve: „Hatalmas ívű pályájával a magyar klinikai pszichológia és pszichoterápia meghatározó egyénisége. Még felsorolni is sok, hogy milyen szakterületeken alkotott maradandót. Nevéhez kötődik a klinikai munka képzési és továbbképzési rendszerének átgondolása, a pszichodiagnosztika kidolgozása és fejlesztése, a pszichoterápia különböző technikáinak terjesztése és magas szintű művelése, nélküle elképzelhetetlen a magyar mentálhigiénés képzés.”

A méltató kitért a díjazott írói és előadói, népművelői munkásságára is, felidézve: „Sokféle díja és elismerése közül itt illik megemlítenünk az országos ismertsége és népszerűsége miatt 2013-ban megkapott Prima Primissima díjat az oktatás és köznevelés kategóriában.” A püspök úgy vélte, hogy Bagdy Emőke spirituális ébredésünk szószólója. Keresztyén emberként komolyan veszi, hogy testünk a Szentlélek temploma, megszentelt hely, amiben Isten Szentlelke teheti áldássá, célirányossá és boldogítóvá a nekünk adott kreativitást, ügyességet, fantáziát és szeretetet. „Hisz a spirituális dimenzióban, amely nyitott az Isten végtelen lehetőségeire. Ezért az Úristen földi templomát sem veti meg. Sőt, gyermekségétől fogva otthonának érezte az Isten házát. Ennek bizonysága, hogy Bagdy Emőkét nem csak úgy köszönthetjük, mint az emberi lélek templomának építgetőjét, hanem mint valóságos templomépítőt is” – hangzott el a laudációban, utalva arra, hogy éppen egy hónapja szentelték fel a Pesterzsébeti Összetartozás Református Templomát, amelynek építését Bagdy Emőke minden lehetséges módon segítette, támogatta. „Olyan korban élünk, amikor szinte túlhajtott módon a sztárolt emberekre figyel a világ, s nem a hitvallókra. Sőt Magyarországon a »megasztár« a menő, de nekünk éppen a Bagdy Emőke-féle életművek bizonyítják, hogy a tartalmas hitvallókkal többre megyünk, mint a kihunyó, múló és hulló csillagokkal” – írta Fekete Károly püspök, aki ezzel zárta luadációját: „Bagdy Emőke professzor asszony méltán kapja meg a Tőkés-díjat, mert életével és munkásságával magyar nemzetünk jólétéért végezte és végi szolgálatát. Isten őrizze és tartsa meg életét még sokáig, és erősítse felelősségérzetét Jézus Krisztus ígérete: »Aki tehát vallást tesz én rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt« (Mt 10,32).”

Lengyel Szabolcs alapítványi elnök külön kiemelte, hogy az említett pesterzsébeti templom – amelyet még Makovecz Imre tervezett – avatóünnepélyén Orbán Viktor miniszterelnök és Balog Zolán püspök együtt szóltak az építő gyülekezethez, s hogy ők ketten, valamint a néhai építész előzőleg egyaránt ugyanabban a kitüntetésben részesültek, melyet ez alkalommal Bagdy Emőke vesz át Kisvárdán.

A díjátadáson Tőkés László püspök is meleg szavakkal méltatta az ünnepeltet. A pesterzsébeti templom felépítése iránti elismeréssel hangsúlyozta, hogy hitbéli és nemzeti összetartozásunk közösségében gyülekeztek egybe a kisvárdai templomban e jeles eseményre. A kitüntetett tevékenységének számbavétele nem kis feladat elé állít bármely méltatóját, éppen ezért ő maga egyetlen szakágat és kutatási területet emel ki, éspedig a boldogságpszichológiát. Hogyan lehetnénk boldogabbak a párkapcsolatok és a családi élet terén, az élet delén és hatvan fölött, mi a kulcsa az örömnek, a harmóniának és a boldogságnak? – egész munkássága során ezek a kérdések foglalkoztatták Bagdy Emőkét, aki tudománnyal és hittel kereste a választ ezekre. Lelkipásztor édesapjának és nagyapjának módjára, a „magyar lélektan papnőjeként” követte azt az isteni-evangéliumi „programot”, melynek legfőbb célja az embert boldogítani és üdvözíteni. A földi boldogulás és a mennyei üdvösség elérése ilyen értelemben szorosan összefügg egymással. Makovecz Imre templomépítői eszménye az volt, hogy összekösse az eget a földdel. A maga módján, a lélek útján ugyanezt tette Bagdy Emőke, amikor is élő hittel és kivételes szaktudással Istenhez vezette el az embert. „Boldog ember az, akinek Te vagy erőssége, s a Te ösvényeid vannak szívében” – idézte Tőkés László a zsoltárt (84,6), ugyanezt az istenes boldogságot terjesztve ki Isten népére: „Boldog nép az, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott magának” (Zsolt 33,12).

Seszták Miklós volt fejlesztési miniszter, a régió fideszes országgyűlési képviselője a maga során azzal gratulált a díjazottnak, hogy „ma ismét egy olyan személy kapta a Tőkés-díjat, akinél alkalmasabbat, keresve se találhattak volna”.

„Boldog vagyok, hogy együtt lehetünk – mondta köszönőbeszédében a kitüntetett, aki idén töltötte be nyolcvanadik életévét. – Abban a korban születtem, amikor embereknek nem lett volna szabad, az Isten azonban úgy döntött, nekem a második világháborúban kell a világra jönnöm. Nagyon sokat köszönhettem a családomnak, különösen a nagyapámnak, aki megtanított a magyar nyelv szeretetére. Ezen keresztül kötődtem a nemzetemhez, a hazámhoz. Hálás vagyok az Úrnak, hogy oda vezetett, amivé válnom kellett. Megtanulhattam életem során, az igaz út hogyan vezet lélektől lélekig. Ezt a szolgálatot szeretném tovább folytatni.”

A díjazott a méltatásokat megköszönve rövid előadást tartott emberi életünk értelmének lényegéről.