A kulturális fővárosi szerepről a CULT bizottság ülésén

Az Európai Parlament Kulturális és Oktatási Bizottsága (CULT) idei utolsó ülésszakának tegnap délelőtti ülésén az Európai kulturális fővárosok: sikerstratégiák és kudarcok című tanulmányát terjesztette elő Beatriz Garcia professzor asszony, a Liverpooli Egyetem Európai Kulturális Fővárosok Intézetének képviselője.

A kulturális szakbizottság megrendelésére készült dolgozat teljes körű áttekintést és elemzést nyújt az Európai Unió eme, egyik legnépszerűbb és legsikeresebb programjáról, és fejlődéstörténetének bemutatása, valamint tanulságainak levonása nyomán jut el a jövendőjére néző következtetésekig.

Tudnivaló, hogy az európai kulturális fővárosok sorozata 1985-ben, Athénnal indult, idén pedig Marseille és Kassa viselte ezt a kitüntető címet.

A liverpooli előadó a kulturális fővárosi szerep évi, eseti hasznán és jelentőségén túlmenően – egyebek mellett – azt emelte ki, hogy az egyes európai városok számára a „fővárosi” rang milyen „hozzáadott értéket” jelent.

Hozzászólásában Doris Pack bizottsági elnök annak fontosságát hangsúlyozta, hogy a rangos európai cím ne csak arculati – önmagában véve külsőleges – előnyöket jelentsen, hanem az egyes „fővárosok” további fejlődéséhez is járuljon hozzá. Valamennyi felszólaló egyetértett abban, hogy elsődleges kulturális hozadéka mellett, ennek a kiemelt európai programnak az érdekelt városok, sőt ezek környékének a további fejlődéséhez is hozzá kell járulnia.

Helga Trüpel alelnök asszony a kulturális fővárosok nem hivatalos hálózatának keretében megvalósuló európai együttműködés szerepéről beszélt. Séan Kelly ír néppárti képviselő a terjedő euroszkepticizimus ellenében a program európai identitást erősítő szerepét méltatta.

Tőkés László Nagyszeben (Hermannstadt, Sibiu – 2007), Pécs (2010) és Kassa (Kosice – 2013) együttes példájából kiindulva, a következőkre mutatott rá:

● A kulturális fővárosi cím ezen városok számára nem csupán hírnevet, hanem – minden bizonnyal – gazdasági és városfejlesztési lehetőséget is jelentett, ezáltal is hozzájárulván volt kommunista országaik európai felzárkóztatásához.

● Egykor mindhárom város az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozott, és mindhárom több nemzetiségű és több vallású központ. Ennek összefüggésében – kulturális fővárosként – az európai etnikai és kulturális sokszínűségügyét példázták és szolgálták, a Kárpát-medencei, illetve a szomszédsági nemzeti megbékéléshez is hozzájárulván ezáltal.

● A program „európai dimenziójához” hasonlóan, éppen olyan fontos annak lokális, regionális és nemzeti dimenziója. A kulturális fővárosi szerep mind európaiságában, mind román, magyar és szlovák, illetve erdélyi, délvidéki és felvidéki öntudatában megerősíti az illető városokat és térségeket.

Az erdélyi képviselő végül arra is kitért, hogy a közeljövőben a soknemzetiségű és -vallású Temesvár (Temeschwar, Timişoara), valamint Erdély egykori fővárosa, Kolozsvár (Klausenburg, Cluj), továbbá Székelyföld nevében Sepsiszentgyörgy (Sfântu Gheorghe) is pályázni fog Európa kulturális fővárosának címére – s ehhez kérte a CULT-bizottság erkölcsi támogatását.

Zárszavukban Beatriz Garcia professzornő azon véleményének adott hangot, hogy elitista kulturális programok helyett az érdeklődők, a helyi polgárok minél szélesebb körét mozgósító „fővárosi” eseményekre és rendezvényekre van szükség; Doris Pack elnök asszony pedig az „európai dimenzió” fokozott érvényesítését szorgalmazta.

Brüsszel, 2013. december 18.