Tőkés László írásbeli kérdése rámutatott, hogy Európa érintetlen fenyveseinek utolsó kétharmada Romániában található – ámbár jó részük már csupán papíron létezik, ugyanis a túlzott mértékű legális fakitermelés miatt kialakult drámai helyzetet rendkívüli mértékű falopások és visszaélések súlyosbítják. Környezetvédők becslései szerint az elmúlt két évtizedben legalább 400 ezer hektár erdő esett áldozatául az országban honos rablógazdálkodásnak, naponta mintegy 50 hektárnyit vágnak ki, ennek fele részét kimondottan természetvédelmi területekről. „A kommunista rezsim által államosítással elbitorolt ingatlanok restitúciójának lassúsága, az ezen a téren tapasztalt adminisztrációs hiányosságok és rendellenességek, a magas szintű korrupció, illetve a politikai akarat hiánya mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az engedélyezett és törvénytelen erdőirtás mértéke már-már környezeti és gazdasági katasztrófával fenyeget Erdélyben” – fogalmazott beadványában az EP-képviselő.

Cañete főbiztos válaszában jelezte, hogy az ominózus illegális fakitermelés ügyében más romániai és külhoni európai parlamenti képviselők is panasszal éltek az Európai Bizottságnál a múlt esztendőben – köztük Daniel Buda és Bart Staes. Ugyanakkor tudatta, hogy az uniós erdőgazdálkodási stratégia értelmében a nemzeti hatóságok feladata volna megbizonyosodni arról, hogy a tagállami erdők védelme, az erdőgazdálkodás, valamint az erdők használata a vonatkozó nemzeti és uniós jogszabályok szerint történik-e. Uniós fellépésre csupán az erdei ökoszisztémákat érő, határokon átívelő jellegű fenyegetések esetében van szükség. A Romániával szembeni jogsértési eljárást a fáról és a fakitermelésről szóló uniós rendelet végrehajtása indokolja, melynek az a célja, hogy a fakitermelésből származó faanyag uniós piacra kerülésének kockázata a lehető legkisebbre csökkenjen. Amennyiben a vizsgálódás rendjén az uniós jog megsértésének gyanúja bebizonyosodik, ennek várhatóan komoly következményei lesznek Romániára nézve.

A főbiztos arról is tájékoztatott, hogy a Bizottság vizsgálja, melyek azok a módszerek, amelyek révén az Unió mezőgazdasági ágazata, illetve az erdészet a leghatékonyabban járulhat hozzá az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérsékléséhez, és mindez hogyan illeszthető be az Unió 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energetikapolitikai keretébe.