Az Székely Nemzeti Tanács egykori elnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács volt alelnöke, a Marosszéki Székely Tanács néhai elnöke lelki üdvéért Bakó Béla Pál ferences atya mondott misét, koncelebrált Csató Béla csíkszentkirályi plébános, homíliát Hajlák Attila kézdivásárhelyi segédlelkész, a megboldogult gyóntatópapja mondott. Búcsúbeszédet Tőkés László, az EMNT elnöke, Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke, Gergely István Tiszti, a Csibész Alapítvány elnöke, Kalmár Ferenc miniszteri biztos, a magyar kormány képviselője mondott. Az egykori osztálytársak nevében Takács Lajos, a marosvásárhelyi harcostársak és a csángómagyarok képviseletében Ádám Valerián, míg a volt politikai foglyok és a Vitézi Rend reprezentánsaként Szilágyi Árpád vett búcsút az elhunyttól.

Erdélyi európai képviselőnk, Tőkés László református lelkipásztor igei alapra (Mt 5:6, 9-10) helyezett beszédében nem csupán az elhunyt életének és munkásságának, küzdelmeinek és harcainak momentumait idézte fel méltató és hálaadó szavakkal, hanem a hely szellemében a dicső székelymagyar elődökről is szólt e „nemzeti zarándokhelyen”, Csíksomlyón. Hiszen áldott emlékű Márton Áron püspök és néhai édesapja, Fodor Pál példáját követve  és küzdelmes örökségét folytatva végezte Fodor Imre is azt a szolgálatot, amire a rendszerváltozás után közössége kijelölte őt. Helytállása és kiállása miatt gyakran került szembe azokkal, akik az erdélyi magyarság jogainak kivívását nem vagy csak ímmel-ámmal vállalták. Az elnyomás és üldözést már ifjúkorában megtapasztalt marosvásárhelyi magyar értelmiségi olyan időkben vállalt közszereplést és közszolgálatot, amikor mások búcsút intettek szülőföldjüknek.

Fodor Imre az evangéliumi igazságkeresés jegyében végzett áldozatos munkát a közképviselet és az érdekvédelem terén – emlékeztetett Tőkés László, méltatva az elhunyt politikai tevékenységét is, aminek nem csupán lokális, hanem regionális és nemzetközi dimenziói is voltak. Következetes autonomistaként egy idő után saját közösségén belül is ellenzékbe szorult, kényelmetlenné válva a többségi hatalom kegyeit keresők szemében.
Mindazonáltal él bennünk a remény, hogy nem Fodor Imre volt Marosvásárhely utolsó magyar elöljárója, hanem csak a legutóbbi – mondotta az EMNT elnöke, aki bajtársaként, barátjaként, testvéreként vett tőle búcsút, Krisztus urunk hegyi beszédét idézve. „Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.”