Hálát adva a megtapasztalt szabadításokért

Az Érmihályfalvi Református Egyházközség Presbitériuma a „bizony, közel van szabadítása az őt félőkhöz” (Zsolt 85,10) bibliai ige jegyében ünnepelte meg advent negyedik vasárnapját 2019. december 22-én. Emlékezve 1989 sorsfordító karácsonyára, a temesvári testvérgyülekezet helytállására, hálát adva a megtapasztalt szabadításokért.

Előbb ünnepi istentiszteletre került sor, majd a templom előtt lévő emléktérén rövid tisztelgésekre, végül a gyülekezeti házban egy kerekasztal-megbeszélésre.

Az érmihályfalvi rendezvény olyan formán illeszkedett a Temesvár 30 emlékhétbe, hogy az egyházközség Tőkés Lászlót hívta meg igét hirdetni, akiben egyszerre tisztelik az antikommunista népfölkelés hősét, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspökét és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alapító elnökét, nem utolsó sorban pedig Érmihályfalva város díszpolgárát. Balázs Dénes lelkipásztor ezen minőségeiben köszöntötte a püspököt, valamint a kíséretében lévőket.

Az igehirdető Mózes 2. könyvének 13. része 20–22. verseit idézte: „És elindulának Szukhótból és táborba szállának Ethámban, a puszta szélén. Az Úr pedig megy vala előttök nappal felhőoszlopban, hogy vezérelje őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nékik, hogy éjjel és nappal mehessenek. Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől.” Az isteni gondviselés ezen példázata mentén idézte fel a népünk, nemzetünk és közösségeink által bejárt történelmi út egyes állomásait, különös tekintett a szorongattatás és a csodálatos szabadulás egyes epizódjaira. 1989 előtti és utáni adventek és karácsonyok párhuzamában Tőkés László az egykori nyomorító korlátozásokat és a mai szertelenségeket, a kommunista ateizmust és a liberális szekularizációt, az idősebb nemzedék által megélt, megtapasztalt nélkülözést mintegy kárpótolni akaró, nyugatmajmoló vásáriasságot és élvhajhászást vetette össze, aggodalommal említve a keresztényi alázat háttérbe szorulását. A zsoltárossal szólva idézte fel, hogy azokban a nehéz években a hívő emberek jobban várták a szabadító Urat, mint az őrök a reggelt. Voltak, akikben tudatosult: a szabadságra nem elég várni, hanem tenni kell érte. Nem elég az utat megkezdeni, hanem végig is kell menni rajta. Követve a hol felhőoszlopként, hol tűzoszlopként előttünk járó Mindenhatót.

A Balázsné Kiss Csilla lelkipásztor által irányított érmihályfalvi bibliaórás fiatalok verses-dalos műsorral, Tőkés Lászlótól származó vagy róla szóló írások beidézésével emelték a templomi együttlét ünnepélyességét, majd Tolnay Istvánnak és Szilágyi Zsoltnak, az egykori temesvári események részvevőinek tanúságtétele következett. Az azóta a KREK világi főjegyzőjévé választott nyelvtanár korabeli emlékeiből tallózott, míg a volt műegyetemi hallgató egyebek mellett „Temesvár példáját” mint a nemzeti, közösségi kiállást demonstráló történelmi eseményt méltatta. Elhangzott: a magyarságon is be kell teljesednie a szabadulás és boldogulás csodájának, „forradalmának”.

Az istentisztelet után a Megmaradás parkjában, Sass Kálmán mártír lelkipásztor szobra köré gyűltek az emlékezők. Itt Kovács Zoltán főgondnok ünnepi beszéde, valamint múltidéző gondolatok hangzottak el, de méltatták a magyar Országgyűlés december 11-i határozatát is, amely  tisztelettel adózik az 1989. december 15-én kezdődött és az azt követő napokban kiteljesedett temesvári népfelkelés hőseinek és áldozatainak.

Az immár szűkebb körben lezajlott koradélutáni kerekasztal-beszélgetés a három évtizeddel ezelőtti rendszerváltozás egyes helyi aspektusait igyekezett felvillantani, ugyanakkor az évek során felgyülemlett gondok, az érmihályfalvi magyarságot megosztó törésvonalak is szóba kerültek, korábbi és aktuális sérelmek felemlegetésével, de a kibeszélés és megoldáskeresés szándékának egyöntetű és üdvös megfogalmazásával.