A magyar EU-Elnökség egyik legfőbb eredményének számít, hogy június végén az Európai Tanács jóváhagyta és útjára indította a romák társadalmi befogadását célzó nemzeti stratégiák uniós keretrendszerét. Ezek után az Európai Bizottságra, valamint az egyes tagországokra hárul az uniós romastratégia, illetve az ennek részét képező nemzeti romastratégiák érdemi kidolgozása és végrehajtása.

   Hosszú hónapok elteltével több európai parlamenti képviselőcsoport szóbeli választ igénylő kérdéseket intézett az Európai Tanácshoz, ezúton kérve számon az uniós stratégia életbeültetésének a késlekedését, a nemzeti stratégiai programok határidőre való benyújtásának az elmaradását, valamint a romákkal szembeni hátrányos megkülönböztetés folytatódását, illetve a helyzetük javítására irányuló intézkedések elmulasztását. Az Európai Néppárt képviselőcsoportja nevében Járóka Lívia és Simon Busuttil képviselők fordultak kérdéssel az Európai Tanácshoz, melyben az eddiginél határozottabb fellépését sürgetik a cigányság védelmében és érdekében.

   Tőkés László erdélyi képviselőnk írásbeli hozzászólásával kapcsolódott be az Unió területén élő, mintegy tizenkét milliónyi cigány népesség helyzetéről szóló parlamenti vitába, melyre ma délután került sor a testület strasbourgi plenáris ülésén. A Roma Integráció Évtizede (2005–2015)elnevezésű európai program meghiúsulására visszautalva, az Unió erkölcsi kötelességének ítélte a romastratégia végrehajtását, hasonlóképpen a tagországok felelősségének saját stratégiai programjaik kidolgozását és életbe léptetését (Tőkés László hozzászólását mellékeljük).

Strasbourg, 2011. november 16.

          a romák helyzetéről szóló EP-vitához

 

   Köztudott, hogy az Unió tagállamainak ez év végéig kellene benyújtaniuk nemzeti stratégiáikat a romák társadalmi befogadását célzó európai romastratégia keretrendszerének részeképpen. Rendkívül lehangoló – és elgondolkodtató –, hogy a kitűzött határidő lejártának vészes közeledése ellenére, ez ideig csupán Magyarország és Románia készítette el tízéves stratégiai programját, valamint Svédország készített elő egy törvénytervezetet ebben az ügyben. A sajnálatos eset joggal idézi fel bennünk A Roma Integráció Évtizede (2005–2015) elnevezésű európai programnak a csúfos kudarcát – aminek éppenséggel a jóvátétele és behelyettesítése céljából jött létre a romák befogadásának uniós keretprogramja.

   Ideje volna, hogy az Európai Unió és tagállamai végre komolyan vegyék nem csupán a társadalom perifériájára szorult és mélynyomorban élő, több mint tízmilliós lélekszámú cigányságot, hanem: legalább ennyire önmagukat, saját vállalásaikat!

Szégyen, hogy nem tudunk – vagy nem igazán akarunk – érvényt szerezni saját határozatainknak és megállapodásainknak.

   Mind erkölcsi, mind gazdasági és politikai szempontból tekintve közös európai érdekünk, és valamennyi tagországnak saját nemzeti érdeke, hogy ennek a helyzetnek véget vessünk, és a tettek mezejére lépve, az általunk egységesen elfogadott uniós romastratégiát gyakorlatba ültessük.

 

                                                                                  Tőkés László

                                                                                  EP-alelnök