Könyvbemutató: Tőkés László összegyűjtött írásai I.

A nagyváradi városházán a szerző jelenlétében mutatták be március 19-én délután a Tőkés László összegyűjtött írásai című sorozat első kötetét. A könyv a Legato Alapítvány az Erdélyi Magyar Kultúráért civil szervezet gondozásában jelent meg, a budapesti Batthyány Lajos Alapítvány és a fővárosi Erdélyi Gyülekezet támogatásával.

A könyvbemutatót moderáló Dénes László sajtóreferens elsőrenden a megjelent érdeklődőket köszöntötte, köztük is az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Szövetség tisztségviselőit, a Budapestről, Debrecenből és Kolozsvárról érkezett vendégeket. Majd Németh Zsoltnak, a magyar Országgyűlés külügyi bizottsága elnökének, a budapesti Erdélyi Gyülekezet tiszteletbeli főgondnokának nyújtotta át a mikrofont, aki rövid nyitóbeszéde elején kitért nagyváradi látogatásnak egy másik momentumára. Érkezésekor ugyanis első útja a premontrei rendházba vezetett, hogy kifejezze együttérzését és támogatását Fejes Rudolf Anzelm apátnak a prépostság és a főpap személye ellen indított önkormányzati hadjárat közepette, ami az elbitorlástól a kilakoltatásig tartó skálán zajlik jelenleg. „Azért is jöttem, hogy szolidaritásomat fejezzem ki nemcsak az apát úrral, hanem a nagyváradi katolikus közösséggel is” – fogalmazott a politikus. A préposttal folytatott tájékozódó megbeszélése nyomán úgy vélte, hogy jelenleg egy összetett tulajdonjogi vita zajlik, amelyben a bírósági eljárások még folyamatban vannak. Hangsúlyozta, hogy az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása az erdélyi magyarság egyik legkomolyabb, máig rendezetlen problémája, „de bátrak lehetünk, mert mellettünk áll a nemzetközi jog, valamint azok az intézmények is, amelyek Románia kötelezettségvállalásait számonkérik” – fogalmazott. Üdvözölte azt, hogy a bukaresti vallásügyi államtitkárság közvetítő szerepet vállalt az önkormányzat és a premontrei rend között. Németh Zsolt véleménye szerint ugyanakkor a vita rendezése politikai akarat kérdése, és elképzelhető, hogy magasabb szintű – akár kormányzati – beavatkozásra is szükség lesz.

A könyvbemutató tárgyára térve kiemelte, hogy ez a múlt éve végén megjelent és a budapesti Ráday Házban december 2-án illusztris közreműködők és érdeklődök részvételével bemutatott kiadvány jóval több egyszerű dokumentumgyűjteménynél. „Amikor átolvastam, nem gondoltam volna, hogy ennyi újdonságot tartalmaz. Rendkívül sokat ad mindazoknak, akik mélyebben meg akarják érteni, kicsoda is Tőkés László” – fogalmazott a politikus, aki a Fidesz egyik alapítójaként már 1990 óta tagja a magyar parlamentnek és a tizedik képviselői mandátumára készül. Németh Zsolt szerint a kötet afféle prizmája a temesvári forradalomhoz vezető életútnak, amelynek fontosabb etapjai a későbbi püspök teológiai évei, a brassói és a dési szolgálati időszakok. Tőkés László már a nyolcvanas években is szembeszállt a jogtalanságokkal, közösségi és lelki vezetőként éppúgy, mint az egyházán belüli állapotok kritikusaként és a kommunista Románia keserű valóságának feltárójaként. A most megjelent könyv az ellenállás éveinek egyfajta krónikája. A méltató kiemelte, hogy a püspök személyisége és értékrendje ma is iránytű lehet, az ő útmutatása és állásfoglalása határok szabdalta nemzetünk aktuális gondjait látva különösen fontos.

A kötet szerkesztője, Cadena-Kóczián Viktória a bemutatón vázlatosan ismertette a Protestáns életutak a diktatúrában című kutatási projektet, amelynek része Tőkés László írásainak összegyűjtése, a teológusévektől napjainkig, és annak tudományos feldolgozása. A kutatás négy pillérre épül: a forrásfeltárásra, az interjúkészítésre, a tudományos elemzésre és a disszeminációra, vagyis az eredmények széles körű bemutatására. A Legato Alapítvány kutatója kiemelte, hogy több ország levéltáraiban jártak már, és eddig sok, korábban publikálatlan anyagra bukkantak. „Évtizedek óta fiókban rejtőző prédikációk, tanulmányok és személyes feljegyzések kerülnek most napvilágra” – mondta.

A kötet jelentőségét Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Szövetség külügyi és nemzetpolitikai kabinetjének vezetője, a püspök régi harcos- ás munkatársa is méltatta. „Ez egy forrásértékű kiadvány, amely kritikusan viszonyul a kor valóságához, és bemutatja azt a következetes hűséget a hit és a nemzet iránt, amely Tőkés Lászlót jellemzi” – állapította meg. Szerint egyszerre korrajz és értékőrző dokumentum a vaskos kiadvány. Családtörténeti vonatkozásai mellett a hatvanas-hetvenes évek kolozsvári miliőjébe is betekintést nyújt, akárcsak az „ellenállás kultúrájába” az erdélyi református egyházban.

Az estébe hajló rendezvény közepe táján a püspök régi hívei, Gáll Annamária és Péterfy Lajos színművészek szolgáltak baráti meglepetéssel: a kötetből olvastak fel néhány gondosan kiválasztott részletet.

Ezt követően Tőkés László a már elhangzottakhoz fűzött kiegészítéseket, személyes emlékeket is felidézve. Beszélt a gyökerekről, a szolgálatról és a közösségépítésről, elmondta, hogy családi háttere és egyházi kötődése jelentős védelmet nyújtott számára a kommunista rendszer idején. Ami a rendszerváltás után következett, ma már az is történelem, és bizony nem csak szépre és jóra emlékezhetünk az elmúlt három és fél évtizedből. Medgyes Lajos 19. századi dési református lelkész, költő és író egyik négysorosával zárta rövid felszólalását.

Végezetül elhangzott a Legato Alapítvány elnökének, Nemes Csaba református lelkipásztornak, minisztériumi főtanácsadónak az üzenete, aki kényszerű távollétében az alapítvány tudományos munkatársát, Gonda László egyetemi docenst, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem általános rektorhelyettesét kérte meg annak felolvasására. „„Mindent hajlamosak vagyunk elfelejteni, ezért szükségünk vannak olyan ablakokra, amelyeken besugárzik a hívő ember belső szabadságának és közéleti felelősségének egybeforrása” – írta Nemes Csaba, aki Tőkés László összegyűjtött írásainak első kötetét olyan ablakhoz hasonlította, amiből az irány is látszik és ami tükörként is szolgál. „Nem pusztán szövegek gyűjteménye, hanem egy élet és egy történelmi felelősség lenyomata” – állapította meg.

A nagyváradi kötetbemutató hozzászólásokkal, jókívánságokkal és dedikálással zárult.