Közlemény a XIV. Tarpai Kuruc Napról

Az eredetileg Szatmár vármegyéhez tartozott, ma Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a magyar-ukrán határ közelében található Tarpán május 23-án rendezték meg a XIV. Tarpai Kuruc Napot. A mai nagyközség, Esze Tamás brigadéros szülőhelye a magyarság szabadságszeretetnek és évszázados szabadságharcainak jelképe, emlék- és zarándokhelye.



 1703-ban a lengyelországi száműzetésben élő II. Rákóczi Ferenc fejedelem fogadta az Esze Tamás vezette küldöttetek, átadva nekik azt a kiáltványt, amely hadba szólította az elnyomó Habsburg-uralom ellen a magyarságot, és átnyújtva vele együtt a szabadságharc feliratos zászlaját. Ezt a történelmi jelentőségű találkozást örökíti meg az az emlékmű, melyet az idei Kuruc Nap alkalmából avattak fel az alkotó, Bíró Lajos szobrászművész jelenlétében. Az említett zászlót 1703. május 21-én bontotta ki Tarpa főterén Esze Tamás, felolvasva a Breznai Kiáltványt – ennek nyomán indult útjára a szabadságharc.

Tőkés László európai parlamenti képviselő, előző Királyhágó-melléki püspök Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszterrel együtt kapott felkérést a rendezvény fővédnökségére.  A Kuruc Nap ünnepi református istentisztelettel kezdődött a II. Rákóczi Ferenc Emlékparkban, igét hirdetett Németh Péter helybéli lelkipásztor. Az egybegyűltek Szécsi Szabolcs polgármester köszöntötte, külön is Salánk kárpátaljai testvértelepülés, valamint a székelyföldi Zágon önkormányzatának képviselőit. Mikes Kelemen szülőfalujával éppen ez alkalommal kötöttek megegyezést a testvér-települési kapcsolat létrehozásáról.

A felszólalók sorában Tilki Attila beregvidéki országgyűlési képviselő a határ menti együttműködés és a határokon átívelő nemzetegyesítés ékes példájaként méltatta a Tarpai Kuruc Napot és általában a szabadságharcos kuruc hagyományok éltetését és ápolását.

Tőkés László az éppen ezen a napon, pünkösd szombatján zajló csíksomlyói zarándoklat nemzteti összetartó erejéről szólott, hálaadással hangsúlyozva ki, hogy a Kárpát-medencei magyarság együtt van a szükség idején a kárpátaljai nemzettársaival és együtt ünnepel a közös hitben a székelyföldi testvérek százezreivel, mint ahogyan szabadságharcát is mindenkor együtt kell megvívnia az idegen elnyomással szemben – azokban az országokban, ahol a többségi nacionalizmus puszta létében és önazonosságának megtartásában fenyegeti. Egy negyedszázaddal ezelőtt egyik napról a másikra a berlini fallal együtt elomlottak a trianoni választófalak, utóbb azonban bebizonyosodott, hogy ezáltal még távolról sem valósult meg a teljes szabadság – mondotta európai képviselőnk, az apostoli igével buzdítva arra, hogy „a szabadságban, melyre Krisztus megszabadított, álljunk meg, és ne kötelezzük meg ismét magunkat a szolgaságnak igájával” (Gal. 5.1). Erre indítson bennünket a Rákóczi-zászlók örök érvényű felirata, mely a székelyföldi össznemzeti zarándokvonat mozdonyán is olvasható volt: „Cum Deo pro Patria et Libertate”, azaz Istennel a Hazáért és a Szabadságért – utalt Tőkés László a vonatnak a nagyváradi állomáson való előző napi áthaladására és ünnepi fogadására.