A Királyhágómelléki Református Egyházkerület képcsarnokában, Barcsay mester és tanítványai címmel nyílt tárlat, majd az Erdélyi Magyar Hivatásos Táncegyüttesek Találkozójának keretében, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes Ördöngösök Füzesen című táncjátékát tekinthették meg az érdeklődők a Szigligeti Színházban. Az előadást követően az egyházkerületi székház dísztermében a Fabatka népzenei együttes koncertezett, végül pedig táncház zárta az estét.

  A PMMC első őszi tárlata Barcsay Jenő (1900-1988) erdélyi születésű, Szentendrén alkotó Kossuth-díjas festőművész munkásságába nyújt betekintést, oly módon, hogy közben a három legkiválóbb tanítvány – Balogh László, Deim Pál és Konok Tamás – művészetét is bemutatja. Mint ahogyan Mostis Gergő, a PMMC igazgatója fogalmazott: manapság divat olyan képzőművészeti kiállításokat rendezni, amelyeken mesterek és tanítványaik együtt mutatják be munkáikat. Ez a jelenség azért is örvendetes, tette hozzá, mert napjainkban a művészeti egyetemet végzett fiatalok már nem tartják fontosnak, hogy ki is volt mesterük a tanulmányaik során.

   Izsák Előd, a Partiumi Keresztény Egyetem reklámgrafika tanszékének oktatója Feledy Balázs művészettörténész ez alaklomra írt gondolatait olvasta fel a jelenlévőknek. A méltató felhívta a figyelmet arra, hogy a kiállított művek azért is különlegesek, mert a Szentendrén készült szitanyomatok esszenciájukkal, attribútumaikkal, kompozíciójukkal, struktúrájukkal az alkotók művészetének lényegét hordozzák, ezáltal rálátást nyújtva a 20. század magyar képzőművészetének egy-egy kimagasló korszakára. Barcsay Jenő tanításának óriási hatását, szuggesztivitását, szemléletformáló erejét jelzi, hogy növendékeinek jelentős része vallja mesterének a professzort, ezek közül választották ki a Barcsay Jenő Képzőművészeti Alapítvány alapítói, Barcsay Jenő jogörökösei, Kónya Márta és Kónya Ferenc, azt a három művészt, akik – megítélésük szerint – nemcsak művészetükben örökösei és továbbvivői mesterüknek, hanem emellett emberi kapcsolatukban is kitüntetettnek tekintették a hozzá való viszonyukat.

   Kónya Ferenc, a kiállítás kurátora beszédében elmondta: a műveket bemutatták már Felvidéken, és a partiumi helyszínt követően Székelyföldre is elviszik. Barcsay számára kiemelt fontosságú helyszínek voltak ezek, de életében – az akkori történelmi körülmények miatt – ez a kiállítás nem jöhetett volna létre. 

   Tőkés László EP-képviselő, a PMMC elnöke ünnepi beszédében elmondta: a Partiumi Keresztény Egyetem képzőművészeti hallgatóit szoros kapcsolat fűzi a magyar művészeti élet kiemelt helyszínéhez, Szentendréhez, ahol Barcsay Jenő is alkotott. Idén ugyanis már negyedik alkalommal szervezték meg itt művészeti táborukat, ahol – egyebek mellett – a szitatechnikát is elsajátíthatták a művészjelöltek. Tőkés László kifejtette: Barcsay Jenő életében meghatározó jelentőséggel bírt az, hogy a Mezőségen született. Azért szerette meg annyira Szentendrét, mert szülőföldjére emlékeztette. A művész élete átível a századon, így azon nagy egyéniségek közé tartozik, akiknek életműve, a szó jó értelmében, „rányomta a bélyegét” a huszadik századi magyar képzőművészetre – hangsúlyozta a felszólaló. A mester-tanítvány viszonnyal kapcsolatosan, Tőkés László rámutatott arra, hogy bár manapság nincs divatja a példaképek felvállalásának, a nemzedékek közötti folytonosság a kultúra meghatározó része.  „Azt kívánom, egyetemünk hallgatói is találjanak jó mesterekre” – zárta beszédét a művelődési céh elnöke.