A tájékoztató apropójául több kerek évforduló szolgált – szögezte le elöljáróban erdélyi képviselőnk –, így a romániai rendszerváltozás, az RMDSZ megalakulása, a Temesvári Kiáltvány megszületése és a „marosvásárhelyi fekete március” negyedszázados évfordulója, illetve az 1848–49-es magyar polgári forradalom és szabadságharc kitörésének 167. jubileuma.

Ezek kapcsán Tőkés László így összegzett: a Ceauşescu-rezsim megdöntése közös román-magyar vívmány és öröm volt, de nem úgy sikerült, ahogy azt Temesvár hősei annak idején elképzelték, s ennek már 1990 tavaszán hangot adtak a Temesvári Kiáltványban, amely elsőként mondta ki, hogy az antikommunista forradalmat épp a kommunisták térítették el. Ugyanazok, akik megrendezték a marosvásárhelyi magyarellenes pogromot, egymásra uszítva az együttélő etnikumokat. Szintén posztkommunista mesterkedés folyományaként lett pár éven belül egy minden elvet feladó romániai versenypárttá az erdélyi magyarság nemzeti szövetsége, az RMDSZ. Amely aztán az egységdemagógia és hatalmi propaganda örve alatt a kettős beszéd bajnokává vált: miközben közös ünneplést követel március idusán, aközben csak a szavazatszerzés érdekében cselekszik. Az igazi nemzeti egység azt kell jelentse az erdélyi magyarság számára, hogy értékelvű politizálással folytatunk megalkuvás- és árulásmentes küzdelmet az autonómiáért és egyéb közösségi jogainkért, elbitorolt javaink restitúciójáért, a múlt bűneinek feltárásáért, az elszámoltatásért és felelősségre vonásért, a társadalmi igazságosságért, valamint az egész Romániát sújtó korrupció ellen – sorolta Tőkés László.

A kívánatos egység – amire az RMDSZ egyes korifeusai nyílt vagy burkolt üzenetekben mostanság ösztönzik a polgári oldalt és a civil szférát – azért késik, mert az erdélyi magyar társadalmat épp maga az RMDSZ osztotta meg végletesen azzal, ahogyan az utóbbi években politizált és működött, és még most sem hajlik az önrevízióra, sőt inkább csak a közösségeink fölötti uralgás átmentésén és prolongálásán munkálkodik.

Bírálva az egyik legkétesebb hírű megyei RMDSZ-szervezet, a bihari vezetőit, az EMNT elnöke leszögezte: eddigi mesterkedéseiket csak tetézi az a hintapolitika, amivel Nagyvárad elrománosításának folyamatához asszisztálnak, újabb példaként Szent László szobrának esetét hozva fel: Tőkés László szerint alapvető követelmény, hogy a városalapító nagy és szent magyar királynak Várad főterén szobra álljon, ahogyan sokáig állt is, s e tekintetben minden politikai megfontolású alkudozás és engedmény káros.

Nagy József Barna a maga során nyugtázta: annak mindenki örül, hogy Nagyváradnak ismét van magyar alpolgármestere, de ennek majd a hozadékát kell nézni, nem csupán a látszatát. Egyelőre azt lehet látni, hogy az RMDSZ ifjúsági szervezete, a Miért a „hagyományokhoz híven” egy Várad mellett fürdőben tartott kongresszust, amelyre a Bukarestben kormányzó „testvérszervezet”, a Szociáldemokrata Párt ifjúsági vezéreit hívták meg. Előző években egyenesen a magyarországi balliberálisok képviselői látták vendégül, amúgy a bihari RMDSZ szoros párt- és üzleti kapcsolatokat ápolt éveken át, mindmáig, a magyar kommunistákkal és szocialistákkal. A szervezet vezetőinek tetemes és látványos vagyongyarapodása mögött felsejlik a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai vonallal folytatott határokon átnyúló „együttműködés” is, de Szabó Ödön parlamenti képviselő még a római katolikus egyházból is hasznot húzott magának és kiterjedt rokonságának ¬– emlékeztetett az EMNT régióelnöke.

Újságírói kérdésre válaszolva Tőkés László végül óvatos reményének adott hangot, hogy a Klaus Johannis elnökké választásával és a korrupcióellenes harc kiterjesztésével fújdogálni kezdett frissítő politikai szél tisztább közéletet teremt Romániában is, s ebből az itt élő magyarságnak is haszna származik.