Nyilatkozat az RMDSZ csíkszeredai kongresszusa elébe

" Adott dolog, hogy a nemzetpolitika kihívásai elől az RMDSZ előbb-utóbb – a saját kárára – nem tud kitérni. Ha kell, a székely zászlót is kénytelen kitűzni." – írja Tőkés László a sajtóban közzé tett Nyilatkozatában, melyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség erkölcsi, nemzeti, gazdasági és politikai megtisztulását sürgeti.

Mint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség egyik alapítója és hosszú időn át volt tiszteletbeli elnöke, és mint az erdélyi Magyar Összefogás (RMDSZ–EMNT) keretében megválasztott európai parlamenti képviselő, ezúton köszöntöm az RMDSZ küszöbön álló, csíkszeredai kongresszusát, és fejezem ki jókívánságaimat és elvárásaimat iránta.

Erdélyi magyarságunk érdekei és jövője iránti közös felelősségünk teszi indokolttá, hogy romániai magyar politikai és közéletünk közérdekű eseményeként tekintsünk a kongresszusra. Nem önmagában és önmagáért – hanem egész nemzeti közösségünkre való tekintettel.

Annak ellenére, hogy az RMDSZ alapjában véve elhibázott politikai vonalvezetése mostanra sem változott meg, és pártpolitikai korlátait a nemzetpolitika szintjére emelkedve még mindig nem képes meghaladni – egyes kedvező jelek, valamint a magyar valóság és a külső politikai körülmények kényszerítő ereje óvatos bizakodásra jogosíthatnak fel bennünket.

Adott dolog, hogy a nemzetpolitika kihívásai elől az RMDSZ előbb-utóbb – a saját kárára – nem tud kitérni. Ha kell, a székely zászlót is kénytelen kitűzni.

A román posztkommunista nacionalizmus által odavetett kesztyűt – hacsak nem akar csúfos vereséget szenvedni – szintén fel kell vennie. A titkos paktumok neptuni politikáját – már csak önérdekből is – felül kell vizsgálnia.

És ezeken túlmenően „büntetlen” módon semmiképpen sem tekinthet el a részben csak eltűrt, a részben pedig éppenséggel általa – is – előidézett, egészében véve veszteséges (és vereséges) erdélyi magyar valóságtól.

Végtére pedig nemzeti közösségünk növekvő elégedetlenségével, illetve jogos elvárásaival is számot kell vetnie – nem csupán a választásokról távol maradók növekvő sokaságával, hanem saját, öntudatra ébredő választóival is, akiknek szavazatait saját érdemeként könyveli el.

De a körülményeket és a kényszereket félretéve, kedvező jelei és előjelei is mutatkoznak azoknak a változásoknak, melyek az RMDSZ politikájában régóta váratnak magukra.

Ezek közül is hadd üdvözöljük elsőrenden azt a külpolitikai nyitást, mely legfőképpen az európai polgári kezdeményezés útjára indítása vonatkozásában mutatkozik meg. A nemzeti tanácsaink és pártjaink által átmentett erdélyi, székelyföldi autonómia ügye iránti RMDSZ-es magatartásváltozás – ha nem marad meg csupán a retorika szintjén – szintén jó irányba mutathat. Ebbe a sorba illeszkednek: a regionális-közigazgatási átrendezés, valamint az alkotmánymódosítás terén kialakult RMDSZ-politika.

Kellő és indokolt óvatosságot tanúsítva, álljunk meg ezeknél a példáknál, melyek súlyuknál és jelentőségüknél fogva alkalmasok arra, hogy – egy újabb erdélyi magyar összefogás távlatában – az RMDSZ „maga revíziójának” a reményére jogosítsanak fel.

Magától értetődően szükségeltetik mindezekhez a közel negyed századdal ezelőtt megalakult és kezdettől fogva jobb sorsra érdemes Magyar Demokrata Szövetség erkölcsi, nemzeti, gazdasági és politikai megtisztulása.

Mindez nem történhet meg egyik napról a másikra. De hogyha létezik hozzá politikai akarat, a soron következő székelyföldi kongresszus kezdetét jelentheti a kedvező átalakulásnak, ezzel együtt pedig az Erdélyi Magyar Néppárt által szorgalmazott új magyar egység kialakításának.

Strasbourg, 2013. május 23.

Tőkés László

az EMNT elnöke