A magas rangú politikusok közül különösképpen a román szocialista képviselő esete váltott ki általános felháborodást, lévén, hogy osztrák és szlovén kollégáival ellentétben, az utóbbi az EP-elnök, valamint Martin Schultz EP-szocialista frakcióvezető és Victor Ponta szocialista pártelnök határozott felszólítása ellenére, EP-képviselői mandátumáról nem volt hajlandó lemondani.

   A Büro-ülésen – egyebek mellett – arra mutattam rá, hogy a kelet- és közép-európai posztkommunista társadalmaknak valóságos rákfenéje a korrupció, mely – példának okáért – Romániának még a schengeni csatlakozását is sajnálatos módon hátráltatja. A kommunista diktatúra bukása után két évtizeddel Magyarországon is valóságos új rendszerváltozásnak kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy a magyar társadalmat átszövő korrupciós esetek felgöngyölítése végre elkezdődjön.

   A korrupcióval szembeni magatartás tekintetében Romániának az Európai Parlamenttől kellene példát vennie, mely kérlelhetetlenül kiveti soraiból a korrupt politikusokat. Ezt azonban még az européer hírében álló volt román külügyminiszter, az EBESZ Parlamentjének volt tiszteletbeli elnöke sem érti… Ezen a téren az Orbán Viktor vezette magyar kormány is jó példával jár a világ előtt, amikor is önálló elszámoltatási kormánybiztos munkába állításával folytat intézményes harcot a korrupció ellen.

Anélkül, hogy a kiterjedt román korrupció elemzésére kitérnénk, hadd seperjünk a saját házunk táján, és mindenekelőtt a magyar politikai életre kérdezzünk reá. Rácz Károly kézdivásárhelyi polgármester – folyamatban lévő – korrupciós ügye közismert. A csontja velejéig korrupt román politikai élettel sokszorosan összefonódott RMDSZ szinte érintetlen korrupció-mentességével szemben, íme, ez esetben is a kicsiny Magyar Polgári Párt egyik helyi politikusa keveredett ilyetén ügybe.

   Joggal feltételezhetjük, hogy Rácz Károly aligha az egyetlen és a legkorruptabb romániai magyar politikai közszereplő…

   Mi lehet a magyarázata annak, hogy minden, alapos gyanúra okot adó hír és társadalmi szóbeszéd ellenére, az eltelt húsz év idején jóformán egyetlen magyar korrupciós ügy sem pattant ki Romániában? Hát annak, hogy a román médiával ellentétben a hazai magyar nyelvű sajtó túlnyomó része oly kíméletes „gyengédséggel” kezeli korrupciógyanús RMDSZ-es politikusainkat? Hol maradnak oknyomozó magyar újságíróink, akik végére járnának egy-egy magyar politikus, illetve – példának okáért – egyik-másik bihari RMDSZ-es anyagi ügyleteinek?!

   Március 14-én, Kézdivásárhelyen Rácz Károly esete miatt az utolsó pillanatban le kellett mondani az MPP kongresszusát. Ezzel szemben viszont a magyarhoni MSZP-maffia bihari leányvállalataként működő RMDSZ-klikk hivalkodó magabiztossággal volt képes nem csupán az RMDSZ kongresszusát megszervezni, de ezt megelőzően még Adrian Severin korrupció hírében álló utódkommunista pártjával, az SZDP-vel, valamint a velük szövetségben álló, magyarellenes liberálisokkal sem átallott paktumot kötni.

Minő anyagi erők és biztonságtudat munkál abban az RMDSZ-pártban, mely az erdélyi magyar közösségnek kijáró összes romániai és magyarországi költségvetési forrás fölött teljesen egymaga diszponál, és a román adólejek és a magyar adóforintok százmillióinak élvezi a kizárólagos monopóliumát?!

   Ebben a vonatkozásban csak megismételni lehet az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nevében már előzőleg elhangzott azon felszólítást, hogy az RMDSZ haladéktalanul adjon számot a romániai magyar közösségnek az általa kezelt és felhasznált, elköltött és elosztott román és magyar költségvetési pénzekről.

   Hasonló elszámolást várunk el az RMDSZ Bihar megyei szervezetétől, mely szemmel láthatóan teljes önkényességgel bánik a kezére jutott bihari magyar közösség pénzalapjaival.

   Tudomásunk van róla, hogy mind a mai napig nagy összegű magyarországi kormányzati pénzeket sikerül vagy próbál megszerezni a bihari RMDSZ némely, a múltban levitézlett vezető funkcionáriusa. Az anyaországi támogatási politika illetékeseit ezúton is felkérjük, hogy az eleddig a Medgyessy–Gyurcsány-kormányzat kedvezményezettjei sorába tartozott, zsákmányszerző RMDSZ-es körök iránt a kellő kritikát tanúsítsák és az illő megszorításokat alkalmazzák.

   Ezzel együtt, ezúton is szorgalmazzuk, hogy a Magyar Kormány Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos hivatala keretében egy határon túli elszámoltatási kormánymegbízottat is nevezzen ki, aki a feltételezett külhoni támogatási pénzeket volna hivatott elszámoltatni, illetve a határ túloldalán elkövetett pénzügyi visszaéléseknek járna utána.

   Királyhágómelléki részről már ez ideig is előterjesztettük konkrét panaszainkat – példának okáért – az Egyháztól elbitorolt érmindszenti Ady-központ (1), valamint az erdélyi történelmi egyházaktól jogtalanul elsajátított budapesti épület-ingatlan (2), továbbá a volt gencsi pap és feltételezett tettestársai által elsikkasztott magyarországi földpályázatok (3) ügyében.

  Végezetre, ezen esetek kapcsán, ezúton fordulunk erdélyi egyházainkhoz, különösképpen pedig saját Királyhágómelléki Református Egyházkerületem tiszt- és tisztségviselőihez, valamint lelkészi karához, tisztelettel felszólítva őket arra, hogy – nagy szükségük és szegénységük ellenére is – az RMDSZ-szel nagy józansággal kerüljenek mindenféle, kijárásos alapon működő, látszólagos kedvezményekkel járó anyagi-pénzügyi összefonódást. Ennek vonatkozásában sajnálattal és aggodalommal kell megállapítanunk, hogy az RMDSZ egyre inkább közvetlen pénzügyi hatókörébe vonja Egyházkerületünket, és pártos politikai céljaink szolgálatában, valósággal „megvásárolja” számos opportunista egyházi emberünket, valamint pénzszűkében rászoruló gyülekezetünket.

   Országunk törvényei szerint egyházainknak alanyi jogon kijár a román és a magyar költségvetés reájuk eső része. Éppen ezért nem anyagi kedvezmények és előnyök kijárásával, nem a „kegyosztó” RMDSZ pártos jóvoltából jogosultak hozzájutni az őket megillető pénzeszközökhöz.

   Ne hagyjuk, hogy az RMDSZ pénzosztó szerepköréből kovácsoljon politikai tőkét – nem egyszer ellenünkre. Alkotmány biztosította autonómiájuk alapján az egyházak nem szorulnak az RMDSZ illetéktelen „közvetítésére”. Az RMDSZ és valamennyi párt legfeljebb abban illetékes, hogy az állami és költségvetési, a támogatói és – netalán – európai pénzek elosztásának törvényes voltát biztosítsák és ellenőrizzék – ezúton is elejét véve bármely korrupciónak.

   Közismert példával élve: véget kell vetni annak, hogy a magyar állam adományából származó nevelési-oktatási támogatás elosztásának – eddigi – monopóliumát az RMDSZ, alig leplezett módon, saját választási kampánycéljaira használja fel.

   Orbán Viktor miniszterelnök álláspontja szerint: „az elszámoltatással a jövőnek tartozunk”. Kijelentésének érvényét általánosítva: a nemzetépítés, ennek részeként pedig a határok fölötti nemzeti – és gazdasági – együttműködés korszakos munkájában „a jövőnek tartozunk azzal”, hogy szűkös pénzeszközeinket és anyagi erőforrásainkat, bármely politikai részrehajlástól és korrupciótól mentesen, nemzeti közösségünk javára kamatoztassuk.

 

Nagyvárad, 2011. március 28.