A jelen lévő hollandiai magyarok elsőként Mustó Péter római katolikus és Tüski Márta református lelkész igehirdetését hallgatták meg.

   A délutáni megemlékezésre több mint háromszázan érkeztek. A holland, majd a magyar himnusz eléneklése után dr. Tánczos Ottó, a HMSZ elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, név szerint megemlítve a díszvendégeket, Tőkés Lászlót, az EP erdélyi alelnökét, a két volt hollandiai kormányfőt, Jan Pieter Balkenende és Ruud Lubbers professzorokat, dr. Sümeghy Gyula Magyarország hollandiai nagykövetét, gróf Festetics Dénes tiszteletbeli konzult, valamint Alexander De Savornin Lohman segédpüspököt, a hollandiai Johannita Lovagrend képviselőjét. A jelenlévők felállva fogadták annak az 1956-os zászlónak a behozatalát, amelyet az 56-os menekültek annak idején Julianna királynőnek ajándékoztak, és amelyet a mai napig a hágai királyi levéltárban őriznek. A cserkészek, a magyar gyermekek és a magyarsághoz családilag vagy barátilag kötődő holland ifjak zászlóvivő csapata azt jelezte, hogy ők lesznek az örökösei és a jövendőbeli képviselői mindannak, amit a harcból kimentett magyar zászló szimbolizál.

   Hollandia 1956 novemberétől ötezer magyar menekültet fogadott be, illetve még ezreknek biztosította a továbbjutást egy harmadik országba, miután az orosz seregek vérbe fojtották a magyar szabadságharcot. Hollandia lakosai azonnal felismerték, hogy a kommunizmus hazugsággátján a magyarok vágtak olyan rést, amely világviszonylatban igazolta, hogy ezután többé semmilyen erőszak nem állhat útjában a nemzetek szabadságvágyának. Jellemző, hogy a tüntető holland polgárok tiltakozása nyomán az amszterdami Sztálin utca nevét nyomban Szabadság sugárútra változtatták, és országosan megkérdőjelezték a baloldali pártok tevékenységének a vélt hasznát. Tekintettel arra, hogy a magyarok iránti történelmi fogantatású szimpátia elevenen élt a holland nép emlékezetében, az 1956-os magyar menekülteket hatalmas szeretettel és együttérzéssel fogadták. Erről tanúskodtak a teremben jelenlévő egykori menekültek is, akik Hollandia megbecsült állampolgárai közé tartoznak.

A hangszeres zenével, népdalok éneklésével, magyar népi táncokkal tarkított délutáni ünnepség keretében az éppen 1956-ban született Jan Pieter Balkenende volt kormányfő hollandul elhangzott beszédéből kiemeljük a magyarok iránti elismerését. Szüleitől sokat hallott a megszállt kelet-európai országok népeiről, főleg a magyarok küzdelméről, mondta, majd hozzátette: mindig örömmel köszönti az Európai Parlament prominens képviselőjét, Tőkés Lászlót, akit húsz évvel ezelőtt, 1991-ben a szabadságért és az igazságosságért vívott küzdelme miatt Geuzenpenning-díjjal tüntettek ki Hollandiában.

   Angolul mondott köszöntőjében Sümeghy Gyula nagykövet a magyar felzárkózásról, az eddigi jó kapcsolatok ápolásáról és bővítésének szükségességéről beszélt. A nagykövet a magyar nép háláját tolmácsolta azért, hogy nehéz időkben volt hely a menekültek számára a kicsiny és sűrűn lakott Hollandiában.

   Tőkés László EP-alelnök zsoltáridézettel köszöntötte az emlékezőket: „Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts minket jobboddal és hallgass meg minket!” A zászlóbontás mindenkor jel volt az ellenállásra olyan helyzetekben, amikor az élet védelme érdekében már csak ehhez az eszközhöz folyamodhatott Istennek a népe, hangzott el beszéde elején. Akkor, 1956-ban, ismét vérükkel szereztek jogot a szabad hazához a magyarok, úgy amint azt a német Heinrich Heine vagy a norvég Henrik Ibsen versei fejezték ki az 1848–49-es szabadságharc letörése után. Ibsen látnoki előrejelzése beteljesült, a zsarnokság ősalapja világszerte megromlani látszik, mára pedig bekövetkezett az, hogy magyarnak lenni végre jó! – mondta az erdélyi képviselő.  Majd a francia Albert Camus szavait idézte, aki „A magyarok vére” című kiadványban a divatos baloldali árral szembeszegülve írja a forradalomról: „Létezik egy igazi Európa, mely abban egységes, hogy az igazság és a szabadság nevében ellenszegül a zsarnokságnak. A magyar szabadságharcosok ezrei ma ezért az Európáért halnak meg.” Tőkés László felhívta a figyelmet arra, hogy mind Magyarországon, mind a szomszédos országokban még mindig nem történt meg az igazságtétel, nem is beszélve a jóvátételről. A kommunizmus pere még mindig várat magára, és mindaddig váratni is fog, ameddig akadályozzák a bűnök kiderítését, jelentette ki a Királyhágómellék volt püspöke.

   „A magyarok szárnyaló szabadságvágya meghatotta a világ népeit, mára pedig a gyümölcs beérni látszik, de még sok a tennivaló. Gondoljunk csak a közelmúltra, amikor a magyar forradalom és szabadságharc ötvenéves évfordulóján az akkori hatalom veszélyes fellépéssel, mintegy kardlapozással verte szét az emlékezők seregét Budapesten. Nemzetünk a legutóbbi szavazással válaszolt az akkori brutalitásra és az országos hazudozásra, így akarván lemosni a gyalázatot” – mondta Tőkés László. Hozzáfűzte: „A magyar név ismét szép lett a közelmúltban, amikor Orbán Viktor kormánya az Európai Unió keretében heroikus feladatok megoldását vállalta tisztességgel. Ajándékként tekintsünk a magyar állampolgárság alanyi jogon történő megszerezhetéséhez, amelynek az értékét felerősíti az, hogy erről egy emberöltővel ezelőtt csak álmodni mertünk, vagyis a nemzetnek a határok fölötti újraegyesítéséhez.”

   Beszéde záró részében Tőkés László köszönetet mondott Hollandia vezető politikusainak, lakosainak és egyházainak a hajdani menekültek istápolásáért. Kérte a jelenlévőket, hogy ragaszkodjanak az Ige üzenetéhez, illetve ahhoz a viharvert zászlóhoz, amelyhez annyi éltető emlék fűződik.
Rotterdam, 2011. október 25.