Szent István örökében – ünnepi nyilatkozat

Az igazságos István király ünnepén méltó, hogy Imre fiához intézett Intelmeiből idézzünk – ebben az értelemben: „Mert az olyan Ország, ahol csak egy nyelv, egy szokás van, erőtelen és töredékeny” (VI. rész, 3. szakasz). Mi, magyarok, történelmi tapasztalatból tudjuk: mindig megvolt a böjtje annak, ha a Szent István-i útról letértünk. Talán más kelet- és közép-európai országok vezetőinek sem ártana, ha nagy királyunk intelmét megfontolnák – már ha azt akarják, hogy államaik hosszabb időn keresztül fennmaradjanak.

Államalapító Szent István ünnepén hadd idézzük Salamon zsoltárát, mely Istentől kér áldást a királyra:

„Isten, a te ítéleteidet add a királynak, és a te igazságodat a király fiának.

Hadd ítélje népedet igazsággal, és a te szegényeidet méltányossággal.

Teremjenek a hegyek békességet a népnek, és a halmok igazságot”. (Zsolt.72,1-3.)

A Szent Korona egykori országrészében, Erdélyben, bibliás hitünk szellemében ilyen elöljárókat kívánunk országunk – Románia – népének, akik „igazsággal ítélnek”, és ennek köszönhetően „méltányosság” és „békesség” terem a föld „szegényeinek”.

Ettől azonban még igencsak távol állunk.

Az Államelnök „szelet vetett és vihart aratott”, amikor Marosfőn, egy kolostor szellemével szöges ellentétben, durva magyarellenes kirohanásokkal „ünnepelte” a Nagyboldogasszony Mária közelgő szent napját, hivatalos állami ünnepünket. Traian Băsescu gyűlöletkeltésre alkalmas és uszító politikai diskurzusához csatlakoztak: Victor Ponta miniszterelnök, Crin Antonescu, a Szenátus elnöke, Titus Corlăţeanu külügyminiszter, valamint sokan mások, és maga a marosfői nyári tábor egésze, élén Ioan Selejan hargitai és kovásznai ortodox püspökkel.

Szent István király országlásának egyik legdrágább öröksége, hogy Krisztushoz vezette népünket. A magyarokat és a román népet szorosan egymáshoz kapcsolja az a körülmény, hogy mindkettő keresztyén nemzet, országaink keresztyén alapokon állanak. Semmiképpen nem méltó tehát, hogy hitetlen módon egymás ellen forduljanak.

„Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal” – tanítja Jézus (Mt.7,12).

Vagyis nem szabad kettős mércét használnunk egymással szemben. Egy országban élünk, egyazon társadalom tagjai vagyunk. Ami jár a románnak – ugyanaz jár a magyarnak is. Az Európai Alapjogi Charta szerint: mindannyiunkat megillet az emberi méltóság (1. cikk), a személyi sérthetetlenséghez való jog (3. cikk), a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadság (10. cikk), a véleménynyilvánítás (11. cikk), valamint a gyülekezés és az egyesülés szabadsága (12. cikk).

Ezen alapjogok tudatában: hogyan is indulhatna valaki ellen kivizsgálás vagy büntetőjogi eljárás a tusnádfürdői nyári táborban való részvétele vagy az ott elhangzottak miatt? Hogyan kérdőjelezhetné meg valaki is egy polgártársa állampolgárságát annak szabad véleménynyilvánítása miatt?! És miként lehetséges „hadat üzenni” a szabad Magyarország polgárainak – „Budapestnek” – egy olyan „nagyrégióban”, melyben Isten akaratából magyarok, románok, szerbek, szlovákok, ukránok, németek, zsidók és cigányok, vagy katolikusok, ortodoxok, protestánsok és más vallásúak évszázadok óta együtt élnek?!

Az igazságos István király ünnepén méltó, hogy Imre fiához intézett Intelmeiből idézzünk – ebben az értelemben: „Mert az olyan Ország, ahol csak egy nyelv, egy szokás van, erőtelen és töredékeny” (VI. rész, 3. szakasz). Mi, magyarok, történelmi tapasztalatból tudjuk: mindig megvolt a böjtje annak, ha a Szent István-i útról letértünk. Talán más kelet- és közép-európai országok vezetőinek sem ártana, ha nagy királyunk intelmét megfontolnák – már ha azt akarják, hogy államaik hosszabb időn keresztül fennmaradjanak.

A poszttrianoni Románia asszimilációs, valamint a Ceauşescu-rezsim homogenizációs politikájának ismeretében okkal és jogosan követelik az erdélyi magyarok, hogy saját identitásukhoz való jogukat éppen olyan mértékben tartsák tiszteletben, amiképpen, a múltban és a jelenben, a többségi románság is megkövetelte és megkívánja magának ugyanezt.

Băsescu elnök és társai kiforgatják a szavakat, amikor a Tusnádon elhangzottakkal kapcsolatban területi „protektorátust” és „diktátumot”emlegetnek. Egyazon mércével mérve, semmi mást és semmi többet nem akarunk, mint azt, hogy amint tavaly az államelnök, illetve Románia védelmébe vette a szerbiai románokat és vlachokat, azonképpen Magyarország is gyakoroljon védőhatalmi szerepet az erdélyi magyarok jogai védelmében – teljes összhangban az európai kisebbségvédelmi előírásokkal. Tovább menve: Ausztriához és Olaszországhoz hasonlóan, melyek egyezményes alapon garantálják és biztosítják Dél-Tirol autonómiáját – Magyarország és Románia is közösen vállaljanak felelősséget Erdély, az erdélyi magyarok, a székely-magyarok regionális autonómiájáért.

Vagyis, keresztény hitünk idézett krisztusi alapelve, továbbá az Unió demokratikus irányelvei és írott szabályai értelmében: Európában nincs helye a kettős mérce alkalmazásának.

Ebben az összefüggésben külön is érdemes odafigyelnünk arra, amiként Marosfőn maga Traian Băsescu kiállott moldovai honfitársai, Moldova és Románia egyesülése mellett. Mi, erdélyi magyarok példát vehetünk a román államelnöktől. Éppen olyan következetességgel kell kitartanunk az erdélyi magyar régiók, valamint a székelyföldi és partiumi autonómia mellett, amiképpen ő tette ezt a román nemzet egysége ügyében!

Ennél is továbbmenve: amiként Bojan Aleksandrovic Timoc-vidéki ortodox vikárius és Stevan Mihailov kisebbségi román vezető, valamint VasileTărâţeanu bukovinai költő és Ivo Gheorghiev vidini román aktivista síkra szálltak szerbiai, ukrajnai és bulgáriai nemzeti közösségeik védelmében – azonképpen nekünk is határozottan össze kell fognunk határon túli magyar testvéreink megmentése érdekében.

Hogyan is fogalmazott az egyik román vezető?: „Bulgária lojális polgáraiként román anyaországunk közbelépését kérjük szellemi és kulturális kivégzésünk megakadályozása érdekében”. Mi, erdélyi magyarok sem kérünk mást és többet. Egyszerűen azon határozott szándékunknak adunk hangot, hogy: mi nem akarunk a kipusztulóban lévő romániai zsidók, vagy az elenyésző erdélyi szászok és svábok sorsára jutni!

Egyazon mércét alkalmazva: mi sem akarunk mást a magyaroknak, mint amit Traian Băsescu a románok számára. Vagy netalán: „Ami szabad Jupiternek, az nem szabad az ökörnek?” („Quod licet Iovi, non licet bovi?”) Amit fennen hirdetnek a Román Ortodoxia marosfői fellegvárában – az tilos volna a Székelyföld bálványosi-csíktusnádi táborában?! Nem hiszem…

Szent István más népek iránti türelemre buzdító Intelmei értelmében, ezzel együtt, a mai napon – végezetül – gondoljunk Temesvárra. A Bánság sok nyelvű, sok nemzetiségű és sok vallású népének 1989-béli összefogása – a népi szájhagyomány szerint – „Temesvár szellemében” történt. Akkor a hagyományos „erdélyi tolerancia” egyesítő erejével sikerült megbuktatnunk a kommunista zsarnokságot.

Huszonnégy év után egy második rendszerváltozásra van szükség Romániában, hogyha azt akarjuk, hogy – amint a Zsoltáros imádságába foglalta: „A hegyek békességet teremjenek a népnek, és a halmok igazságot”. Így legyen!

Kolozsvár, 2013. augusztus 20.

Tőkés László

európai képviselő

az EMNT elnöke