Üzenet a madéfalvi veszedelemre emlékezőkhöz

A székelyek elleni 1764-es madéfalvi vérengzés 252. évfordulója előestéjén tartott megemlékezést a Székely Nemzeti Tanács 2016. január 6-án este a marosvásárhelyi kultúrpalotában. Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke írásban küldte el üzenetét a madéfalvi veszedelemként ismert tragikus esemény évfordulói emlékünnepélyének részvevőihez, amely így szólt:



Tisztelt Egybegyűltek! Kedves Testvéreim!

Jelenlegi politikai viszonyaink között és a Székely Nemzeti Tanács, valamint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács következetes autonómiaküzdelmei közepette fontos eseménynek és üzenetnek tartom, hogy Marosvásárhelyen – az egykori Székelyvásárhelyen – a mai napon közösen emlékezünk meg a madéfalvi veszedelem gyászos évfordulójáról.

Ide kapcsolódik, hogy tavaly december 5-én a csehországi, illetve morvaországi Telnicén, az austerlitzi csata 210. évfordulója alkalmából idézték fel annak, a mintegy 1500 székely katonának az emlékét, akik az 1. és a 2. székely határőr gyalogezred, valamint a 11. székely határőr huszárezred katonáiként az osztrák–orosz birodalmi érdekek védelmében áldozták életüket a Napóleon ellen vívott – vesztes – küzdelemben.

A két évforduló közötti párhuzam érzékletes módon világít rá az idegen érdekek védelme és a székely-magyar önvédelem közötti összefüggésekre, illetve történelmi ellentmondásra. Két és fél évszázaddal ezelőtt az önálló államiságtól és függetlenségtől megfosztott Erdély a Habsburg hatalommal szemben védelmezte szabadságát, a birodalom védelmében fegyverbe kényszerített Székelyföld pedig ugyanezen birodalmi érdekek ellenében volt kénytelen síkraszállni saját közösségi szabadságjogai védelmében.

A történelem folyamán nemegyszer kerülnek szembe egymással ilyen módon a különféle többségi és kisebbségi, általános és sajátlagos, idegen és nemzeti érdekek. Magyar, illetve kelet-közép-európai viszonylatban hasonló nehéz helyzet elé állít bennünket a migránsok mostani inváziója. Brüsszel a közös európai érdekekre való hivatkozással akarja korlátozni egyes tagországai – köztük Magyarország – szuverenitását.  

Székelyföld önrendelkezését hasonló meggondolásokból igyekszik letörni a kizárólagosságra törekvő román államnemzeti hatalom – jogos önvédelemre kényszerítve ezáltal székely nemzeti közösségünket.

Kárpátaljai magyarságunk kiszolgáltatott helyzete is intő figyelmeztetés arra, hogy ukrajnai magyar katonáink se idegen nagyhatalmi érdekek szolgálatában vesszenek el, hanem saját közösségük érdekeit védjék és sorait erősítsék.

A madéfalvi veszedelem évfordulóján mindenekelőtt a nemzeti önvédelem hősies példáját emelem ki és tartom követendőnek. Nagy-Románia lojális polgáraiként, tőlünk, erdélyi magyaroktól és székely-magyaroktól – egy szabad és demokratikus Európában – senki sem vitathatja el az önvédelem elemei jogát, sem pedig ezen alapvető emberi, közösségi jogunk érvényesítésére és keretéül szolgáló nemzeti autonómiánkat.

A madéfalvi siculicidium menekülésre, tömeges kivándorlásra kényszerítette székely eleinket. A XX. század véres és vértelen „népirtásai” szintén szülőhazájuk elhagyására késztették magyarok, székelyek százezreit – és ez a folyamat mindmáig tovább tart.

Mi nem akarunk a világ „migránsaivá” válni! Egyesült erővel idehaza keressük boldogulásunk útját. A székely nemzeti ellenállók példájára ezért állunk ki jogaink, szabadságunk és autonómiánk mellett, azzal az újesztendei reménységgel, hogy munkánk és küzdelmünk meghozza gyümölcsét. Adja Isten, hogy így legyen!