»
2021. október 7. csütörtök
„S keressen fel küzdelminkben az aradi tizenhárom”
A nagyváradi magyar polgári oldal idén is megemlékezett az 1848–49-es forradalom és szabadságharc mártírjairól – az aradi tizenhármakról és más vértanúkról – október 6-án, a kivégzések évfordulóján.
A délutáni mementó az Ezredévi emléktéren álló Szacsvay-szobornál, annak a vértanúnak az emlékművénél zajlott, akit bár nem ezen a napon és nem Aradon gyilkolt meg a császári önkény, de ugyanúgy a hőseink közé tartozik, mint a honvéd főtisztek, vagy akár a Pesten kivégzett miniszterelnök, Batthyány Lajos. Szacsvay Imre bihari követet, a forradalmi országgyűlés jegyzőjét, a függetlenségi nyilatkozat egyik megfogalmazóját és aláíróját 1849. október 24-én Perényi Zsigmond felsőház elnökkel és Csernus Menyhért pénzügyminiszteri tanácsossal együtt akasztották fel az osztrákok a fővárosban.
Az újra terjedőben lévő vírusjárvány ellenére szabadon, korlátozások nélkül emlékezhetett a nem nagy számban összegyűlt váradi polgárság a nemzeti gyásznapon. Török Sándor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei szervezetének elnöke elöljáróban köszöntötte az egybegyűlteket, majd felolvasta az aradi tizenhármak neveit.
Történelmi ívű megemlékező beszédet Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke mondott. A nemzetre 172 évvel ezelőtt rászakadt fájdalom és gyász körülményeinek ecsetelés után így összegzett: „Történelmünk nagypénteke és golgotája lett Arad 1849. október 6-án.” Több párhuzamot is vont egyéb tragikus eseményekkel: az 1956-os megtorlással, a Ceaușescu-rezsim alatti brutalitásokkal, az 1990-es fekete márciussal stb. Bár nem követelt emberéletet, de a két székely fiatal politikai fogolyként történt nemrégi meghurcolása is beleillik a módszerbe, amelynek célja a retorzió, a megfélemlítés, a „magyar szabadságharcos elit megsemmisítése”. A Szentírást is idézve mutatott rá, hogy nagypéntek nem csupán gyásznap, hanem Krisztus győzelme a halál fölött. Vértanúink krisztusi sorsa a népért és a hazáért vállalt áldozathozatalt példázata. Manapság véráldozatot sem követel a helytállás, mégis meghátrálunk – mondotta a szónok. Önfeladás, hétköznapi megalkuvás, beletörődés, önsorsrontás, dezertálás, passzivitás jeleit látjuk lépten-nyomon, ha önvizsgálatot tartunk. Ma már nem a harc mezején bukunk el, hanem falvaink és városaink polgári jogfosztottságában, tehetetlen, tétlen kiszolgáltatottságában enyészünk el, a politikai opportunizmus és kupeckedés hálójában vergődve sorvad és pusztul erdélyi magyar népünk – jelentette ki Tőkés László. Végül a hely szellemében biztatta polgári ellenállásra a váradiakat a különféle városromboló és közösségnyomorító törekvésekkel, a nagyhatalmi és kiskirályi önkénnyel szemben. Ady Endrét idézve kívánt ehhez erőt és kitartást mindenkinek: „S keressen fel küzdelminkben az aradi tizenhárom.”
.jpg)
.jpg)
A továbbiakban Zatykó Gyula, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke szólt a hallgatósághoz, rámutatva egyebek mellett azokra az aljas mesterkedésekre, amelyeket manapság a magyarság mint öntudatos nemzet és Magyarország mint sikeres nemzetállam ellen foganatosít egy obskurus globális klikk és annak holdudvara.
A Motolla énektrió (Brugós Anikó, Kiss Tünde Anna, Szilágyi Ágnes) az alkalomhoz illő dalcsokorral járult hozzá a rendezvény emelkedettségéhez. A koszorúk és virágok elhelyezésével, illetve a Himnusz közös eléneklésével zárult a megemlékezés. hírek
2025. március 29. szombat
Köszöntőbeszéd az Erdélyi Magyar Szövetség Küldöttgyűlésén
2025. március 29. szombat
Marosvásárhely „fekete márciusa”
2025. március 27. csütörtök
NYILATKOZAT – Harmincöt évvel a marosvásárhelyi fekete március után
2025. március 23. vasárnap
Tisztújítás volt az EMSZ-ben
2025. március 23. vasárnap
Kriza János-emlékév
2025. március 23. vasárnap
Hogyan tovább, erdélyi autonómia? – Számbavétel és kiútkeresés
2025. március 22. szombat
Tőkés Lászlót újraválasztották az EMNT elnökének
2025. március 21. péntek
A fekete márciusra emlékeztek a szolidaritás jegyében
2025. március 15. szombat
Március 15-ike, a szabadság napja
2025. március 12. szerda
Nemzetközi politikai erők a székelyek önrendelkezési küzdelme mellett