PKE: az egyetem napja, díjazásokkal

Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is sort kerítettek Nagyváradon az egyetem napja nevű ünnepi rendezvényre a Partiumi Keresztény Egyetemen, a felsőoktatási intézmény megalakulásának évfordulója alkalmából.

A Partium-épület amfiteátrumában Pálfi József rektor, teológiai doktor, váradréti református lelkész igei köszöntőjével vette kezdetét május 7-én délelőtt az esemény. Bensőséges hangvételű beszédében nemcsak az intézmény elmúlt éveinek meghatározó eredményeit és közösségformáló erejét idézte fel, hanem hangsúlyosan szólt a jövő kihívásairól és lehetőségeiről is. Kiemelte, hogy az egyetem fejlődése szempontjából elengedhetetlen a folyamatos megújulás, az innováció iránti nyitottság, valamint az értékalapú oktatás és közösségépítés megőrzése.

Az ünnepség plenáris előadását Kertész Gábor docens, az Óbudai Egyetem dékánhelyettese tartotta AI-alapú egyetem kiépítése: az Óbudai Egyetem útja címmel. Ebben bemutatta, miként alakítja át a mesterséges intelligencia a felsőoktatás világát, és milyen gyakorlati lépéseket tett a fővárosi egyetem – amely vezető szerepet tölt be Magyarországon a műszaki felsőoktatásban – annak érdekében, hogy az AI-technológiák az oktatás, a kutatás és az intézményirányítás szerves részévé váljanak. A hallgatóság átfogó képet kapott a digitális innovációk nyújtotta lehetőségekről, valamint azok jövőformáló szerepéről egyetemi környezetben. Az előadó prezentációja jól érzékeltette, milyen irányba haladnak napjaink kutatás-fejlesztési törekvései, és hogyan kapcsolódhat össze az oktatás, a tudomány és az innováció a mindennapi gyakorlatban.

Az egyetem napja minden évben kiemelt alkalmat teremt arra is a PKE-n, hogy az intézmény közössége köszönetét és elismerését fejezze ki mindazoknak, akik elhivatott munkájukkal hozzájárulnak az egyetem szakmai fejlődéséhez, közösségi életének gazdagításához és jó hírnevének erősítéséhez. Az ünnepségen Szász Erzsébet docens, a szenátus elnöke ismertette a testületnek a díjazottakra vonatkozó határozatait.

A Partiumi Keresztény Egyetemért Díjat – az intézmény legmagasabb rangú elismerését – idén Tolnay István nyugalmazott oktató, az intézményalapító Pro Universitate Partium Alapítvány alelnöke vehette át, elismerésül az egyetemért végzett többéves elkötelezett és meghatározó munkájáért. Pálfi József rektor a laudációjában egyaránt méltatta a franciatanár sokéves katedrai szolgálatát és intézményalapítói-szervezői munkásságát. Közösségépítő és -formáló kitartását külön kiemelte és megköszönte Tolnay Istvánnak, akit atyai barátként is tisztelhet, megemlítve, hogy a díjazott nem csupán a PKE-nek és elődjének, a Sulyok István Református Főiskolának volt egyik alapítója, ezek igazgatótanácsának elnöke, tanszékvezetője, hanem több éven át a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tanügyi előadótanácsosa és világi főjegyzője is. Emellett a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Szenátusának, a Sapientia Alapítvány Kuratóriumának és a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Egyetemi Tanácsának is tagja volt, sokrétű szerepvállalását a magyar állam is elismerte, amikor az idei március 15-i nemzeti ünnep alkalmából Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült „a haza érdekeinek előmozdításában és az egyetemes emberi értékek gyarapításában végzett tevékenysége elismeréseként”.

A kitüntetett rövid köszönetnyilvánításában felidézte a romániai magyar történelmi egyházak által alapított Partiumi Keresztény Egyetem létrejöttének néhány küzdelmes momentumát, majd hitet tett az intézmény jövője mellett, helytállásra és kitartásra biztatva az egyetem polgárságát: hallgatókat és oktatókat egyaránt.

Az ünnepi rendezvényen még két elismerést nyújtottak át: Kiváló Oktató Díjat kapott Bánffi-Benedek Andrea Krisztina docens és Gál Katalin adjunktus. Az esemény ünnepélyességét az egyetem magánének szakos hallgatóinak alkalmi előadása emelte.
A más irányú kötelezettsége miatt távollévő egyetemalapító püspök, Tőkés László, a Pro Universitate Partium Alapítvány elnöke előzetesen gratulált „kiváló munka- és harcostársának”, Tolnay Istvánnak, akit egy más alkalomra megfogalmazott laudációjában így méltatott:

Tolnay István a biharországi Érmellék, Bihardiószeg szülöttje. Népi gyökerei és egész életpályája vonatkozásában ráillik Arany János népével való azonosulását tükröző megfogalmazása: „S mi vagyok én, kérded. Egy népi sarjadék, / Ki törzsömnek élek, érette, általa; / Sorsa az én sorsom…” Első nemzedékbeli, öntudatos értelmiségiként, tanárként és élen járó egyházi emberként mindenkor vállalta és szívén viselte kisebbségbe taszított népének mostoha sorsát, és főbenjáró hivatásának tartotta annak alázatos szolgálatát. Ugyanez illik reá élete párjára, Balogh Eszter magyartanárra és családjuk szellemiségére. Megadatott nekünk, hogy együtt végezzük szolgálatunkat mind a temesvári református egyházközösségben, mind a partiumi részeket magába foglaló királyhágómelléki egyházkerületben. Tevékenységünket a Nehémiás próféta korára jellemző kettősség jegyében kellett kifejtenünk. Amikor a babiloni fogságból szabaduló választott nép fiai hozzálátnak a romokban heverő Sion falainak megépítéséhez: „egyik kezükkel, amely a munkát végezé, rakodának, másik kezük pedig a fegyvert tartja vala” (Neh 4,17). A ’80-as évek második felében valóságos „ostromállapot” közepette védelmeztük és építettük végromlásba jutott temesvári gyülekezetünket, majd 1989 „szabadító karácsonyát” követően, immáron az egész királyhágómelléki püspökség területére kiterjedő léptékben fogtunk bele a kommunista-ateista diktatúra „fogságából” való szabadulás utáni újjáépítésbe. Küzdelem és építés – eme kettő jegyében teljesítette hivatását Tolnay István. Szórványban élő nagyvárosi gyülekezetében azok közé tartozott, akik a Ceaușescu-éra legsötétebb időszakában sem adták fel a reményt, és nem adták meg magukat a sorsnak, hanem bölcsen de bátran a legkilátástalanabb helyzetben is megtalálták a békés ellenállás és cselekvés útját. Annak a szűk körű, kemény magnak volt a prominens tagja, mely a személyes hit és a testvéri barátság erejével irányt szabott és lelket öntött a szorongatott gyülekezetbe, amely kiindulópontja és kovásza lett az 1989-es temesvári népfelkelésnek s egyben a romániai forradalomnak. Egykori ellenállóként ennek köszönhetően vált utóbb a Temesvári Forradalmi Emlékbizottság tagjává. Elvárásainkat meghazudtolva azonban a rendszerváltozás után is küzdelmes korszak várt reánk a romániai magyarság és történelmi magyar egyházaink életében. Tolnay István ebből is bőségesen kivette a részét. Mintegy a temesvári korszak folytatásaképpen, immár új helyen, új minőségben, Nagyváradon, református egyházkerületünk újan alakított tanügyi osztályának előadótanácsosaként vállalt oroszlánrészt az ateista diktatúra kötelékeiből szabaduló egyházunk, illetve egyházi oktatásunk, iskoláink újjászervezésében. A kommunista, nacionalista visszarendeződés útjára lépett Romániában valóságos „hőskorszaka” következett a kisebbségi közösségi és egyházi-vallási jogainkért, valamint az egyházi és oktatási intézményeinkért való küzdelmünknek. Tolnay István egyházkerületünk laikus főjegyzőjeként és „tanügyminisztereként” meghatározó szerepet játszott a felekezeti oktatás, illetve egyházi középiskoláink lehetőség szerinti helyreállításában, a vallásoktatásnak az állami iskolarendszerben való bevezetésében, illetve a hittantanárképzés megszervezésében, utóbb pedig egyházi óvodák alapításában. Egyik alapítója az első romániai magyar felsőoktatási intézmény, nevezetesen a Sulyok István Református Főiskola (1990) jogutódjaként létrejövő Partiumi Keresztény Egyetemnek (1999). Szintén cselekvő részese a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem magyar állami támogatással való létrehozásának (2000). Mondhatni, hogy tanügyi szakpolitikusa és kiemelkedő közszereplője közel két évtizeden át az erdélyi magyar történelmi egyházaink által folytatott oktatásügyi és iskolaharcnak. Ugyanakkor nyugdíjba vonulásáig maga is előadótanára volt a Partiumi Keresztény Egyetemnek. Egyházi és tanügyi tisztségei, a gondozásában megjelent kiadványok, valamint tudományos írásai és szakmai publikációi híven tükrözik életműszámba menő, szerteágazó munkásságát. A szabadságért, az erdélyi kisebbségi magyarságért és nemzetmegtartó egyházainkért végzett odaadó és eredményes szolgálatáért minden elismerésünket megérdemli.

Tőkés László