Csángó Nap Nagyváradon

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács – a 2008-as Jubileumi Ülésén hozott határozatának megfelelően – 2009. február 20-án Csángó Napot szervezett Nagyváradon, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Székházában. A nemzetstratégiai prioritásként kezelt „csángómentő mozgalom” újabb állomásán ezúttal szakmai tanácskozást tartottak a leginkább érintettek bevonásával, jelen voltak a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének képviselői, Barta András és Csillag Levente alelnökök, Hegyeli Attila, a csángó oktatási program vezetője, Duma András, a Szeret-Klézse Alapítvány elnöke, Nyisztor Ilona, a Pusztinai Közösségi Ház vezetője, Hegedűs Dóra, a a Keresztszülők a Moldvai Csángó Magyarokért Egyesület elnöke, Gyöngyössy Lajos, a Keresztszülők a Moldvai Csángó Magyarokért Egyesület alelnöke, Bogdán Tibor, a Máltai Szeretetszogálat Csángó Koordinációs Csoportjának vezetője és Pozsony Ferenc, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke. A találkozót megtisztelte jelenlétével Barabás János, Magyarország kolozsvári konzulja is.

A Szilágyi Zsolt EMNT-alelnök moderálásával folytatott tanácskozás egyik legfontosabb következtetéseként elhangzott: ki kell bővíteni a csángómagyar fiatalok számára indított anyanyelvi oktatási programot, mert a jelenlegi mintegy 1500 magyarul tanuló csángó gyermek mellett csak Bákó megyében még további – hozzávetőlegesen – 9.000–10.000-re tehető azon csángómagyar gyermekek száma, akik tudnak vagy értenek még magyarul.

Tőkés László püspök, EP-képviselő kiemelte: a csángó-ügy nemzetstratégiai prioritást kell, hogy élvezzen. Erdélyi közösségünk „feledékenysége” is felelős a csángómagyarok mostoha sorsáért, ráadásul az utóbbi időben teljesen ráhagyatkoztunk az anyaországi segítségre, pedig nekünk is tennünk kell és lehet az érdekükben. Az erdélyi magyarok európai képviselője adalékolta: nemrégiben Alexandru Nazăre és Marian Jean-Marinescu román EP-képviselők a szerbiai, Timok-völgyi románok védelmében két írásbeli nyilatkozatot terjesztettek elő az Európai Parlamentben. Tehát ebben az esetben több minden összeköt bennünket, mondta Tőkés László, használjuk ki ezt a helyzetet, és érjük el közösen az Európai Unióban, hogy kiemelt figyelmet fordítsanak a már identitásukban is veszélyeztetett nemzeti közösségekre.

A tanácskozás végén a résztvevők egy közös Nyilatkozatot fogadtak el (mellékeljük). Ezután a résztevők testületileg átvonultak a KREK Székház Pincegalériájába, ahol megnyitották Hegedűs Dóra Moldva – Létköz című fotókiállítását, valamint bemutatták Pataki János: Csángók – az elfelejtett magyarok című könyvét.

Nagyvárad, 2009. február 21.

Az EMNT
Sajtószolgálata

NYILATKOZAT

„Minden magyar felelős minden magyarért”
(Szabó Dezső)

Emberi méltóságunk és nemzeti önazonosságunk tudatában az európai demokrácia és jogállamiság, az emberi- és a kollektív kisebbségi jogok világában tűrhetetlennek és tarthatatlannak ítéljük, hogy egy európai uniós országban, Romániában a csángóknak még a puszta nemzeti hovatartozását is tagadják, és ezt a magyar népi közösséget erőltetett asszimilációnak vetik alá.

A nemzeti közösségek védelme európai ügy. „Európa különböző országaiban és régióiban a regionális vagy kisebbségi nyelvek védelme és fejlesztése fontos hozzájárulás egy olyan Európa felépítéséhez, amely a nemzeti szuverenitás és a területi integritás keretei között a demokrácia és a kulturális sokrétűség elvein alapul” – áll a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájában. Ugyanezen aggodalomtól vezettetve például nemrégiben Alexandru Nazăre és Marian Jean-Marinescu EP-képviselők két írásbeli nyilatkozatot terjesztettek elő a szerbiai, Timok-völgyi románok védelmében. Írásbeli nyilatkozataikban aggodalmukat fejezik amiatt, hogy a szerbiai Timok-völgyben élő román kisebbségtől megtagadják egyik alapvető jogát, vagyis azt, hogy saját anyanyelvén tanuljon, és kérik az Európa Tanácsot és az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki konkrét cselekvési tervet a román tanítási nyelv védelme érdekében.

A román európai parlamenti képviselők sem kérnek kevesebbet, mint amit mi kérünk! A nemzetiségi közösségeink iránti aggodalom és felelősség lehetne az a híd, amely összeköthet bennünket az egész Kárpát-medencében, a sorsközösség vállalása teheti érzékenyebbé a társnemzeteket egymás problémái iránt. Jó alkalom mutatkozik arra is, hogy felhívjuk a többségi nemzet figyelmét arra: ne alkalmazzunk kettős mércét!

A csángómagyarok védelme ugyanakkor nemzetstratégiai ügy is. A csángó-ügynek nemzetpolitikai szempontból éppen olyan fontosságot kell tulajdonítanunk, mint – példának okáért – az erdélyi magyar egyetem létrehozásának vagy Székelyföld területi autonómiájának – és érdekükben cselekvő módon kívánunk fellépni. Domokos Pál Péter írja: „Ha csak annyit gondolkoztok a csángókról, míg elég egy gyufaszál, már sokat tettetek.” A csángómagyarok gondjainak orvoslását nem várhatjuk csak és kizárólag az Anyaországtól – nekünk is mindent meg kell tennünk.

Üdvözöljük az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) 2008-as, Jubileumi Ülésén a nemzeti önvédelem és a közösségi önrendelkezés szellemében elfogadott határozatát. A „csángómentő mozgalom” azonban nem merülhet ki adományok gyűjtésében, és eseti segítségnyújtásban – az ezelőtt tíz évvel megfogalmazott Csángó Cselekvési terv alapján stratégiai tervet dolgozunk ki.

Alapvető fontosságúnak tartjuk – az asszimilálódó csángómagyarság revitalizációja érdekében is –, hogy a csángómagyar közösség számára életbe léptetett és jó eredménnyel szolgáló anyanyelvi oktatási program tovább folytatódjon, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy a most már mintegy 1500 magyarul tanuló csángómagyar gyermek létszáma a lehetséges mintegy 9.000–10.000-re emelkedjék. Szükségesnek tartjuk, hogy a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége és az EMNT közösen dolgozzon ki oktatási segédanyagot a csángómagyarok történetéről és jelenlegi helyzetéről annak érdekében, hogy erdélyi ifjúságunkat megerősítsük a nemzeti szolidaritás érzésében és a közös felelősségvállalásban. Külön felhívjuk a figyelmet az Erdélybe származott csángómagyarok helyzetére, és szorgalmazunk egy számukra készítendő oktatási és kulturális programot.

Azzal a megkereséssel fordulunk a hazai és külföldi egyházakhoz, hogy az ökumenikus kapcsolatok keretében az evangéliumi szeretet és a bibliai jogosság szellemében tevékeny módon támogassák a csángómagyarok nemzeti kisebbségi, vallási- és anyanyelvi jogainak az elismertetését.

Közismert, hogy a vallás, a hit rendkívüli jelentőséggel bír a csángók életében – meggyőződésünk viszont, hogy ezzel a kinccsel nacionalista egyoldalúsággal nem szabad visszaélni.

A csángók nagy barátja, Domokos Pál Péter előtt tisztelegve idézzük zárásként az ő, 1931. június 23-án, Csíksomlyón elhangzott hitvallását: „Ha egyetlen szívet, egyetlen gondolkozó főt, csángómagyar testvéreink iránt megindíthattam, ha 100.000 ma is élő magyar testvér sorsa legalább egyetlen embert tettekre késztet, úgy teljes célomat elértem.”

Nagyvárad, 2009. február 20.

A Tanácskozás Résztvevői