Jerzy Buzek és José Manuel Barroso az EP-ben – közös pont a szolidaritás

Szeptemberi – első – strasbourgi munkahetében fontos eseményekre került sor az Európai Parlamentben.

Szeptember 15-én, a Parlament plenáris ülésén tartotta meg Székfoglaló beszédét Jerzy Buzek, a testület újan választott elnöke. Személyét és beszédét különleges rokonszenv övezte – nem utolsó sorban annak köszönhetően, hogy az elnökök sorában ő az első kelet-közép-európai politikus.

A lengyel elnök programadó beszédében kihangsúlyozta, hogy mandátuma idején az EP felügyeleti szerepének az erősítésére fog törekedni. A kölcsönös szolidaritás vonatkozásában kijelentette, hogy: „mindenkinek saját érdeke az, hogy a mások érdekeit szolgálja”. A bővítési politika folytatását a béketeremtés eszközeként ítélte fontosnak. A környezetvédelem terén valóságos „zöld forradalmat” tartott szükségesnek, a globális válságkezelés érdekében pedig „az önkorlátozás etikájának a meghonosítását” sürgette.

Buzek elnök kivételes nyíltságról téve tanúbizonyságot, a kontinens „kényes kérdései” elől sem tért ki. A magyar-szlovák ügy európai rendezése érdekében ismételten felajánlotta közvetítő szolgálatait – ennek kapcsán említve meg, hogy sziléziai származású lévén, ő is egy olyan régióban született, mely történelme folyamán más-más országokhoz tartozott.

A parlamenti frakciónak vezetői – beleértve a szocialistákat is – szinte kivétel nélkül nagy elismeréssel és bizalommal üdvözölték és méltatták az új elnököt. Őket követően az EP-képviselők spontán felszólalásaira került sor.

Tőkés László európai parlamenti képviselő alkalmi beszédében azt a példamutató szolidaritást idézte fel, mely hetven évvel ezelőtt – a II. világháború kitörésekor – a lengyelországi menekültek befogadásakor a magyar-lengyel kapcsolatokat jellemezte. A nemzeteink közötti viszonyról ugyanez mondható el az 1956-os magyar forradalom és lengyelországi ellenállás, 1980-ban pedig a lengyel szolidaritás iránt megnyilvánuló magyarországi és kelet-közép-európai közösségvállalás vonatkozásában. A volt szovjet tömb országaiban 1989-ben bekövetkezett forradalmi változások szintén közös gyökerekre vezethetőek vissza – mondotta Tőkés László, külön is méltatva „Temesvár szellemét”.

Az egyesülő Európának ez a szolidaritás képezheti a jövőbeni alapját – folytatta európai képviselőnk –, rámutatva arra, hogy a rendszerváltozás hitbeli, spirituális dimenziója tekintetében milyen fontos szerepet játszott a – szintén – lengyelországi II. János Pál pápa. A volt keleti tömb országainak érdembeli felzárkózása és Európa tényleges egységesülése szempontjából a hitbeli szolidaritás elengedhetetlenül fontos – mondotta a püspök, Isten áldását kérve Jerzy Buzek elnöki munkásságára.

Másnap, szeptember 16-án az Európai Bizottság elnökének a megválasztása szerepelt az EP napirendjén. Megelőzőleg a Zöldek arra tettek kísérletet, hogy egy későbbi időpontra halasszák a választást – indítványukat azonban a parlamenti többség, a néppártiakkal az élen, leszavazta. Mindemellett az egyetlen jelölt, José Manuel Barroso hivatalban lévő elnök újraválasztatása távolról sem volt bizonyosra vehető. Túlzottan simulékony és kompromisszumos politikája miatt saját táborában, az Európai Néppártban sem élvezett osztatlan támogatást.

Ennek ellenére, a sok bizonytalanság és pártharc megelőzte választás – hogyha nem is meggyőző szavazatbeli fölénnyel, de – Barroso elnök sikerét hozta. Érdemes megjegyezni, hogy ha például csak a magyar néppárti képviselők nem ő reá szavaztak volna, a régi-új elnök elvesztette volna mandátumát.

José Manuel Barroso az eredményhirdetést követően köszönetet mondott választói bizalmáért, és köszönetet saját hazájának, Portugáliának, nélkülözhetetlen támogatásáért. „Ambiciózus programjára” utalva, „egy erősebb Európát”, a szolidaritás és a szabadság Uniójának megerősítését ígérte. „Az én pártom Európa lesz” – mondotta az összes párttal való együttműködés szándéka jegyében.

Jerzy Buzek EP-elnök zárszavában – következő lépésként – az új európai biztosok jelölését irányozta elő. A személyi kérdéseken túlmenően viszont, a jelen pillanatban mindenki figyelme a küszöbön álló írországi népszavazásra irányul, mely döntő fontosságú a Lisszaboni szerződés elfogadása, illetve az Unió jövője szempontjából.

Strasbourg, 2009. szeptember 17.

Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája