Szőcs Gézának emléktáblát állítottak egykori bajtársai Kolozsváron

A tavaly novemberben elhunyt Szőcs Géza Kossuth-díjas és József Attila-díjas költőről, nemzet- és kisebbségpolitikusról is megemlékeztek az idei Kolozsvári Magyar Napokon: három eseményt is szerveztek a tiszteletére. Emléktáblát avattak a Schütz János (ma Cișmigiu) utca 1. szám alatt, a költő egykori lakhelyén: Kolozsi Tibor szobrászművész alkotását augusztus 21-én leplezték le.

Előtte való nap verses, zenés esttel emlékeztek a költőre a Református Kollégium udvarán, Szilágyi Enikő színművész a költő verseiből, szövegeiből idézett. Elhangzott többek között Szőcs Géza Hitvallás című szövege, valamint Ez már a feltámadás című verse. Az eseményen fellépett Demény Balázs zongoraművész, Cári Tibor zeneszerző és Szabó J. Attila zenész is.

Rendhagyó megemlékezés zajlott Szőcs Géza születésnapján, augusztus 21-én a Kolozsvári Magyar Opera előcsarnokában, az esemény könyvbemutató, dalest és múltidézés is volt egyben. A beszélgetés, illetve könyvbemutató Szőcs Géza és Borbély Ernő (1951–2011) barátságára koncentrált. Az eseményen részt vett Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt ügyvezető elnöke, Sabin Gherman újságíró, Kónya-Hamar Sándor közíró és Dévai Nagy Kamilla Liszt Ferenc-díjas magyar énekes, előadóművész. A beszélgetést Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke moderálta, aki kiemelte, számára megtiszteltetés, hogy fontos eseményekről, tettekről beszélgethetnek. A beszélgetést Dévai Nagy Kamilla gitárral kísért éneke nyitotta, a művésznő elmesélte, hogy egykor három napig rejtegette budapesti lakásában Szőcs Gézát.

Borbély Ernőnek „Az enyedi politikai főiskola. Politikai foglyok a 80-as évek Romániájában” című könyvét először mutatták be Kolozsváron. A kötethez, amely magyar nyelven 2013-ban, románul pedig 2019-ben jelent meg, a szerző huszonhárom börtöntársával készített interjút. Sabin Gherman hangsúlyozta a könyv fontosságát, melyet szerinte iskolában kéne tanítani, hiszen míg az egyetemes történelem a kötelező tananyag részét képezi, múltunk ezen szeletét mintha a feledés homályába akarnák taszítani. Az egyetlen román részvevőként arra is rámutatott, hogy a könyv azt is megmutatja, hogy bent a börtönben a románok és a magyarok jobban egyetértettek, összetartottak, a közös sors és szenvedés eltörölte az ellentéteket. Kónya-Hamar Sándor a könyv születésének történetét kiegészítette azzal az adalékkal, hogy 1985-ben Szőcs Géza verset írt Levél a börtönbe címmel az akkor már Nagyenyeden raboskodó Borbély Ernőnek. Kónya-Hamar Sándor hangsúlyozta, hogy ők ketten nemcsak barátok, hanem bajtársak is voltak – bár nem tudtak egymás szervezkedéseiről, szamizdat akcióiról. Kiemelte, hogy Borbély Ernő és Szőcs Géza már korán tudták, hogy önérdekre és ámításra nem építhető semmilyen jog, és az idő ezt be is igazolta. Toró T. Tibor hangsúlyozta, hogy míg Szőcs Géza közéleti tevékenysége ismert volt a nyolcvanas években, a csíkszeredai Borbély Ernő tevékenysége, illetve az, hogy miért került börtönbe, kevésbé. „Azonban ebben a könyvben erőteljesen benne van, hogy ki is volt Borbély Ernő, és mit képviselt ő” – hangzott el az eseményen, amelyen jelen volt a kötet szerzőjén ekaz özvegye is.
A könyvbemutatót és az emléktábla-avatót megtisztelte jelenlétével Tőkés László püspök, az EMNT elnöke, volt európai parlamenti képviselő.