A meghívottakat és érdeklődőket Nagy József Barna, az MPE elnöke köszöntötte június 2-án este a református egyházkerületi székházban, átadva a szót Pánczél Károlynak, az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottsága elnökének, aki emlékeztetett: a magyar parlament június 4-ét, a trianoni békediktátum aláírásának napját 2010-ben nyilvánította a nemzeti összetartozás ünnepévé. Az országgyűlési képviselő szerint a méltóságteljes, büszke megemlékezésben mindig ott búvik meg az igazságtalan országvesztés és nemzeti tragédia fölötti szomorúság, ezen kell felülemelkedni a magyarság összetartozásának előretekintő ünnepein. A jelenlegi budapesti kormány mindent megtesz azért, hogy a Kárpát-medence magyarjai érezhessék: mindenkire szükség van. Ugyanakkor azt kívánja, hogy a romániai politika eljusson arra a szintre, amikor belátja, hogy az erdélyi magyarok autonómiatörekvése nem szeparatizmus, mivel az autonómia és a szubszidiaritás a legjobb út a társadalom békéje és prosperitása eléréséhez.

Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke maga is kiemelte: nem a gyászba borulás fájdalma, hanem a kiútkeresés jellemzi a Trianonra való megemlékezést. „Trianon egy olyan történelmi trauma, amely manapság is nyomasztja az egész nemzetet. Nemzedékeken átívelő, transzgenerációs trauma. Egy nemzeti katasztrófa összes elemét magában foglalja, ami mindig előjön és kihat a mindennapjainkra. Nagyon fontos lenne ebből a traumából kigyógyulni” – mondotta a püspök, aki az 1920-ban történtekkel szembeni magatehetetlenség mellett a 2004. december 5-i népszavazást is az önsorsrontó események közé sorolta. Felidézte, hogy az EMNT a gyógyulás szükségének jegyében a békediktátum 90. évfordulóján hirdette meg a trianoni emlékévet. Ez akkor nem kapott nagy nyilvánosságot, mert nem sikerült az emlékév üzenetét eljuttatni a tömegekhez. A 100. évforduló közeledtével fontos lenne pótolni ezt a hiányosságot.

Az EP-képviselő megemlítette, hogy egy évtizeddel ezelőtt elkészítették a „Trianon gyógyítása” elnevezésű programot, ám anyagiak hiányában nem tudták hatékonyan szolgálni az ügyet, viszont az EMNT-t ugyanez a szándék vezérli a centenárium közeledtével. A továbbiakban ezen program elemeiről és a hozzá kapcsolódó egyházi és világi eseményekről, akciókról beszélt, kijelentve: csak a feltámadás orvosolhatja az ország, a nemzet keresztre feszítését.

Tőkés László végül leszögezte: „A külhoni magyarok legtalálóbb, legmegfelelőbb válasza Trianonra az önrendelkezés. Üdvözölném az összefogást, de kénytelenek vagyunk azzal is szembenézni, hogy egyes ellenérdekelt politikai erők közel harminc éve szabotálják az autonómiát. Hiába van benne az RMDSZ programjában, az Bukarestben nem érvényesül, legfeljebb a választási kampányban kerül elő, ezt világosan kell látni. Megdöbbentő azt tapasztalni, hogy időközben az utódállamokban rendre leszerelték a nemzeti önrendelkezésről szóló politikai mozgalmakat. Ma ugyanott topogunk, ahol a diktatúrák bukását követően voltunk.”

Központi törekvés kell legyen a magyarság szuverenitása a Kárpát-medencében – mutatott rá Tőkés László –, ez a Magyarország körüli autonómiákat is jelentené. A politikai vegetálással szemben gyökeres megoldásra van szükségünk. Az összefogást meg kell teremteni egy közös terv és annak megvalósítása érdekében. Úgy látja, hogy ennek a tervnek az elemei már megvannak, részei kezdenek összeállni. A mostani nemzeti kormánnyal és a felelős külhoni politikusokkal ezt a tervet meg lehetne valósítani.

A rendezvényen bemutatták a Trianoni Szemle folyóirat 2016-os évkönyvét és legfrissebb számát is, Szidiropulosz Archimédesz főszerkesztő és Domonkos László szerkesztő közreműködésével.

A Csillagocska néptáncegyüttes és zenekara szatmári énekeket és kalotaszegi táncokat, míg a Nagyváradi Asszonykórus és a Váradi Dalnokok férfikórus alkalomhoz illő dalokat adott elő. Meleg Vilmos színművész Juhász Gyula Trianon című versének elmondásával emelte a megemlékezés ünnepélyességét.