Noha az október 6-i nemzeti gyásznapon főként arra a 13 honvéd főtisztre emlékezik a világ magyarsága, akiket a szabadságharcot leverő osztrákok 1849-ben ezen a napon Aradon kivégeztek, a Haynau-féle rémuralom többi áldozatának emléke sem halványulhat el soha. Ebből kiindulva Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke nagyváradi beszédében megemlített több jeles mártírt is, felhívva a figyelmet, hogy „számtalanok és névtelenek egész sora csatlakozik hozzájuk: egész népünk véráldozata és hősiessége szinte szakadatlan szabadságharcról árulkodik, annak a bizonysága”. Szacsvayék, Batthyányék, Damjanichék áldozata a haza- és szabadságszeretet szimbóluma.

A szép kora őszi időben lezajlott nagyváradi megemlékezésnél a Vitézi Rend bihari tagjai és a Szent László cserkészcsapat ifjai álltak díszőrséget. A rendezvényt Török Sándor, az EMNT megyei elnöke vezette le, az elején külön is köszöntve a megjelent politikai, közéleti, egyházi, civil szervezeti, akadémiai személyiségeket, köztük az Erdélyi Magyar Néppárt vezetőit és a helyi RMDSZ küldötteit, továbbá a határon inneni és túli emlékezőket. Felolvasta a 170 évvel ezelőtt megindult szabadságharc aradi vértanúinak neveit, majd szólásra kérte Tőkés Lászlót, illetve Szilágyi Zsoltot, az EMNP elnökét.

„Az aradi vértanúk a Magyar Golgotán áldozták fel életüket a hazáért. Nevük és vállalásuk a haza- és szabadságszeretet szimbólumává vált” – kezdte felszólalását Tőkés László Kossuth Lajos megfogalmazására utalva, egyben idézve is a kormányzót: „leborulok a nemzet nagysága előtt”. Az EMNT elnöke történelmi ívű beszédében megemlékezett több vértanúnkról is, veretes gondolataikat és hitvalló búcsúszavaikat citálva. A továbbiakban azt a célzatos tudatosságot domborította ki, amellyel a különböző eredetű, nemzetiségű, képzettségű és képességű polgárok a magyar forradalom és szabadságharc mellé álltak, azonosulva a törekvésekkel, vállalva a véráldozatot. Jelenkori európai üzenete is van március 15-ének és október 6-ának: a világszabadságtól a regionális szabadságharcokig terjedő pászmán egyetemes ügyről van szó. Akkori és azutáni vértanúinkról szólva jelentette ki európai képviselőnk: „Szilárd értékrendjük követésre méltó ebben az öntudatát és identitását vesztett világban. E szellemben kell manapság is megvívnunk vértelen harcainkat, s ebben a szellemben kell tekintünk az egész Európára kiterjedő összeütközésekre, valamint az eszmei- és politikai küzdelmekre.”

Tőkés László beszédében – Szacsvay Imre búcsúleveléből idézve – a közképviselettel felruházottak felelősségéről is szót ejtett, illetve annak hiányáról. Noha ez a fajta közképviselet Isten akaratából és a népfelség elvéből fakad, a pártpolitika mocsarában vergődő mai politikusaink minduntalan csalódást okoznak. Nem véletlen, hogy megingott a választópolgárok bizalma a parlamenti demokráciában és egyes parlamentekben, hiszen lépten-nyomon olyan politikusokkal találkozni, akik nem népükért, hanem népükből akarnak élni. „Hol állunk ma már Szacsvay Imre példájához képest? Előtte és a vértanúink előtt Krisztus példája ragyogott, és ha siratjuk is őket, a nagypéntek szomorúságával és a húsvét ragyogásával emlékezzünk rájuk” – zárta felszólalását az EMNT elnöke.

Szilágyi Zsolt a maga során elmondta: 1849-ben a kiválasztottaknak halni kellett a szabadságért, ma viszont élni kell érte. Ebben az érték- és irányvesztett Európában csak akkor lesz magyar szabadság, ha van, aki harcoljon érte. „Egy olyan világot, egy olyan Európát és egy olyan Erdélyt kell kialakítanunk, amelyben helye van az igazságnak, a szabadságnak és a szeretetnek.” Emlékeztetett: Arad után hetven évvel jött a trianoni békediktátum, hetven évre rá pedig az 1989-es temesvári forradalom. Mindhárom esemény meghatározta a következő hetven évet, s mindhárom a szabadságról, valamint annak leveréséről szólt. „Joggal tesszük fel a kérdést: milyen hosszú lesz az 1989 utáni időszak? Hisszük, hogy ez tőlünk is függ, hogy a jövőt mi is alakítjuk. Éljen a magyar szabadság!” – zárta beszédét a Néppárt elnöke.

Alkalomhoz illő szavalattal és dalokkal Gáll Annamária színművész, valamint a Váradi Dalnokok dalárda működött közre a rendezvényen, amely a koszorúzás után a Himnusz eléneklésével zárult.

(Tőkés László beszéde a Dokumentumok rovatban található.)