Tőkés László, az egyetemet alapító és fenntartó PUPA elnöke köszöntötte a tanári kar megjelent tagjait és a diákokat, majd a tálentumok történetéről szóló igemagyarázatokhoz kapcsolódva, a közgazdaságra is érvényes alapelvként idézte az igét: „akinek van, adatik és megszaporíttatik, akinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amije van” (Mt. 25,29). Egyéni és közösségi jövőnk építésében az Isteni „befektetésnek” eme gyakorlatias haszna térülhet meg, hogyha Isten ajándékaival jól és híven sáfárkodunk, „gazdálkodunk” – mondotta. Majd az egyetem történetének főbb mozzanatait felelevenítve arra figyelmeztetett, hogy a 21. század elején, egy új korszak kezdetén, a magyar nemzetnek fel kell ébrednie, ha meg akar maradni.

A reformkor példáját és Kölcsey Ferenc gondolatait elénk állító Rókusfalvy Pál professzor szavait idézte, aki szerint: „Számunkra csak egy választás van: a tudásalapú társadalom felé vezető út, a magyar felvilágosodás útja (…) a természet szabta fejlődésnek az útja, az erkölcsi fejlődésnek az útja, Krisztus követésének az útja.” Amilyennek az ifjúságot neveljük, olyan lesz negyedszázad múlva a magyar társadalom, olyan lesz erdélyi-partiumi közösségünk.

A szintén az egyetemalapítók közé tartozó Tolnay István beszédében az univerzitás létrejöttének mozzanatait mintegy „alulnézetben” felidézve, kitért arra a – politikai ellenszélben folytatott – küzdelemre, melynek sokszor nagyon prózai vonatkozásai, máskor pedig felemelő pillanatai voltak. A távolabbi vagy közelebbi múltunk megismerése nélkül nem építhetünk jövőt. A partiumi magyarság múltjának fontos fejezete ma már a harmincadik születésnapjához közeledő PKE története is egyben. Arra kérte a fiatalokat, hogy jó eredményekkel, nemzeti és hitbeli identitásunk erősítésével vigyék jó hírét az első önálló erdélyi magyar egyetemünknek.