Nyilatkozat – a boldoggá avatás és az elégtétel

Az 1989-ben elkezdődött rendszerváltozás 21. esztendejében, 2010. október 30-án az igaz hitű reformátusok is osztoztak a Római Katolikus Egyház istenes örömében, amikor is Nagyváradon – saját egyházuk rendje szerint – boldoggá avatták néhai Bogdánffy Szilárd vértanú püspököt. Történelmi fontosságú esemény, hogy ezáltal a katolikus egyház a legmagasabb fokon szolgáltatott elégtételt és igazságot a román nacionálkommunista diktatúra egyik jeles főpapi áldozatának, szabad utat nyitva ezáltal a kommunizmus bűntettei leleplezése, valamint az erkölcsi és politikai igazságtétel megkésett folyamatának. Remélnünk lehet, hogy a boldog váradi püspök sorában mások következnek – köztük Márton Áron, Erdély nagy püspöke –, és hogy a román görög katolikus egyház mártíriuma is méltó elismerést nyer. Arról sem mondhatunk le, hogy Szoboszlay Aladár plébánoshoz és perének tagjaihoz hasonlóan, a szintén halálra ítélt Sass Kálmán volt érmihályfalvi lelkipásztornak és perbéli társainak, valamint a totalitárius vörös diktatúra többi – megszámlálhatatlan – áldozatának is előbb-utóbb igazságot fognak szolgáltatni.

Erdélyi – és romániai – egyházainknak az eddigieknél is erélyesebben fel kell lépniük a kommunista múlt feltárása és a titkosszolgálati múlt átvilágítása, valamint a diktatúrában elkövetett bűncselekmények leleplezése és az áldozatok ügyében való méltó igazságtétel érdekében. Teodosie tomiszi ortodox érsek friss esete kapcsán is megállapíthatjuk, hogy az Anyaszentegyház nem titkolózhat és nem takargathatja a múltat – lett légyen szó akár az egykori áldozatokról, akár a titkosszolgálati kollaboránsokról. Mert hiszen a hallgatás többet árt az egyháznak, mint az egész – volt – ateista propaganda.

Reformáció ünnepén és a halottainkra való nemes emlékezés napjaiban azoknak a hitére kell tekintenünk, akik – az Apostol szavaival szólva –: „inkább választották az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét, Egyiptom kincseinél – is – nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát” (Zsid. 11,25-26).

Nagyvárad, 2010. november 2.

Tőkés László