1. Végeredményben teljességgel fölösleges arról vitatkozni, hogy ki a felelős a külön-ünneplésért, annak az RMDSZ-határozatnak az ismeretében, amely kimondja: „A szövetség külön ünnepel, erről központi döntés van” (Krónika, 2012. március 14). Ugyanerről szól a bihari RMDSZ elnökének, Kiss Sándornak a gúnyolódó kijelentése: „Bolondok vagytok? Választási évben együtt ünnepelni?!”, valamint a nagyváradi ünnepi helyszínek általuk való előzetes és totális lefoglalása, az RMDSZ-en kívül mindenki más teljes kiszorításának a kísérlete Március 15. megünnepléséből. 

2. Az egyik elvakult eremdéeszes szónok azt inszinuálta, hogy közöm volna az ünnepünk idején megjelent „mocskolódó ragtapaszokhoz”. Függetlenül azok igencsak valós tartalmától, mindenki tudhatja, aki ismer, hogy ez a röpcéző műfaj nem az én stílusom. Én magam nyíltan és nyilvános módon meg szoktam mondani, hogy kiket tartok korruptnak, köztük is – példának okáért – a bihari, illetve nagyváradi RMDSZ-párt csúcsvezérkarának a prominens képviselőit. 

3. A kompromittáló röpcédulák vonatkozásában sajnálattal kell megállapítanunk, hogy azok terjesztői oktalanul túllőttek a céljukon, amikor a korrupt bihari „négyesfogat” sorába helyezve, Cseke Attila volt egészségügyi minisztert – is – felelőssé tették Raed Arafat „kirúgásáért” – aki egyébként maga cáfolta ezt az állítást. Való igaz, hogy nem méltó a magyar ügyhöz a kiváló Arafat ilyetén belékeverése.

4. Megosztás és korrupció, illetve a gazdasági és politikai korrupcióra visszavezethető megosztó szándékok árnyéka vetült nemzeti ünnepünkre. Ennek a leginkább megrendítő esetével a nagyvárad-olaszi ökumenikus megemlékezésen találkozhattunk. A Körös-parti templomban – kénytelen-kelletlen – együtt ünnepelt a tettes és az áldozat. Vagyis a Mecénás alapítvány illusztris tagjai, akik tíz évvel ezelőtt eltulajdonították a Református Egyház Széchenyi-pályázaton elnyert Ady-központjának 320 millió forintját, valamint a kárvallottnak, vagyis a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek az elöljárói. 

5. Március 12-én kelt Közleményünkben már kifogás tárgyává tettük azt a kirívó fonákságot, hogy az a Biró Rozália tett látogatást a Nagyvárad-Olaszi Egyházközség presbitériumában, aki maga is cselekvő részese volt az érmindszenti Ady-pályázat eltulajdonlásának. Nevezett helyi és országos RMDSZ-pártvezető tette ezt annak ellenére, hogy az olaszi Gyülekezet lelkipásztoraként ettől az illetéktelen látogatástól kifejezetten eltanácsoltam. Választási kampánycélból azonban a váradi alpolgármesternő inkább a megosztás taktikáját választotta, hívatlan látogatásával szembe állítani igyekezvén egymással személyemet és Veres Kovács Attilát – a két olaszi református lelkipásztort. Unitárius felekezetű létére, ezáltal református gyülekezetünk belső életét is megbolygatta. 

6. A megosztási praktikák ezzel azonban még nem értek véget. A Bihari Napló az említett Közlemény tárgyában Csűry István jelenlegi és a volt püspök – szerény személyem – között is ellentétet igyekezett csiholni. (A megosztó kísérlet képi illusztrációja gyanánt Csűry István főtiszteletű úr palástos képét jelentették meg a lap hasábjain, ami egészen szokatlan ilyen tárgyú írások esetében…)

Csűry István püspök úrnak szíve joga egyetérteni nevezett Biró Rozália RMDSZ-SZKT-elnök sorozatbani gyülekezetlátogatásaival – ezt tehát tudomásul veszem. 

Az azonban egyenesen szembeszökő, hogy a megosztási kísérlet végrehajtója, Pap István újságíró egyáltalán nem kíváncsi, és nem kérdez rá az Ady-központ Közleménybe foglalt korrupciós esetére…

7. Külön vagy együtt ünnepeljünk? – hangzik a kínzó kérdés minduntalan. A válasz igen egyszerű: Orbán és Gyurcsány – forradalmár és ellenforradalmár – együtt nem ünnepelhet! Dsida Jenő szerint pedig: „Krisztusnak és Pilátusnak egyformán szolgálni nem lehet.” ( – Egyébként ez a gondolat volt az egyik kiindulópontja az 1989-es temesvári felkelésnek!) 

Ugyanezt Pál apostol ekképpen köti a lelkünkre: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában, mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak?; vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? – És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal?” (2. Kor. 6, 14-15).

 

    Csak egyetérteni lehet Csűry István püspök úrral abban, hogy most, „amikor lehetőségünk lenne arra, hogy magyar polgármestert ültessünk a polgármesteri székbe, akkor szívügyünk kell legyen, hogy megkeressük azokat az embereket, akik erre alkalmasak lehetnek”. Biró Rozália és Mecénás Alapítvány-beli korrupt elvtársai azonban erre nem alkalmasak!

   Mert mit is jelent a „Mecénás” szó? Az Idegen szavak szótára szerint: „tudósok és művészek bőkezű pártfogója”. Nevét azonban rútul meghazudtolva, a Mudura–Kiss–Lakatos–Szabó–Biró-féle „Mecénás” egy nagy pénzeszsákon ülve, nem „bőkezű pártfogókként” viselkednek, hanem a magyarság közös érdekeit és értékeit saját hasznukra kamatoztatják. És hogyha mégis „adnak” – azt a mi elnyomorított magyar népünk által összeadott adólejekből teszik…

    Az előbbiekben idézett korrupt ünnepi szónok még azt sem átallotta, hogy Orbán Viktort, a Nemzet miniszterelnökét próbálja szembeállítani erdélyi szövetségeseivel – miközben harsány hangon az RMDSZ jelöltje mellett kampányolt. 

     Legyen elég a korrupcióból és az alantas megosztó politikából. Kleptokrácia helyett végre igazi demokráciára van szüksége magyarnak – és románnak! Ünnep után ennek kivívása a feladatunk. Erre indítson bennünket a Márciusi Ifjak, Petőfi, Kossuth és Széchenyi, valamint Nagysándor József és Szacsvay Imre példája!

 

Nagyvárad, 2012. március 18.