IGEHIRDETÉS – Szepsi, 2025. január 19.

„Jézus pedig előszólítván őket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok. De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok; És a ki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok. Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.” (Mt 20,25-28)

Tanítványok versengése

Szalomé, a Zebedeus fiainak anyja arra kéri Jézust, hogy fiai, Jakab és János az Ő országában üljenek majd az Ő jobb és bal keze felől. És íme, ebből a jószándékú, elfogult anyai kérésből heves viszály pattan ki, mely szembe állítja egymással, irigységgel tölti el a tanítványokat, féltékenységet gerjeszt bennük a Zebedeus-fiak iránt.

A rendhagyó esetből tanúi lehetünk annak, hogy nem csupán a hétköznapi gyarló emberek, hanem még a Jézushoz legközelebb álló, válogatott tanítványok, az apostolok is egykönnyen kísértésbe eshetnek, megbotolhatnak, egymással szembe kerülhetnek. Hívő emberekként önvizsgálatra késztet és tanulsággal szolgál számunkra ez a váratlan incidens! Az előállott viszálynak viszont az a haszna is megvan, hogy Jézus tiszta vizet önt a pohárba, „előszólítja” vetélkedő követőit, és eligazítja őket vitájuk, téves felfogásuk tárgyában.

Jézus felvilágosító tanítása

Mit is mond nekik? Nem dorongolja le őket, hanem tanítva érvel, és egyik legfontosabb tanítását adja elő a keresztyén hivatásról és szolgálatról. „Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon – vagyis pogány alattvalóikon –, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk”. Már az első szavával meghökkenti híveit, akik ennek hallatán rögtön azzal szembesülnek, hogy hiszen ők nem „pogányok”, hanem Jézus Krisztus megtért tanítványai… Márpedig akkor miért is gondolkoznak pogány módra?!

Jézus követőiként, református keresztyénekként, az Ő szavai hallatán nekünk is nem egyszer magunkba kellene néznünk: vajon nem tévedtünk-e a pogányok útjára? Elvilágiasodott és elvallástalanodott és világunkban bizony igencsak hajlamosak vagyunk Isten útjáról letérni, keresztyén hitünkről, értékeinkről és vallásunkról megfeledkezni…

„De ne így legyen köztetek – fűzi tovább gondolatát Jézus –, hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok. És aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok.”

„Pogány” társadalmi rendszerek

„De ne így legyen köztetek” – mondja Jézus. A tanítványok, habár a hatalmas Római Birodalom elnyomottai, és a római cézárok kisemmizett alattvalói, mégis a dicsőséges Messiás-király trónjának jobb és bal oldalára kívánkoznak. A korabeli messiás-várás szellemében Krisztus birodalmában reménykednek, annak dicsőségében akarnak fürödni. Noha Jézus már előre jelezte közelgő szenvedéseit, és elindult a szenvedések útján, ők mégis a pogány uralkodók dicsőségére áhítoznak, akik hatalmuk alá vetik a világot. Kiváltságokra és hatalomra vágynak: nem a szamárháton bevonuló „szenvedések Férfiújára”, hanem a paripákon, diadalkapun érkező, győzedelmes hadvezérre és uralkodóra. Olyan rendszerre, amelynek uralmát Izráel népe is súlyosan megszenvedte: melyben hierarchikus rend uralkodik, melyben a „pogányok fejedelmei” könyörtelenül elnyomják rabszolgáikat, a „nagyok” a kicsinyek fölött „hatalmaskodnak”, melyben a hatalom és az erőszak, a rang és a felsőbbség maga alá veti a szegényeket, az elesetteket, a megalázottakat.

Hatalom helyett szolgálat

„De ne így legyen közöttetek!” – mondja Jézus, egyenesen és félreértetetlenül visszautasítva az uralmat, a hatalmat és a dicsőséget – az ember ember általi elnyomását. Minő észbontó, tudathasadásos kiforgatása Krisztus tanításának, hogy a hitükért mártírhalált vállaló őskeresztyének egyházából Nagy Konstantin császárral kezdve (314) egy olyan uralkodó diadalmas egyház (ecclesia triumphans) jött létre, mely felülkerekedvén a pogányokon, a pogányokéhoz hasonló hatalommal fordult az egykori elnyomói, leigázott alattvalói ellen! Az elnyomottak így váltak elnyomóvá – vagyis csak a szerepek cserélődtek fel.

Testvéreim! Kifutnánk az időből, hogyha a keresztes hadjáratok és az inkvizíció gyalázatára is kitérnénk, melyek Krisztus megtöretett testének vérével szennyesek. És a reformáció kora sem fér bele egy prédikációba, amikor Krisztus nevében gyakorolták istentelen hatalmukat V. Károly császár és X. Leó pápa.

Felvidékről is sokakat vértörvényszék elé idézett Kollonits Lipót püspök és Szelepcsényi György esztergomi érsek 1674-ben, a gályarabságba hurcolt lelkipásztorok kálváriája idején. A Szepsi városnépe által sokszorosan megszenvedett ellenreformáció korszaka is eleven példája annak, amire Krisztus szava inti a tanítványokat: „De ne így legyen közöttetek!” „Elmenvén pedig tanuljátok meg: irgalmasságot akarok és nem áldozatot” – mondja Jézus (Mt 9,13).

„Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért” – ímé, minden szónál mennyivel erősebb a példa. Jézus élete és halála híven példázza, hogy Ő nem uralkodni jött közénk, hanem hogy szolgáljon, és életét áldozza érettünk, a mi váltságunkra.

Krisztusi szolgálat

Testvéreim! A Filippibeliekhez intézett levélből vett mai igében arra buzdít Pál apostol, hogy „ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is”, és hogy „az az indulat legyen bennünk, mely volt a Krisztus Jézusban”. Íme, mit jelent, hogy nem akarunk nagyok és elsők lenni mások fölött és mások előtt, hanem szolgálni szeretnénk egymásnak – olyanképpen mint Mesterünk, Jézus Krisztus, aki „önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén” – pedig Ő Isten fia volt, nem kevesebb! És szolgai formájában, isteni alázatában megmaradt mindvégig – éspedig a „keresztfának haláláig”, híven szolgálván küldő Atyját és „ama kicsinyeket”, akikért odaáldozta önmagát. Jézus élete és földi pályafutása követendő példa számunkra, hogy miként töltsük be hivatásunkat: szolgálatunkat.

Kempis Tamás egyházi szentíró Imitatio Christi című művében egyenesen arra tanít bennünket, hogy hitünkben és cselekedetinkben, egész életvitelünkben utánozzuk Krisztusunkat: azt tegyük és úgy éljünk, amit Ő tesz és ahogyan Ő él! Az irgalmas szamaritánus példájára segítsünk a szenvedőn! A tanítványok ne csak prédikáljanak, hanem gyógyítsanak is! A jeruzsálemi ősgyülekezet módjára legyünk tekintettel mindenki szükségére, és járjunk élen a szeretetszolgálatban! Miképpen a Diakóniai központ is teszi a ti egyházatokban.

Emlékezés egy történelmi pillanatra

Testvéreim! A mai napon nem lehet nem emlékezni arra a rendkívüli szolgálatra, melyet a szepsi gyülekezet, a Bódva-menti magyarok, szlovákok és németek, reformátusok, római és görögkatolikusok vállaltak és végeztek erdélyi testvéreik megsegítésében. Mi, Temesváron egy olyan „pogány” nacionálkommunista, ateista diktatúra ellen lázadtunk fel, mely gúzsba kötötte testünket-lelkünket. Ezt a rezsimet Ti is megszenvedtétek, hiszen a csehszlovákiai hatalom itt is „lebénította, tartaléklángra állította és a templom falai közé szorította az egyház tevékenységét” – olvassuk egyházatok rövid történetében. Egyházainkban a „szolgáló egyház” helyét a hatalmat kiszolgáló egyház vette át. És ebben a már-már elviselhetetlen állapotban köszöntött reánk a „bársonyos forradalom”, minálunk pedig a vérvörösen kivívott szabadság. Nem feledjük, és most is hálatelt szívvel idézem fel, hogy „a Bódva-mente népe meghallotta nemzettestvérei segélykiáltását” – és példás módon a segítségünkre siettetek.

Gábor Lajos és a Köteles-fivérek vezette önkéntes csapat meg sem várva az év végét, fegyverek ropogása közepette érkezett hozzánk Kolozsvárra, hogy testvéri szeretetének és szolgálatának áldásaiban részesítsen bennünket. 1956 óta nem volt példája oly mérvű nemzeti összefogásnak és szolidaritásnak, mint 1989 utókarácsonyán. És aztán Mikó Jenő püspök jóvoltából és lelkipásztorotok révén a test táplálékát kiegészítve az ajándék bibliák is megérkeztek.

Immár 35 éve annak, hogy Isten szabadító és gondviselő kegyelmének csodáját felidézhetjük. Erdélyi Géza püspök úrnak köszönhetően Királyhágómelléki Református Egyházkerületünk azóta a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházzal testvéri szövetségre lépett. Ennek kötelékében adok ma hálát Istennek, és mondok köszönetet testvéri szolgálatáért a nemes és szent Szepsi Gyülekezetnek. Ámen.

Tőkés László