A tájékoztató vezérmotívumát az idei választások és népszavazások képezték, de ennek mentén számos aktuálpolitikai jelenségről és vonatkozásról esett szó, el egészen a romániai társadalom minden szegmensét átható korrupcióig és a zavaros, labilis törvényi környezetig.

Mint elhangzott, 2016-ban három alkalommal járulhat urnák elé az erdélyi magyarság. A június 5-i helyhatósági és az őszi országos választások mellett az európai kényszerbetelepítési kvótákkal kapcsolatos, magyarországi népszavazásra is rövidesen sor kerül, melyen minden magyar állampolgársággal is rendelkező romániai lakos jogosult részt venni. Ezen túlmenően a nagyváradiakra egy helyi referendum is vár, egy román többségű szomszédos nagyközségnek a város általi bekebelezése ügyében, amely törekvés mögött obskurus politikai, gazdasági és egyéb megfontolások állnak, s ami nem csupán alkotmányellenes, jogszerűtlen és korrupciógyanús, de aminek egyértelműen magyarellenes éle is van, mivel a jelenlegi nagyváradi etnikai arányok megváltoztatására irányul.

Tőkés László felhívta a figyelmet: az EMNT testesíti meg azt a nemzetpolitikai folytonosságot, amely 1989 után az erdélyi magyar érdekvédelmet és közképviseletet jellemezte, s amely akkor bicsaklott meg, amikor a közösség választott vezetőinek egy csoportja lepaktált a bukaresti hatalommal anélkül, hogy ebből az egész erdélyi magyarságnak történelmi léptékű haszna származott volna. Méltatta ugyanakkor az Erdélyi Magyar Néppárt következetességét és kiállását, jelezve: soha nem az EMNT-n és az EMNP-n múlott, valahányszor Erdélyben nem valósult meg a magyar egység és összefogás. A közelgő önkormányzati választások kampánya is hűen tükrözi az RMDSZ egészében véve elhibázott, az önös pártérdekeket a nemzeti érdekeink elébe helyező politikáját. Bár a szervezet legutóbbi kongresszusán újratervezést és változásokat ígért, a pályakorrekció elmaradt, ráadásul a korrupció át- meg átszövi a szövetség és a társszervezetek különféle szintjeit. A nemzetpolitikai ellenzék részére egyetlen egy lehetőség maradt: a demokratikus választásokon való megméretkezés – jelentette ki az EMNT elnöke, hozzátéve: a választás szabadságát azonban beárnyékolja az esélybeli egyenlőtlenség és a pénz hatalma. A Néppárt ugyan tiszta lappal indul, tiszta kezű embereket jelölt a különféle tisztségekre, de sajnos a többségi hatalom cinkos közreműködésével az RMDSZ országos nomenklatúrájának és helyi kiskirályainak sikerült szinte teljesen kisajátítaniuk a magyar életet Romániában. Ráadásul még az új arcok mögött is a régi emberek állnak a háttérben, köztük több már elítélt vagy éppen bűnvádi eljárás alatt álló figura. Elkeserítő az, ahogyan egyik-másik történelmi egyházunk bizonyos körei erkölcsileg legitimálják a nemzeti egységnek a pártegység által háttérbe szorítását – mondotta a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke.

Csomortányi István bihari példákkal illusztrálta az RMDSZ-kampány agresszivitását és tisztességtelenségét, hiszen a párt nemcsak módszerekben és eszközökben nem válogat, hanem még a törvényi előírásokra is fittyet hány. Ehhez sajtófölényt is biztosított magának, bedarálta a civil szervezeteket, az oktatási intézményeket, kihasználja a nőket, a vállalkozókat, a nélkülözőket és a kiszolgáltatottakat, rendezőelvvé léptetve elő a nepotizmust, a kontraszelekciót és a szervilizmust.

Szilágyi Zsolt a Néppárt választási esélyeit latolgatva elmondta: a látszatösszefogás és a handabandázásra alapuló sikerpropaganda helyett a kényszerű, de tisztes önállóságot és őszinte beszédet részesítik előnyben, a „kevesen vagyunk, de igazunk van” tudatában próbálva megszerezni az erdélyi magyarok támogatását. A június 5-i nagyváradi helyi referendumról szólva ismertette pártja elutasító álláspontját, hiszen az árukapcsolásos, kormányrendelettel kierőszakolt „kikérdezés” rengeteg törvényességi aggályt vet fel, ami egy EU-tag „demokratikus jogállamhoz” méltatlan.

 

az idén sorra kerülő választások tárgyában

 

 

Ebben az esztendőben három alkalommal járul urnák elé az erdélyi magyarság. A június 5-i helyhatósági és az őszi országos választások mellett az európai kényszerbetelepítési kvótákkal kapcsolatos, magyarországi népszavazásra is rövidesen sor kerül, melyen minden magyar állampolgársággal rendelkező román állampolgár jogosult részt venni. Ezen túlmenően a nagyváradiakra egy helyi referendum is vár, Nagyvárad és Váradszentmárton egyesítése ügyében.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt az 1989-es rendszerváltozást követő nemzetpolitikai irányvonal követőiként, megalkuvás nélkül folytatják a munkát és a küzdelmet a romániai magyarság szabadságának és jogainak a kivívásáért, valamint nemzeti érdekeinek érvényesítéséért. Ennek szellemében, egymással szoros szövetségben készülnek a soron következő választásokra, illetve a népszavazásokra.

A magyarországi népszavazás tárgyában teljes egyetértésünket fejezzük ki a Fidesz-KDNP kormányzó pártszövetséggel, és szavazásra jogosult polgártársainkat arra hívjuk fel, hogy az éppen öt esztendeje működő EMNT-honosítási irodahálózatunk segítségének az igénybevételével vegyenek részt a szavazáson, és utasítsák vissza a nemzeti szuverenitásunkat sértő betelepítési kvótarendszert.

A Váradszentmárton bekebelezésére irányuló nagypolitikai projektet eleve elhibázottnak, a helyi népszavazás kikényszerítését pedig önkényesnek és demokráciaellenesnek tartjuk. Ez az érintett települések általános érdekeit sem szolgálja, Nagyvárad etnikai arányainak a magyarság rovására való mesterséges megváltoztatása pedig nemzeti érdekeinket sérti. A kényszeregyesítés meghiúsítása céljából a román és a magyar szavazópolgárok összefogását tartjuk szükségesnek.

Az áldemokratikus román többségi városi és megyei vezetés jogainkat korlátozó és érdekeinket háttérbe szorító politikájának a diktátumát tetézi az egyeduralomra jutott RMDSZ egészében véve elhibázott, az önös pártérdekeket a nemzeti érdekeink elébe helyező politikája.

Annak ellenére, hogy a Párt legutóbbi kongresszusán „újratervezést” és változásokat ígért – tényleges és érdemi változásra nem került sor, még kevésbe a megyei és a váradi szervezetben. Kudarcos politikájának választási kudarccal fenyegető következményeitől megijedve, a bihari RMDSZ tanácsosi listáira ugyan új arcokat helyezett fel, a háttérben azonban ugyanaz a nemzetidegen és korrupt vezérkar húzódik meg – élén Kiss Sándor megyei vagy Szabó Ödön megyei ügyvezető elnökökkel. Pásztor Sándor megyei és Huszár István városi listavezetők kevésbé megkopott helyi közszereplőkként aligha képesek feledtetni politikai „gazdáikat”, mint ahogyan egyes friss arcú, fiatal jelöltek is szüleiket, a régi gárda tagjait juttatják eszünkbe. Az RMDSZ mesterségesen felturbózott nőügyi politikájának vezetőjeként Biró Rozália sem tudja semmissé tenni a megyei RMDSZ korrupciós ügyeiben vállalt cinkosságát, és elhitetni azt, amit ő maga így fejez ki: „a női politikusok jelentik a változás kulcsát”. Változatlan háttérrel aligha képzelhetők el érdemi változások, mint ahogyan a Biró és Kiss, illetve a Biró Rozália és Biró Zsolt MPP-elnök közötti családi összefonódások sem túlságosan bizalomgerjesztők.
 

 

A mellékelt fotó országossá szélesíti az összefüggéseket. Kelemen Hunor és Szabó Ödön: Pásztor és Huszár társaságában. Ami azt is jelenti, hogy az országos RMDSZ-vezetőség szorosan összefonódik a korrupciós ügyeiről elhíresült bihari RMDSZ-szel, melynek „új arcai” arra hivatottak, hogy elleplezzék a szervezet bűnvádi eljárás alatt álló megyei elnökének „régi arcát”.

Szintén a régi hatalom átmentését szolgálja a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek az RMDSZ-be való kooptálása. Református egyházkerületünk állott az élén az 1989-es rendszerváltozásnak, és hosszú időn át a keresztyén nemzeti politika egyik legerősebb erkölcsi támaszának számított – új vezetői azonban rövid idő alatt korrupt ellenfelei csatlósává tették. Jobb sorsra érdemes egyházkerületünk ezenképpen esett át a ló másik oldalára, és vált „pártegyházzá”, melynek püspökhelyettese egy személyben a Bihar Megyei Tanács tagja, és amely egyházi pártgyűlésen próbálja hívei szavazatait angróban eladni Kelemen Hunor pártelnöknek valamint Biró Rozáliának, a Szövetségi Képviselő Tanács elnökének. (Még néhai Papp László bukott püspök is elégedetten tekinthetne kései „keresztgyermekei” párthűségére…)

De még mindez sem volna elegendő az üdvösséghez, az RMDSZ magyarságunk fölötti egyeduralmának a fenntartásához – hogyha a posztkommunista román rezsim egyoldalúan kikiáltott etnikai szövetségesét, az RMDSZ-t nem finanszírozná az állami költségvetésből, és ezáltal nem vásárolná meg magának. A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartája előírásainak teljesítéséről szóló román jelentés elégedetten állapítja meg, hogy a kormány „a gazdasági válság ellenére évről-évre növekedő összeget juttatott a kisebbségeknek”. A magyarokra eső rész immár valahol az évi 4,5 millió eurónál tart. 2009 óta az RMDSZ mintegy 30 millió eurót költött az adófizetők pénzéből pártépítésre, pártfinanszírozásra, a civil és az egyházi szféra lekenyerezésére és választási korteskedésre – megfosztva ettől a támogatástól éppen azokat, akiknek a költségvetés szánta: a magyar közösséget. Ezenképpen ez a bújtatott korrupció, valamint a mindennapi korrupció, továbbá a gyakori kormánypárti részvétel „természetes” haszna bőven elég lett arra, hogy az RMDSZ-t egypárti magyar közszereplőként a hatalomba bebetonozza. Az Európai Unió egyik leginkább korrupt országában, Romániában, huszonhat évvel a kommunista diktatúra bukása után, a többségi hatalom cinkos közreműködésének köszönhetően ekképpen sikerül az RMDSZ országos nomenklatúrájának és helyi kiskirályainak szinte teljesen kisajátítaniuk a magyar életet, „amiben persze nincsen semmi meglepő, hiszen – az MSZP-vel együtt – mindkét párt ugyanolyan bolsevik gyökerekből táplálkozik, az erkölcseik, mentalitásuk és érdekeik is közösek” – állapította meg nem is olyan régen Kövér László, az Országgyűlés elnöke.

A romániai magyarság mostani szorongatott helyzetében, közös céljaink elérése érdekében, szoros összefogásra lenne szükség. Kivételezett egypárti pozíciójában azonban az RMDSZ továbbra is minden egységtörekvésnek ellenállt – a pártegységet helyezve a nemzeti egység fölébe. Ennek következtében a nemzetpolitikai ellenzék részére egyetlen egy lehetőség: a demokratikus választásokon való megméretkezés marad. A választás szabadságát azonban sötétlőn beárnyékolja az esélybeli egyenlőtlenség és a pénz hatalma.

Ennek ellenére nincs más választásunk. A lehetetlent is meg kell próbálnunk. Valós érdekeinket képviselve meggyőzni a választópolgárokat, hogy ne engedjék félrevezettetni, becsapatni vagy megvásároltatni magukat, hanem az Erdélyi Magyar Néppártra adják szavazataikat.

Erre vállalkozunk. Kevesen vagyunk, de igazunk van. Bízunk benne, hogy az RMDSZ-ből vagy a politikából kiábrándult, valamint az RMDSZ-nél jobbra vágyó, öntudatos magyar emberek szavazataival jelöltjeink bekerülnek a helyi és a megyei önkormányzati tanácsokba, és ezáltal esélyt nyernek a hiteles és hatékony nemzeti érdekérvényesítés felelős munkájára.