A félezer éves református templom megtelt a vasárnapi ünnepi istentiszteleten, amelyen a helybéli és szomszédságbeli hívek, valamint a szélrózsa minden irányából érkezett tisztelgők és érdeklődők hálaadással idézték fel a rég- és közelmúltat. Igehirdetésében Menyő egykori lelkipásztora – aki ugyan csak két hónapig szolgált itt, de sorsfordító, történelemformáló időben –, Tőkés László felhívta a figyelmet: advent negyedik vasárnapján „Szilágyság szabadító karácsonyára” emlékezve Krisztus születésének ünnepére is alázattal kell készülnünk. Általános érvényű erkölcsi és gyakorlati útmutatást ad a Szentírás erre vonatkozóan: „Jézus azonban odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok meg a hatalmukat éreztetik velük. Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja az életét, váltságul sokakért.” (Mt 20, 25-28) A Királyhágó-mellék előző püspöke történelmi ívű prédikációjában emlékeztetett: negyedszázad alatt sok hordalék rakódott rá az akkori hősies időkre, ma már minden illetékesnek és illetéktelennek van egy „forradalmi forgatókönyve” Temesvárról és az 1989-es Romániáról, de nekünk csakis az ige mértéke alatt kell néznünk az akkori tényállást és folyamatokat. El nem feledve soha: Isten igéje törte át a hallgatás falát, a népek és felekezetek hitbéli összefogása, a humánum és az együttérzés kerekedett fölül a zsarnokságon. Ő maga csupán kovásza volt ennek a folyamatnak, mi végül részleges szabadulásunkat eredményezte. Mert azt azért látjuk és érezzük, hogy még ma is, egy emberöltő múltán is félelem, tartózkodás, szorongás markolja sokaknak a szívét – mondta Tőkés László a szószékről –, kisebb-nagyobb hatalmasságok élősködnek közösségeinken, sanyargatják népünket. Menyő és Betlehem között párhuzamot vonva emlékeztetett: Istennek kell szolgálni, nem az embereknek, s ennek a szolgálatnak az útja vezet a mennyek országába. Végül arra intett, hogy keresztényekként, magyarokként, románokként, más nemzetiségűekként teljesítenünk kell az isteni parancsot: menjünk – ha képletesen is – mindnyájan Betlehembe, járuljunk a jászolbölcsőhöz, a szeretet királyának hódolva.

Paniti-Teleky Zoltán, Menyő ifjú református lelkésze az 500 éves műemlék templomról és a 400 éves ácsolt haranglábról beszélt megható szenvedéllyel, amelyek megmentése és megóvása már megindult, de a teljes felújításhoz és állagmegőrzéshez sok pénzre lenne szükség. A kis létszámú, nehezen boldoguló gyülekezet erejéből nem futja, ezt látván Tőkés László a nemrég megkapott Duna-díjjal járó egymillió forintot e nemes ügynek ajánlotta.

 

A menyői gyülekezet rövid verses-dalos műsorát követően a falu kultúrházában folytatódott az emlékünnepély, ahol a Temesvárról Európába vándortárlat több pannóját is felállították. Ezt Tőkés Máté szervező mutatta be az alkalmi köszöntések után. Utóbbiak rendjén felolvasták Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettesnek a menyőiekhez és volt lelkészükhöz intézett jubileumi üzenetét, de idéztek Wetzel Tamás nemzetpolitikai államtitkár-helyettes leveléből is.  Szemelvények hangzottak el Bálint Tibornak és Szilágyi Istvánnak a rendszerváltáskor keletkezett írásaiból, előbbit özvegye, Kovács Júlia képviselte, utóbbi személyesen is jelen volt, veretes üdvözlőbeszédet mondva. Molnár Kálmán itt is bemutatta frissen megjelent könyvét, amely Szilágysági szabadító karácsony. Tövisháti emlékezések 1989-2014 címen egy bővített kiadása a korábbi kettőnek.

A menyői zarándoklat szeretetvendégséggel ért véget, mely alatt többen is szót kaptak, köztük az 1989. decemberi események részvevői és tanúi, illetve az azóta eltelt évek közéleti szereplői.