Nyilatkozat Csűry István informátori múltjának leleplezése tárgyában

Minekutána a múlttal való őszinte szembenézés jegyében és féltve szeretett Egyházunk jól felfogott érdekében – a legnagyobb sajnálattal – vállalkoztam arra, hogy püspökutódom, Csűry István titkosszolgálati múltját a nyilvánosság előtt felfedjem, egymást követő, sorozatos támadások záporoznak felém.

. Megdöbbenéssel kell tapasztalnom, hogy – ki tudja, hányadszorra – a megszólalók ítélete és haragja nem annyira a szellemében ma is tovább élő román titkosszolgálat, a Securitate és volt ügynökei ellen, hanem sokkal inkább azok ellen irányul, akik leleplezik amazokat.

Csűry Istvánon nem csodálkozom. Huszonhat évi cinkos hallgatás, illetve elhallgatás után mit is tehetne mást, mint hogy a dolgokat csűrve-csavarva védekezésből átmegy támadásba, azt sem átallva, hogy még a Partiumi Keresztény Egyetemen is üssön egyet.

A Fazakas László (alias „KISS JÁNOS”) volt margittai lelkészt parlamenti képviselőségig feltámogató és a Nagy Sándor (alias „MOLDOVAN ILIE”) nagykárolyi esperest a Szatmár Megyei Tanácsba juttató RMDSZ-szervezeteken szintén nem lehet csodálkozni, amikor testületileg felsorakoznak Csűry István mellett – bizonyára megvan az okuk reá.

A pártsajtón sincs mit csodálkoznunk, amikor pl. a Maszol.ro vagy a Reggeli Újság – melyik burkoltabban, melyik nyíltabban – segítségére siet a bajbajutottnak. A Népszabadság egyenesen így fogalmaz: „Egyházától kapott nagy pofont Tőkés László.” (2016. július 14.)

A Reggeli Újság ifjú főszerkesztője két nap alatt kétszer is megszólal. Másodszorra azon örvendezik, hogy „Csűry püspök a nagy nyilvánosság elé tárta” a Securitate Irattárait Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS), valamint a Királyhágómelléki Átvilágító Bizottság (KÁB) Csűry István ártatlanságát igazoló iratait. Fiatalemberünknek illene tudnia, hogy ezen iratokat, vagyis a CNSAS 2009.01.29/514 számú Igazolását (Adeverinţă), valamint a KÁB 2010/6. számú Határozatát annak előtte én magam hoztam nyilvánosságra, legutóbbi sajtóértekezletemen.

RMDSZ-en innen és pártsajtón túl viszont valóban csodálkoznunk lehet azon, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Esperesi Kollégiuma „becsületszóra” elhiszi Csűry Istvánnak, hogy nem volt kollaboráns, még mielőtt vizsgálat tárgyává tenné a vonatkozó dokumentumokat, sőt mi több, a dicstelen püspökelődöm, Papp László korszakára emlékeztető szervilizmussal uszul reá korábbi püspökére, Tőkés Lászlóra. Megjegyzésre méltó, hogy a kilenc esperes közül kettő maga is bizonyított módon ügynöke volt a Securitaténak.

Az Esperesek Kollégiumának vádaskodó állásfoglalása nem más, mint egy szánalmas hűségnyilatkozat Csűry István mellett. Tőkés László, amint hazug módon állítják, nem „támadja”, hanem éppen ellenkezőleg: védelmezni próbálja az Anyaszentegyházat a volt ügynököktől és az egyházunkban továbbra is jelen lévő titkosszolgálattól.

Emberismeretem alapján remélni merem, hogy az aláíró esperesek nagyobb része az adatok hiányos ismeretéből, puszta jóhiszeműségből vagy lélektani nyomás hatására csatlakozott az RMDSZ stílusában fogant Nyilatkozathoz. Őértük és nekik mondom: csak a kommunista időkben volt gyakorlatban, hogy a Párt vezetői – felhatalmazás nélkül – „százezrek” nevében nyilatkozzanak, amiképpen ők teszik. Ha mástól nem, hát tudják meg tőlem, hogy egy negyedszázaddal ezelőtt nem „százezrek”, hanem éppenséggel milliók álltak Temesvár mellé, és fordultak szembe a nacionálkommunista Ceauşescu-diktatúrával és annak politikai rendőrségével, a Securitatéval – miközben egyesek még 1989 decemberében is besúgójelentéseiket írogatták…

Nagytiszteletű uraim, én nem „bizonyíték nélkül” tártam fel Csűry István elhallgatott múltját – amint írják –, hanem saját szekusjelentéseivel dokumentáltam azt. Következésképpen nem véleménybeli, hanem ténykérdéssel állunk szemben. (Azóta egy újabb besúgói jelentése is előkerült, lásd a Dokumentumok rovatban.) Nem „lejárató kampányról” van tehát szó, amint rágalmazó módon írják, hanem annak a valós tényállásnak a bemutatásáról, melynek kiderítése ráadásul nem is az én munkám, hanem (szegedi) Molnár János egyháztörténész kutatásainak az eredménye.

A fügefalevél-számba menő két igazolásról pedig azt kell tudni, hogy önmagukban mindaddig semmit sem bizonyítanak, amíg Csűry István, alias „KISS” 5249. számú hálózati dossziéját a CNSAS nem tudja vagy nem hajlandó a rendelkezésünkre bocsátani (lásd a titkosszolgálati feljegyzések dossziészámát). Ennek hiányában az egyházkerületi bizonylat sem sokat ér, hiszen felmentő határozatát maga is a CNSAS igazolására (Adeverinţă) alapozza.

Harag és indulat nélkül mit is mondhatnánk azért mindezekre? Jézus szavával szólva azt, hogy „legyen a ti beszédetek: úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon” (Mt. 5,37). Azért: mentse Isten az ő Egyházát a gonosztól!

Nagyvárad, 2016. július 16.

Tőkés László

(A kivonat a Securitate irattárából, a Dokumentumok rovatban található.)