Gál Kinga, a kisebbségi munkacsoport társelnöke, a Szlovákia Arany Érmével korábban kitüntetett a 99 éves pedagógus, Tamás Ilonka szavait idézte, akitől a szlovák állam nemrégiben ugyancsak megvonta az állampolgárságot. Ilonka néni soha nem szegett törvényt és mindig becsülettel fizette adóját, most mégis hontalanná, identitás-vesztetté vált szülőhazájában.

   Boldoghy Olivér komáromi magyar színész és vállalkozó saját helyzetéről beszámolva az mondotta: nem létező személlyé váltam szülőföldömön. Kijelentette: Szlovákiában vér nélküli kulturális népirtás zajlik, éppen ezért a nemzetközi sajtó segítségét kérik a helyzet bemutatására, és az Európai Parlament segítségére is számítanak a diszkrimináció megszüntetése érdekében.

     Bauer Edit felvidéki európai parlamenti képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy a szubszidiaritás elvére hivatkozva a szlovák hatóságok teljes mértékben belügyként kezelik a magyarok jogfosztását. Arra is rámutatott, hogy a törvény értelmében azokat, akiket állampolgárságuktól megfosztanak, a társadalombiztosítási jegyzékből is törölni fogják. Kollégája, Mészáros Alajos EP-képviselő azt hangsúlyozta: az állampolgárság megvonása ellentétes magával a szlovák alkotmánnyal, amely kimondja, hogy senkit nem foszthatnak meg állampolgárságától akarata ellenére.

    Felszólalásában Tőkés László, az EP alelnöke elismerését fejezte ki azok iránt, akik most, a kelet-közép-európai rendszerváltozás huszonkettedik évfordulóján nem hajlandóak félni. Emlékezetett arra, hogy Szlovákiában történelmi előzményei vannak a magyarok elleni atrocitásoknak, hiszen már az 1945-ös deportálások a hontalanság reménytelen helyzetébe sodorták a felvidéki magyarokat. Nemcsak Tibet, Észak-Korea vagy az ujgurok esetében kell fellépnünk, de akkor is szolidárisnak kell lennünk, ha itt, az EU egyik tagállamában sértik meg az emberi jogokat – mondotta erdélyi képviselőnk.
Strasbourg, 2011. december 16.